Sziasztok! Szeptember közepe óta nem jelentkeztem, ez egy részt a gépem elhalálozása, másrészt a diplomamunkám írása miatt történt. Úgy gondoltam, hogy az utolsó 3 napomban még megörvendeztetlek titeket egy összefoglalóval az életemről, meg pár tapasztalattal a munkám és az itteni mindennapok kapcsán. Röviden tömören, voltak kavarok az időjárás miatt a munkám során; lassan elment szinte mindenki a nemzetközi gárdából; volt öreg és alkoholista turnusunk; egy pár rövidtávú barátnőm; érdekes vendégek, izgalmas foglalkozással és még utazgattam is. Szóval jó szórakozást az olvasáshoz!
Mint a legtöbb alkalommal, a hotellel kapcsolatos dolgokkal kezdeném. A vendégek tekintetében szeptember közepétől október elejéig majdnem elfelejtettem angolul beszélni, mivel elindult az őszi szünet Németországban. Szerencsére az ország kicsivel nagyobb a mienknél és Svájcban is hasonló időzítéssel kezdődött a szünidő, úgyhogy szinte végig voltak családok. Ez annyiból volt jó, hogy másfél hét kivételével szinte az összes sportfoglalkozást meg tudtam szervezni. Ebből egy fél hét október közepe felé jött el, de ebben az időben a legtöbb vendégünk járóbottal közlekedett. A vendégek másik fele pedig gyakorlatilag berúgni jött ebben az időben, mivel a szobák ára a felére csökkent az utószezonban. Ezen a héten voltak a legizgalmasabbak a műsorok az egész félév során, na persze nem azért mert változott volna a felhozatal. Volt egy vendégünk, aki szívesen kezdett el inni reggeltől, így már este 9-fél 10 felé nem igazán tudott magáról, de alapjáraton sem tűnt egy értelmes fickónak. A sztori úgy kezdődött, hogy a klasszikus zenét éneklő show közben felállt pacsit adni az énekeseknek, 100 ember előtt elment pisilni a pálmafa tövébe és egy percre sem maradt feltűnésmentesen a show alatt. Mivel a managementnek ötlete sem volt, hogy mégis mit lehet vele kezdeni, így az animátor kollegám kísérte fel nagy nehezen a szobájába, de nem tartott sokáig, mert nem sokkal később a főbárban (az épületben) folytatta a bulit. Ezután kicsit tartottunk, hogy mit fog csinálni más nap, amikor 3 fiatal csajszi táncolgat a színpadon, de egy pár kellemetlen bekiabálástól eltekintve rendben volt. Ez nem annyira mondható el az előtte levő minidiscoról, amikor is feljött az ember pózolni, meg pacsit osztani a gyerekeknek. A buli egyébként is jól indult, mert olyan gyerekeink voltak, akik szívesen szétverték a miniclubbot, de normális cselekvésre képtelenek voltak, mint pl. társasjáték vagy táncolás. Ezen kívül a tánc előtt felfedeztünk két kóborkutyát is a nézőtéren, akik épp egymással flörtöltek, úgyhogy minden összejött fél óra alatt. Ezen a héten amúgy a két kollegát is meg akarták verni, mert 1 perc alatt elfelejtették a részeg turisták, hogy kivel kötekedtek előtte, meg a kopasz magyar animátort amúgy is hosszú hajú görög buzuki zenésznek nézték. Arról ne is beszéljünk, hogy a vendégek 15 éves lányai is bebaszva flangáltak az éjszaka közepén a tengerparton. Ez amúgy az utolsó előtti hétre jött össze, de hál istennek a váltás az angol családosokkal megérkezett az iskolaszünet miatt, szóval továbbra is megmaradt az eddig megszokott családias hangulat a hotelben.
Volt egy másik hasonlóan mókás hetünk, amikor nem a vendégek miatt szívtunk, hanem a görög mentalitás és az időjárás miatt. Egy héten keresztül a legtöbbször esett, váltakozva napközben és a show időpontjában, úgyhogy elég nehéz volt összeszervezni bármit is. Szerencsére én találtam elvetemült embereket, akik még akkor is lejöttek röplabdázni, amikor átfújta a szél a labdát a pályán keresztbe, plusz szabadidőben az akkori német barátnőmmel tudtam kártyázni „vendégekkel foglalkozom” címen. A legnagyobb gondunk az esti műsorokkal volt. A görög mentalitás az volt, hogy majd 8 körül kitalálják, hogy hol lesz az esti műsor és a minidisco fél 9-től. Az persze senkinek sem fordult meg a fejében, hogy esetleg azt az 500 embert, aki érdekelt lenne a dologban informálni kellene. Ebből az lett, hogy az összes létező manager és dolgozó körbekérdezése után 6-kor amikor végeztünk a munkával, néha felsőbb utasításra, néha saját döntésre az animáció informálta az embereket kiragasztott papírokkal, hogy mire számítsanak. A saját döntés volt a neccesebb, mert egyszer már így is meg lettünk fenyegetve, hogy ki leszünk rúgva, mivel a manager más műsorra gondolt, mint amit mi alapvetőnek tartottunk és megmondta, hogy ha nincs elég érdeklődő, akkor másnap el se kezdjünk dolgozni (persze telt házunk volt). A legviccesebb szituáció az volt, amikor egyik reggel közölték velünk, hogy az épület bárjában fogunk qvízt rendezni este. Természetesen nem gondoltak bele, hogy a gyerekek hol táncolnak a minidiscon és egyáltalán, hogy oldjuk meg a hangosítást egy L alakú teremben 2 hangfallal. Végül kidobtunk egy asztalt a teremből székestül, ahol a gyerekekkel táncoltunk, a zeneqvíz számait jól felhangosítottuk és mivel a mikrofonba lehetetlen volt beszélni, úgyhogy mások is értsék, így két oldalról kiabáltunk. Azt tudni kell, hogy a helyre kb. 70 ember tud beülni, így páran a földön játszottak és olyan jó volt a hangulat, hogy percenként érkezett a telefon a recepcióra, hogy az animációs program miatt nem lehet aludni a szobában. Persze azon meg sem lepődök, hogy nem tudtak aludni, mivel volt olyan bácsi, akit még a tenger zaja is zavart az alvásban. A továbbiakban az összes programot szinte szerencsétlen helyre szervezték. Amikor nem esett a táncos műsor és a görög est a konferencia terembe volt, aminek totál nincs meg a légköre a műsorokhoz. Amikor meg esett, akkor általában a szabadszínpadot használtuk, ami a tető ellenére úszott a vízben. Az utóbbinál a vendégek agyáig sem jutott el a legtöbb esetben, hogy ha elkezd esni és rögtön felmennek, akkor úgyan úgy szarrá áznak, mintha a show végén tennék ezt meg, szóval a legtöbbször eléggé családias maradt a légkör.
A családias légkörről jut eszembe az utolsó hét, amire kb. 120 vendégünk maradt, mind angol. Újabb műsorok vannak, mind az épület bárjában és javarésze élőzene, amire a kutya nem kíváncsi. A hotel körül napközben is egészen üresnek tűnik minden, de szerencsére az a pár ember aki megtalálható, családos vendég, így a fiatalok könnyen bevonhatók a napi programokban. Lényeg, hogy akár milyen hetünk volt eddig, sosem volt unalmas.
Áttérve kicsit más szekcióra, attól függetlenül, hogy a gyakornokok hazamentek, a görögöknek pedig extra sok szabadnapot adtak, nem volt hatalmas káosz az étteremben, sem a bárban, viszont a legtöbb dolgozó elkezdte mondani, hogy a töke tele van mindenből. Mivel elmentek a gyakornokok közül azok, akiket bírtam, így nem igazán maradtam benne a megmaradt társaságban. Sőt az egyik srác, akivel gyakran átdumálgattam az éjszakát még meg is akart verni az utolsó napokban, mert lefeküdtem az egyik lánnyal, akire úgy tekintett, mint a tesójára. (Mondjuk az számomra is kicsit hülye szituáció volt, amikor együtt iszogattam a városban az egyik este a lánnyal és a görög kétajtós barátjával. ) Ebből amúgy kitalálhatjátok, hogy nem unatkoztam, amíg a többi korombeli gyakornok elvolt a kis társaságában. Megismerkedtem egy pár csinos német lánnyal, sőt a görög szeretőm is látogatást tett egy hétre, amiről majd később mesélek kicsit. Minden esetre örülök neki, hogy nem volt szobatársam. Egyik nap kitalálták, hogy a román konyhás srácot beköltöztetik hozzám, de aztán végigkérdeztünk mindenkit, akit lehetett, arról, hogy hogyan lehetne elkerülni és végül megoldódott a probléma. Amúgy nem csak a lányokkal voltam el, hanem beszélgettem másokkal is. Rájöttem, hogy ha mindenkivel dumálgatok egy kicsit, akkor nagyobb eséllyel kapok borravalót az utolsó estéjükön, úgyhogy egész jó extrapénzt szereztem szeptemberben. Persze nem minden a pénz, szóval voltak egy jó páran, akik csak szimplán jó fejek voltak. A legnagyobb arc, akivel találkoztam egy srác volt, aki animátorként dolgozott óceánjáró hajókon. Elmesélte, hogy az a munka hasonlóan nagy buli, mint amit most csinálok, csak közbe bejárod vele a földet és nagyon jó pénzt keresel vele. Ő személy szerint 3-szor járta be a világot, úgyhogy nagy nehézséget okoz neki, hogy a barátnőjével olyan helyet találjon nyaralásra, ahol még sosem volt. Amúgy miután úgy döntött, hogy abbahagyja ezt a karriert F&B manager lett egy angol hotelbe, ami tele van magyar munkásokkal. A másik legizgalmasabb ember egy 25 éves ausztráliai lány volt. Ő 19 évesen egy srác miatt költözött Angliába, beállt fodrásznak egy világszerte ismert céghez és eljött nyaralni a második exbarátjával. Október vége felé utazott vissza Ausztráliába 5 év után és sikerült neki elhelyezkedni ugyan ahhoz a céghez, akiknél Angliában dolgozott. Az egyik ok, amiért visszament, mert a fizetés sokkal magasabb a szülőhazájában, mint bárhol Európában. Ezzel együtt adott egy tippet is arra, hogy fiatalon nem is olyan nehéz munkát találni náluk. Még 2 embert említenék meg pár szóban. Viccesen jött ki a két személy az egymást követő estéken. Az egyik egy olyan hullaszállító volt. Egyszerűen ezt dobta a gép, jól keres vele és most már sok év után totál nem hatja meg, hogy mit kell eltakarítania. Másnap egy operációs nővérkével ismerkedtem meg, aki pedig segítséget, egészséget próbál adni az embereknek. Ő volt az a lány, aki kiegészítette a napi programjaimat az esős héten. Egészen közel kerültünk egymáshoz, így felajánlotta, hogy ha esetleg Berlinbe szeretnék dolgozni, akkor tudna segíteni nekem (sőt meg is próbált befolyásolni ilyen téren). Ő mesélt a tüzijáték fesztiválról is, ami egy héten keresztül megy a német fővárosban szeptember környékén, úgyhogy valahogy oda is el kell jutni előbb utóbb. Összegezve a dolgot, úgy érkeztem ide, hogy az animáció egynyári kaland lesz az életemben és ezután elmegyek, megcsinálom egy másik országban a mester diplomámat, de ilyen ötletek után úgy érzem, hogy napolni fogom a tanulás témát. Az animációval elmondások szerint elég sok ország elérhető, de ha csak a kapcsolatokba gondolok bele, már akkor is rengeteg lehetőségem van, hogy elinduljak valahonnan külföldön, szóval valószínű jövőre is lesz blogom.
Ha már így szóba kerültek a lányok elmesélem a kis kalandomat a görög szeretőmmel is. A legviccesebb sztori vele kapcsolatban, hogy rájött arra, hogy a holland suliban, amit 1 hónapja kezdett el, azt a szakirányt csak hollandul lehet tanulni, amire specializálódni szeretne, így váltania kéne. Ez történt azok után, hogy vagy 2 hetet szívott azzal, hogy albérletet találjon magának, de szerintem ez simán belefér a görög mentalitásba (NO PARA-Siga-Siga:azaz ne parázz, majd mindent megoldunk az utolsó pillanatban). Az egy hét alatt, amúgy összejött ez az azonnal megoldunk mindent dolog. Mivel édesapa befolyásos ember, így nem akart bejönni a lány a szobámba, mert félt, hogy valakivel összefutunk és felismerik, a tengerpart pedig már elég hűvös volt éjszakánként. Az első megoldás az volt, hogy megnézzük, a Suzuki mennyire a mi autónk. Konzekvencia: ne szexelj kis autóban, mert rohadt kényelmetlen (de hál isten nekem nem lett maradandó sérülésem, csak ő nem tudott lábra állni egy fél napig). Lényeg, hogy másnap felhívott, hogy szerzett egy apartmanházat az szigeten lévő olasz szexturizmus városában, ami ebben az időszakban már eléggé kihalt volt, de másfél napig legalább tényleg úgy éreztem magam mintha nyaraláson lennék. Amúgy nem igazán értettem a helyzetet, mivel az ő nevén volt a szállás, a 3 megjelenésünkből, 2 különböző kocsival érkezett, ráadásul napi túra volt Glyfadára, úgyhogy esélyes, hogy a tulaj ismerte az apját. Szóval lényeg, hogy nem tudom miért volt ez neki jobb megoldás, én minden esetre élveztem és mivel nem beszéltünk róla, hogy hogyan szerezte a szállást, így nem is került semmibe.
Még a görög lányhoz kapcsolódva tettünk egyik este egy kis kirándulást Kanoniba. Ha magyarul le szeretném fordítani a hely „ágyú”-t jelent, ami egy szikla tetejére van kitéve jelképesen. Valószínű, hogy régebben védelmi funkciója volt, de most egész mást jelent az embereknek. Itt található a Mause-island, ahol egy kis templomot lehet látni, ha átcsónakázunk. Ezen kívül itt van az a tengerbe benyúló kis rész, amin egy templom áll és ami a legtöbb útikönyv elején megtalálható. A kis templom mellé kiülve vagy a rá merőleges hidacskáról lehet élvezni, ahogy a repülőgépek rendkívül közel fel- és leszállnak a tengerből kiinduló leszálló pályára. Sajnos így a szezon végével este 11-kor én nem láttam egy gépet sem. A parthoz egyébként kocsival is le lehet parkolni, amit rengetegen arra használnak ki, hogy egy ilyen különleges környezetben szeretkezzenek. Amennyiben ez még mindig nem elég érdekesség, a hely fölé húzódó hegyen gyönyörűen kiépített kávéházak vannak, aminek a képét csak egy lelakott ház bontja meg. Ebből a házból pedig napközben hangosan különböző görög és pánsípos utcai indián zene szól a hangulat megteremtéséhez.
Nem ez volt az egyetlen kirándulásom. Rávettem magam arra is, hogy egyedül nekivágjak egy Albániai túrának. Megkérdeztem a német utazásszervezőt, hogy milyen animátori kedvezményt tudna adni a 60 eurós 1 napos túrából. Azt mondta, hogy ha úgy jelentkezek be, hogy MTS animátor vagyok, akkor csak a hajóra kell kifizetnem 10 eurót. Amikor az úton megkértek, hogy gyűjtsem össze az MTS vendégeket, mert nyílván ismerem őket, akkor jöttem rá, hogy valószínű egy másik hotelnek dolgozom elméletben. Szerencsére csak 6-an voltak az utasok, így megtalálták egymást és senkit nem érdekelt, hogy nem ismernek engem, így elvégeztem a feladatomat, ezért még a hajójegyet sem kellett kifizetnem, sőt még az ingyen ebédhez egyébként nem járó italt is a szervező állta nekem. Maga az út rohadt unalmas volt, mivel kifogtam egy 90 főből álló nyugdíjas csapatot, ezen kívül 3 fiatal pár volt az MTS hotelből, így nem igazán volt társasági életem. Az egyik osztrák néni a túra elején megkérdezte, hogy nekem mennyibe került az út, úgyhogy el is ment a kedvem, hogy a vendégekkel kapcsolatot teremtsek. Inkább a szervezőkkel és az idegenvezetővel barátkoztam kicsit. Kiderült, hogy akinek van esze, az átmegy dolgozni a görögökhöz vagy máshova a világba, de nem marad Albániában. A turizmusnak amúgy is kell minimum 15 év, hogy kinője magát, jelenleg pedig csak 2 hónap a nyári szezon, de eléggé el van maradva a görög szinttől, de még a bulgáriaitól is (bocsánat, ha valakinek a lelkébe tapostam az utóbbi megjegyzésemmel). Lényegében megnéztünk egy nagyobb várost belülről. Itt a már járni megtanult kisgyerekek folyton követtek minket, hogy adjunk valami aprót. Rengeteg apartmanházat és szállodát lehetett látni félkész vagy megkezdett állapotban. A város egyetlen 5 csillagos hoteljének is be volt törve az ablaka a homlokzatán és messze nem volt olyan kinézetű, mint egy otthoni 3-4 csillagos. Azt a tanulmányaim alatt megjegyeztem, hogy itt van a legtöbb Mercédesz a világon és ez valóban így volt, a régitől a legújabbig mindenfélével lehetett találkozni. Ami érdekes volt számomra, hogy annak ellenére, hogy még csak az Eu-ba sem csatlakozott az ország, bárhol elfogadtak eurót és tudtak is belőle visszaadni (nem hinném, hogy bármiféle legális kereteken belül). A túra során egyébként elmentünk egy nemzeti parkba is, ami az UNESCO védelme alá tartozik. 1700+ éves romokat nézegethettünk meg, plusz eljött az idő, hogy beleunjak az idegenvezető beszédhibájába, aki minden mondat után hozzátette, hogy „Ne”, ami görögül igent jelent, de nála valószínű a magyar ő-zés megfelelője volt. A másik, ami nagyon rossz volt ezen a helyen, hogy az előző esti all-inclusive bor elkezdte tönkrevágni a gyomromat, így amikor felhívták a figyelmet, hogy aki nem bírja a hegymenetet, az forduljon vissza, így én voltam az első, aki lelépett. Az utolsó forduló volt a legunalmasabb. Megálltunk a város fölött egy hegyen a semmi közepén eltölteni egy órát az ott lévő kávézóban. Rohadtul nem találtam magamnak társaságot, úgyhogy hazafelé a hajóúton beugrottam az egyik utazási irodától kirendelt nő mellé és végigdumáltam vele az utat. Ő is adott egy tippet arra, hogy a téli szezonban Ausztriába sima utam van munka terén. Ami új élmény volt számomra a túra kapcsán, hogy egy szárnyas hajóval tettük meg az alig 1 órás utat, amit még sohasem próbáltam előtte.
Egy pár izgalmas sztori, amit az itt létem alatt hallottam. Az animációban mindig is tudtam, hogy lehet extra pénzt csinálni, de kiderítettem, hogy a supervisor állás hozza a legtöbbet. Míg egy sima teamleader csak a saját hoteljében a saját befektetéseit kamatoztathatja (pl. itt 100 nyári sláger cd- 37 000 ft-ból 100-szor 10 euróért eladva-amennyiben a hotel engedi), egy supervisor kiadhatja az egész szigeten dolgozó csapatoknak, hogy árulja a saját holmiját. Ez lehet sima bingójegy, ami 0 befektetés, viszont akár heti 100 euró/hotel, lehet pólófestés, saját póló gyártása és eladása, cd…stb.. De nyugi nem csak az animációban lehet plusz pénzre szert tenni. Hallottam egy recepciósról, aki lepacsizott egy pár örömlánnyal és külön kiskönyve van, ahonnan a vendég kiválaszthatja a lányt, akit jó kis jutalékért ki is közvetít a recepciós. Utolsó érdekes sztorimmal maradnék a szakmánál, de a pénztől eltérve. Nyílván lehetett róla máshol is olvasni, de én említésre méltónak találom, hogy Debrecen egyik szállodájának falán egy Rákóczi szabadságharc képe található, egy politikus és a szálloda tulajdonos arcával megfestve.
Mivel ez az utolsó hetem Glyfadán a nyári szezonban, így nem hinném, hogy jelentkeznék az idén. Az animátorkodás összefoglalva szerintem egy hatalmas buli, fél év nyaralás, új kihívásokkal és rengeteg lehetőséggel a jövőre nézve. Mind emellett természetesen nem mindenkinek olyan egyszerű, mivel folyamatosan új emberekkel kell összebarátkozni és alkalmazkodni a managerek spontán, néha meggondolatlan ötleteihez. Ezen kívül szükség van szerencsére is, azzal kapcsolatban, hogy kivel kell együtt laknod fél évig, milyen körülmények között és kikkel dolgozol együtt. Mondanám, hogy a környezethez is szerencse kell, bár egy elég nyugodt helyen töltöttem a szezon nagy részét, viszont nem volt hiány örült arcokból, kalandokból, úgyhogy ez szerintem eléggé másodlagos dolog. Ami még egy kicsit nehézséget okoz, hogy 1-2 hetes vagy maximum fél éves barátságokat kötünk emberekkel, akikre a szezon végén már nem is nagyon emlékszel, legalábbis nekem már a facebook kell, hogy egy-egy név beugorjon a vendégek közül.(csak pl. kedvéért az utolsó heti 120 vendégbőlm 40-el vagyok mindennapi kapcsolatba sportactivitiken vagy esti kártáyzásokon, ami 24 hétre levetítve 920 embert jelentene, ha a főszezonban nem 30 emberekkel dolgoztam volna egy sportprogramon).
Aki esetleg gondolkodik ilyen munkán Görögországban, azt kell mondjam, hogy fel kell készülnie a gyors spontán megoldásokra, különféle nyelvekre, szerteágazó ismeretekre, kevés alvásra, sok alkoholra és a darazsakra (ami iszonyat idegesítő). Ami szerintem nem szükségszerű, az hogy otthon legyél az összes sportágban, mivel engem is a vendégek tanítottak játszani és amúgy is én vagyok a főnök, úgyhogy az én szabályaim szerint játszunk. Lényeg, hogy ajánlom mindenkinek, akit nem zavar ha idegenek előtt hülyét kell magából csinálnia, nagy hangja van, szeret beszélni és nem bírja a monoton dolgokat. Nem ajánlom viszont olyanoknak, aki nem bír otthonról elszakadni fél évre, nem bírja a kritikát és szüksége van pihenésre. Összefoglalva ennyi, de biztos kihagytam egy csomó mindent.
Na, kívánjatok nekem sok szerencsét a diplomám megszerzéséhez. Találkozzunk jövőre!
