Animátorok a görög nyárban

Sziasztok! Szeptember közepe óta nem jelentkeztem, ez egy részt a gépem elhalálozása, másrészt a diplomamunkám írása miatt történt. Úgy gondoltam, hogy az utolsó 3 napomban még megörvendeztetlek titeket egy összefoglalóval az életemről, meg pár tapasztalattal a munkám és az itteni mindennapok kapcsán. Röviden tömören, voltak kavarok az időjárás miatt a munkám során; lassan elment szinte mindenki a nemzetközi gárdából; volt öreg és alkoholista turnusunk; egy pár rövidtávú barátnőm; érdekes vendégek, izgalmas foglalkozással és még utazgattam is. Szóval jó szórakozást az olvasáshoz!

Mint a legtöbb alkalommal, a hotellel kapcsolatos dolgokkal kezdeném. A vendégek tekintetében szeptember közepétől október elejéig majdnem elfelejtettem angolul beszélni, mivel elindult az őszi szünet Németországban. Szerencsére az ország kicsivel nagyobb a mienknél és Svájcban is hasonló időzítéssel kezdődött a szünidő, úgyhogy szinte végig voltak családok. Ez annyiból volt jó, hogy másfél hét kivételével szinte az összes sportfoglalkozást meg tudtam szervezni. Ebből egy fél hét október közepe felé jött el, de ebben az időben a legtöbb vendégünk járóbottal közlekedett. A vendégek másik fele pedig gyakorlatilag berúgni jött ebben az időben, mivel a szobák ára a felére csökkent az utószezonban. Ezen a héten voltak a legizgalmasabbak a műsorok az egész félév során, na persze nem azért mert változott volna a felhozatal. Volt egy vendégünk, aki szívesen kezdett el inni reggeltől, így már este 9-fél 10 felé nem igazán tudott magáról, de alapjáraton sem tűnt egy értelmes fickónak. A sztori úgy kezdődött, hogy a klasszikus zenét éneklő show közben felállt pacsit adni az énekeseknek, 100 ember előtt elment pisilni a pálmafa tövébe és egy percre sem maradt feltűnésmentesen a show alatt. Mivel a managementnek ötlete sem volt, hogy mégis mit lehet vele kezdeni, így az animátor kollegám kísérte fel nagy nehezen a szobájába, de nem tartott sokáig, mert nem sokkal később a főbárban (az épületben) folytatta a bulit. Ezután kicsit tartottunk, hogy mit fog csinálni más nap, amikor 3 fiatal csajszi táncolgat a színpadon, de egy pár kellemetlen bekiabálástól eltekintve rendben volt. Ez nem annyira mondható el az előtte levő minidiscoról, amikor is feljött az ember pózolni, meg pacsit osztani a gyerekeknek. A buli egyébként is jól indult, mert olyan gyerekeink voltak, akik szívesen szétverték a miniclubbot, de normális cselekvésre képtelenek voltak, mint pl. társasjáték vagy táncolás. Ezen kívül a tánc előtt felfedeztünk két kóborkutyát is a nézőtéren, akik épp egymással flörtöltek, úgyhogy minden összejött fél óra alatt. Ezen a héten amúgy a két kollegát is meg akarták verni, mert 1 perc alatt elfelejtették a részeg turisták, hogy kivel kötekedtek előtte, meg a kopasz magyar animátort amúgy is hosszú hajú görög buzuki zenésznek nézték. Arról ne is beszéljünk, hogy a vendégek 15 éves lányai is bebaszva flangáltak az éjszaka közepén a tengerparton. Ez amúgy az utolsó előtti hétre jött össze, de hál istennek a váltás az angol családosokkal megérkezett az iskolaszünet miatt, szóval továbbra is megmaradt az eddig megszokott családias hangulat a hotelben.

Volt egy másik hasonlóan mókás hetünk, amikor nem a vendégek miatt szívtunk, hanem a görög mentalitás és az időjárás miatt. Egy héten keresztül a legtöbbször esett, váltakozva napközben és a show időpontjában, úgyhogy elég nehéz volt összeszervezni bármit is. Szerencsére én találtam elvetemült embereket, akik még akkor is lejöttek röplabdázni, amikor átfújta a szél a labdát a pályán keresztbe, plusz szabadidőben az akkori német barátnőmmel tudtam kártyázni „vendégekkel foglalkozom” címen. A legnagyobb gondunk az esti műsorokkal volt. A görög mentalitás az volt, hogy majd 8 körül kitalálják, hogy hol lesz az esti műsor és a minidisco fél 9-től. Az persze senkinek sem fordult meg a fejében, hogy esetleg azt az 500 embert, aki érdekelt lenne a dologban informálni kellene. Ebből az lett, hogy az összes létező manager és dolgozó körbekérdezése után 6-kor amikor végeztünk a munkával, néha felsőbb utasításra, néha saját döntésre az animáció informálta az embereket kiragasztott papírokkal, hogy mire számítsanak. A saját döntés volt a neccesebb, mert egyszer már így is meg lettünk fenyegetve, hogy ki leszünk rúgva, mivel a manager más műsorra gondolt, mint amit mi alapvetőnek tartottunk és megmondta, hogy ha nincs elég érdeklődő, akkor másnap el se kezdjünk dolgozni (persze telt házunk volt). A legviccesebb szituáció az volt, amikor egyik reggel közölték velünk, hogy az épület bárjában fogunk qvízt rendezni este. Természetesen nem gondoltak bele, hogy a gyerekek hol táncolnak a minidiscon és egyáltalán, hogy oldjuk meg a hangosítást egy L alakú teremben 2 hangfallal. Végül kidobtunk egy asztalt a teremből székestül, ahol a gyerekekkel táncoltunk, a zeneqvíz számait jól felhangosítottuk és mivel a mikrofonba lehetetlen volt beszélni, úgyhogy mások is értsék, így két oldalról kiabáltunk. Azt tudni kell, hogy a helyre kb. 70 ember tud beülni, így páran a földön játszottak és olyan jó volt a hangulat, hogy percenként érkezett a telefon a recepcióra, hogy az animációs program miatt nem lehet aludni a szobában. Persze azon meg sem lepődök, hogy nem tudtak aludni, mivel volt olyan bácsi, akit még a tenger zaja is zavart az alvásban. A továbbiakban az összes programot szinte szerencsétlen helyre szervezték. Amikor nem esett a táncos műsor és a görög est a konferencia terembe volt, aminek totál nincs meg a légköre a műsorokhoz. Amikor meg esett, akkor általában a szabadszínpadot használtuk, ami a tető ellenére úszott a vízben. Az utóbbinál a vendégek agyáig sem jutott el a legtöbb esetben, hogy ha elkezd esni és rögtön felmennek, akkor úgyan úgy szarrá áznak, mintha a show végén tennék ezt meg, szóval a legtöbbször eléggé családias maradt a légkör.

A családias légkörről jut eszembe az utolsó hét, amire kb. 120 vendégünk maradt, mind angol. Újabb műsorok vannak, mind az épület bárjában és javarésze élőzene, amire a kutya nem kíváncsi. A hotel körül napközben is egészen üresnek tűnik minden, de szerencsére az a pár ember aki megtalálható, családos vendég, így a fiatalok könnyen bevonhatók a napi programokban. Lényeg, hogy akár milyen hetünk volt eddig, sosem volt unalmas.

Áttérve kicsit más szekcióra, attól függetlenül, hogy a gyakornokok hazamentek, a görögöknek pedig extra sok szabadnapot adtak, nem volt hatalmas káosz az étteremben, sem a bárban, viszont a legtöbb dolgozó elkezdte mondani, hogy a töke tele van mindenből. Mivel elmentek a gyakornokok közül azok, akiket bírtam, így nem igazán maradtam benne a megmaradt társaságban. Sőt az egyik srác, akivel gyakran átdumálgattam az éjszakát még meg is akart verni az utolsó napokban, mert lefeküdtem az egyik lánnyal, akire úgy tekintett, mint a tesójára. (Mondjuk az számomra is kicsit hülye szituáció volt, amikor együtt iszogattam a városban az egyik este a lánnyal és a görög kétajtós barátjával. ) Ebből amúgy kitalálhatjátok, hogy nem unatkoztam, amíg a többi korombeli gyakornok elvolt a kis társaságában. Megismerkedtem egy pár csinos német lánnyal, sőt a görög szeretőm is látogatást tett egy hétre, amiről majd később mesélek kicsit. Minden esetre örülök neki, hogy nem volt szobatársam. Egyik nap kitalálták, hogy a román konyhás srácot beköltöztetik hozzám, de aztán végigkérdeztünk mindenkit, akit lehetett, arról, hogy hogyan lehetne elkerülni és végül megoldódott a probléma. Amúgy nem csak a lányokkal voltam el, hanem beszélgettem másokkal is. Rájöttem, hogy ha mindenkivel dumálgatok egy kicsit, akkor nagyobb eséllyel kapok borravalót az utolsó estéjükön, úgyhogy egész jó extrapénzt szereztem szeptemberben. Persze nem minden a pénz, szóval voltak egy jó páran, akik csak szimplán jó fejek voltak. A legnagyobb arc, akivel találkoztam egy srác volt, aki animátorként dolgozott óceánjáró hajókon. Elmesélte, hogy az a munka hasonlóan nagy buli, mint amit most csinálok, csak közbe bejárod vele a földet és nagyon jó pénzt keresel vele. Ő személy szerint 3-szor járta be a világot, úgyhogy nagy nehézséget okoz neki, hogy a barátnőjével olyan helyet találjon nyaralásra, ahol még sosem volt. Amúgy miután úgy döntött, hogy abbahagyja ezt a karriert F&B manager lett egy angol hotelbe, ami tele van magyar munkásokkal. A másik legizgalmasabb ember egy 25 éves ausztráliai lány volt. Ő 19 évesen egy srác miatt költözött Angliába, beállt fodrásznak egy világszerte ismert céghez és eljött nyaralni a második exbarátjával. Október vége felé utazott vissza Ausztráliába 5 év után és sikerült neki elhelyezkedni ugyan ahhoz a céghez, akiknél Angliában dolgozott. Az egyik ok, amiért visszament, mert a fizetés sokkal magasabb a szülőhazájában, mint bárhol Európában. Ezzel együtt adott egy tippet is arra, hogy fiatalon nem is olyan nehéz munkát találni náluk. Még 2 embert említenék meg pár szóban. Viccesen jött ki  a két személy az egymást követő estéken. Az egyik egy olyan hullaszállító volt. Egyszerűen ezt dobta a gép, jól keres vele és most már sok év után totál nem hatja meg, hogy mit kell eltakarítania. Másnap egy operációs nővérkével ismerkedtem meg, aki pedig segítséget, egészséget próbál adni az embereknek. Ő volt az a lány, aki kiegészítette a napi programjaimat az esős héten. Egészen közel kerültünk egymáshoz, így felajánlotta, hogy ha esetleg Berlinbe szeretnék dolgozni, akkor tudna segíteni nekem (sőt meg is próbált befolyásolni ilyen téren). Ő mesélt a tüzijáték fesztiválról is, ami egy héten keresztül megy a német fővárosban szeptember környékén, úgyhogy valahogy oda is el kell jutni előbb utóbb. Összegezve a dolgot, úgy érkeztem ide, hogy az animáció egynyári kaland lesz az életemben és ezután elmegyek, megcsinálom egy másik országban a mester diplomámat, de ilyen ötletek után úgy érzem, hogy napolni fogom a tanulás témát. Az animációval elmondások szerint elég sok ország elérhető, de ha csak a kapcsolatokba gondolok bele, már akkor is rengeteg lehetőségem van, hogy elinduljak valahonnan külföldön, szóval valószínű jövőre is lesz blogom.

Ha már így szóba kerültek a lányok elmesélem a kis kalandomat a görög szeretőmmel is. A legviccesebb sztori vele kapcsolatban, hogy rájött arra, hogy a holland suliban, amit 1 hónapja kezdett el, azt a szakirányt csak hollandul lehet tanulni, amire specializálódni szeretne, így váltania kéne. Ez történt azok után, hogy vagy 2 hetet szívott azzal, hogy albérletet találjon magának, de szerintem ez simán belefér a görög mentalitásba (NO PARA-Siga-Siga:azaz ne parázz, majd mindent megoldunk az utolsó pillanatban). Az egy hét alatt, amúgy összejött ez az azonnal megoldunk mindent dolog. Mivel édesapa befolyásos ember, így nem akart bejönni a lány a szobámba, mert félt, hogy valakivel összefutunk és felismerik, a tengerpart pedig már elég hűvös volt éjszakánként. Az első megoldás az volt, hogy megnézzük, a Suzuki mennyire a mi autónk. Konzekvencia: ne szexelj kis autóban, mert rohadt kényelmetlen (de hál isten nekem nem lett maradandó sérülésem, csak ő nem tudott lábra állni egy fél napig). Lényeg, hogy másnap felhívott, hogy szerzett egy apartmanházat az szigeten lévő olasz szexturizmus városában, ami ebben az időszakban már eléggé kihalt volt, de másfél napig legalább tényleg úgy éreztem magam mintha nyaraláson lennék. Amúgy nem igazán értettem a helyzetet, mivel az ő nevén volt a szállás, a 3 megjelenésünkből, 2 különböző kocsival érkezett, ráadásul napi túra volt Glyfadára, úgyhogy esélyes, hogy a tulaj ismerte az apját. Szóval lényeg, hogy nem tudom miért volt ez neki jobb megoldás, én minden esetre élveztem és mivel nem beszéltünk róla, hogy hogyan szerezte a szállást, így nem is került semmibe.

Még a görög lányhoz kapcsolódva tettünk egyik este egy kis kirándulást Kanoniba. Ha magyarul le szeretném fordítani a hely „ágyú”-t jelent, ami egy szikla tetejére van kitéve jelképesen. Valószínű, hogy régebben védelmi funkciója volt, de most egész mást jelent az embereknek. Itt található a Mause-island, ahol egy kis templomot lehet látni, ha átcsónakázunk. Ezen kívül itt van az a tengerbe benyúló kis rész, amin egy templom áll és ami a legtöbb útikönyv elején megtalálható. A kis templom mellé kiülve vagy a rá merőleges hidacskáról lehet élvezni, ahogy a repülőgépek rendkívül közel fel- és leszállnak a tengerből kiinduló leszálló pályára. Sajnos így a szezon végével este 11-kor én nem láttam egy gépet sem. A parthoz egyébként kocsival is le lehet parkolni, amit rengetegen arra használnak ki, hogy egy ilyen különleges környezetben szeretkezzenek. Amennyiben ez még mindig nem elég érdekesség, a hely fölé húzódó hegyen gyönyörűen kiépített kávéházak vannak, aminek a képét csak egy lelakott ház bontja meg. Ebből a házból pedig napközben hangosan különböző görög és pánsípos utcai indián zene szól a hangulat megteremtéséhez.

Nem ez volt az egyetlen kirándulásom. Rávettem magam arra is, hogy egyedül nekivágjak egy Albániai túrának. Megkérdeztem a német utazásszervezőt, hogy milyen animátori kedvezményt tudna adni a 60 eurós 1 napos túrából. Azt mondta, hogy ha úgy jelentkezek be, hogy MTS animátor vagyok, akkor csak a hajóra kell kifizetnem 10 eurót. Amikor az úton megkértek, hogy gyűjtsem össze az MTS vendégeket, mert nyílván ismerem őket, akkor jöttem rá, hogy valószínű egy másik hotelnek dolgozom elméletben. Szerencsére csak 6-an voltak az utasok, így megtalálták egymást és senkit nem érdekelt, hogy nem ismernek engem, így elvégeztem a feladatomat, ezért még a hajójegyet sem kellett kifizetnem, sőt még az ingyen ebédhez egyébként nem járó italt is a szervező állta nekem. Maga az út rohadt unalmas volt, mivel kifogtam egy 90 főből álló nyugdíjas csapatot, ezen kívül 3 fiatal pár volt az MTS hotelből, így nem igazán volt társasági életem. Az egyik osztrák néni a túra elején megkérdezte, hogy nekem mennyibe került az út, úgyhogy el is ment a kedvem, hogy a vendégekkel kapcsolatot teremtsek. Inkább a szervezőkkel és az idegenvezetővel barátkoztam kicsit. Kiderült, hogy akinek van esze, az átmegy dolgozni a görögökhöz vagy máshova a világba, de nem marad Albániában. A turizmusnak amúgy is kell minimum 15 év, hogy kinője magát, jelenleg pedig csak 2 hónap a nyári szezon, de eléggé el van maradva a görög szinttől, de még a bulgáriaitól is (bocsánat, ha valakinek a lelkébe tapostam az utóbbi megjegyzésemmel). Lényegében megnéztünk egy nagyobb várost belülről. Itt a már járni megtanult kisgyerekek folyton követtek minket, hogy adjunk valami aprót. Rengeteg apartmanházat és szállodát lehetett látni félkész vagy megkezdett állapotban. A város egyetlen 5 csillagos hoteljének is be volt törve az ablaka a homlokzatán és messze nem volt olyan kinézetű, mint egy otthoni 3-4 csillagos. Azt a tanulmányaim alatt megjegyeztem, hogy itt van a legtöbb Mercédesz a világon és ez valóban így volt, a régitől a legújabbig mindenfélével lehetett találkozni. Ami érdekes volt számomra, hogy annak ellenére, hogy még csak az Eu-ba sem csatlakozott az ország, bárhol elfogadtak eurót és tudtak is belőle visszaadni (nem hinném, hogy bármiféle legális kereteken belül). A túra során egyébként elmentünk egy nemzeti parkba is, ami az UNESCO védelme alá tartozik. 1700+ éves romokat nézegethettünk meg, plusz eljött az idő, hogy beleunjak az idegenvezető beszédhibájába, aki minden mondat után hozzátette, hogy „Ne”, ami görögül igent jelent, de nála valószínű a magyar ő-zés megfelelője volt. A másik, ami nagyon rossz volt ezen a helyen, hogy az előző esti all-inclusive bor elkezdte tönkrevágni a gyomromat, így amikor felhívták a figyelmet, hogy aki nem bírja a hegymenetet, az forduljon vissza, így én voltam az első, aki lelépett.  Az utolsó forduló volt a legunalmasabb. Megálltunk a város fölött egy hegyen a semmi közepén eltölteni egy órát az ott lévő kávézóban. Rohadtul nem találtam magamnak társaságot, úgyhogy hazafelé a hajóúton beugrottam az egyik utazási irodától kirendelt nő mellé és végigdumáltam vele az utat. Ő is adott egy tippet arra, hogy a téli szezonban Ausztriába sima utam van munka terén. Ami új élmény volt számomra a túra kapcsán, hogy egy szárnyas hajóval tettük meg az alig 1 órás utat, amit még sohasem próbáltam előtte.

Egy pár izgalmas sztori, amit az itt létem alatt hallottam. Az animációban mindig is tudtam, hogy lehet extra pénzt csinálni, de kiderítettem, hogy a supervisor állás hozza a legtöbbet. Míg egy sima teamleader csak a saját hoteljében a saját befektetéseit kamatoztathatja (pl. itt 100 nyári sláger cd- 37 000 ft-ból 100-szor 10 euróért eladva-amennyiben a hotel engedi), egy supervisor kiadhatja az egész szigeten dolgozó csapatoknak, hogy árulja a saját holmiját. Ez lehet sima bingójegy, ami 0 befektetés, viszont akár heti 100 euró/hotel, lehet pólófestés, saját póló gyártása és eladása, cd…stb.. De nyugi nem csak az animációban lehet plusz pénzre szert tenni. Hallottam egy recepciósról, aki lepacsizott egy pár örömlánnyal és külön kiskönyve van, ahonnan a vendég kiválaszthatja a lányt, akit jó kis jutalékért ki is közvetít a recepciós. Utolsó érdekes sztorimmal maradnék a szakmánál, de a pénztől eltérve. Nyílván lehetett róla máshol is olvasni, de én említésre méltónak találom, hogy Debrecen egyik szállodájának falán egy Rákóczi szabadságharc képe található, egy politikus és a szálloda tulajdonos arcával megfestve.

Mivel ez az utolsó hetem Glyfadán a nyári szezonban, így nem hinném, hogy jelentkeznék az idén. Az animátorkodás összefoglalva szerintem egy hatalmas buli, fél év nyaralás, új kihívásokkal és rengeteg lehetőséggel a jövőre nézve. Mind emellett természetesen nem mindenkinek olyan egyszerű, mivel folyamatosan új emberekkel kell összebarátkozni és alkalmazkodni a managerek spontán, néha meggondolatlan ötleteihez. Ezen kívül szükség van szerencsére is, azzal kapcsolatban, hogy kivel kell együtt laknod fél évig, milyen körülmények között és kikkel dolgozol együtt. Mondanám, hogy a környezethez is szerencse kell, bár egy elég nyugodt helyen töltöttem a szezon nagy részét, viszont nem volt hiány örült arcokból, kalandokból, úgyhogy ez szerintem eléggé másodlagos dolog. Ami még egy kicsit nehézséget okoz, hogy 1-2 hetes vagy maximum fél éves barátságokat kötünk emberekkel, akikre a szezon végén már nem is nagyon emlékszel, legalábbis nekem már a facebook kell, hogy egy-egy név beugorjon a vendégek közül.(csak pl. kedvéért az utolsó heti 120 vendégbőlm 40-el vagyok mindennapi kapcsolatba sportactivitiken vagy esti kártáyzásokon, ami 24 hétre levetítve 920 embert jelentene, ha a főszezonban nem 30 emberekkel dolgoztam volna egy sportprogramon).

 Aki esetleg gondolkodik ilyen munkán Görögországban, azt kell mondjam, hogy fel kell készülnie a gyors spontán megoldásokra, különféle nyelvekre, szerteágazó ismeretekre, kevés alvásra, sok alkoholra és a darazsakra (ami iszonyat idegesítő). Ami szerintem nem szükségszerű, az hogy otthon legyél az összes sportágban, mivel engem is a vendégek tanítottak játszani és amúgy is én vagyok a főnök, úgyhogy az én szabályaim szerint játszunk. Lényeg, hogy ajánlom mindenkinek, akit nem zavar ha idegenek előtt hülyét kell magából csinálnia, nagy hangja van, szeret beszélni és nem bírja a monoton dolgokat. Nem ajánlom viszont olyanoknak, aki nem bír otthonról elszakadni fél évre, nem bírja a kritikát és szüksége van pihenésre. Összefoglalva ennyi, de biztos kihagytam egy csomó mindent.  

Na, kívánjatok nekem sok szerencsét a diplomám megszerzéséhez. Találkozzunk jövőre!  

Kedves olvasók! Sajnos rossz hírrel kell szolgálnom. Az egyik este elszállt a gépem, ami azt jelenti, hogy se kép, se hang és a legközelebbi hely, ahol hozzá mernének nyúlni az Thesszalonikiben lenne, így kölcsön gépet tudok használni néhány órára. Ez annyit tesz, hogy a következő bejegyzésemre október elején számíthattok, mivel akkortól tudtam szerezni gépet magamnak az utolsó hónapra. 

Üdvözlet mindenkinek!

Vége van a főszezonnak. Ez annyit jelent, hogy lassan minden országban elkezdődik a suli, a hotelből pedig teljesen kihalnak a fiatalok. Azért a héten sem lehetett unatkozni, szóval lesz mivel megtöltenem a bejegyzésemet.

A hétvégét egy bulizással kezdtük. Elmentünk a staffal Ipsosba. Nekik az első szórakozóhely a kedvencük, aminek a környékén minden ki van halva és leginkább görög zenék mentek. Most nem volt telt ház, sőt egyedül a mi csapatunk táncolt a 90%-ban görög zenére. A svájci étterem supervisort búcsúztattuk, aki vasárnap ment haza. Aznap még dolgozott, úgyhogy kb. munkából ment a reptérre, de legalább jó élményekkel ment haza. Ő volt a gyakornokok közül az első, aki hazament, de ez csak egy folyamat kezdete. A következő hétvégén a magyarok közül is hazamegy az egyik felszolgáló lány, egy hét múlva pedig egy cukrász és egy konyhás fogja elhagyni a hotelt. A többiek pedig szeptember végéig maradnak, ami azt jelenti, hogy az utolsó hónapra 14 dolgozóval kevesebb lesz a placcon. Beszélgettem erről az étterem egyik koordinátorával, hogy mégis hogyan fognak így dolgozni, mikor már így is gyakran feje tetején áll az étterem. Kiderült, hogy a 30 év körüli nő, úgy csöppent bele ebbe a pozícióba, hogy az Lti egyik menedzsere „jó ismerőse” (azaz szerintem dugócimborája) Németországból, így megkérdezték, hogy mit szólna egy éttermes álláshoz, amit majd betanítanak neki. Amúgy szerintem egy talpra esett nő szóval, amivel megbízták, azt a lehetőségekhez mérten el tudja végezni. Az októberi munkaerőhiánytól nem fél, mert úgy gondolja, hogy az emberek eloszlanak és nem egy időben fognak enni (szerintem ez meglepő lenne, mivel kb. minden vendéglátóegységben van legforgalmasabb időszak, egy hotelben miért maradna el). A gyakornokokkal kapcsolatban szóba került a pénz is. Az egyik indok az iskola, amiért haza kell menniük, a másik pedig az, hogy a szállodában a legtöbben az étterem és bár részlegen dolgoznak. Mivel a vezetőség ott spórol, ahol tud, így a vendégek számának csökkenésével küldi haza az embereket is. A smucigoskodás egyébként megjelenik az ételek és italok minőségében is. Így fordulhat elő, hogy az itteni wiskey csak 30 %-os. Összességében szerintem zárásig még lesz jó sok balhé, meg temérdek panasz a szállodával kapcsolatban, de aztán lehet, hogy tévedek és minden szuper lesz. Hozzátenném, hogy az étteremben pohárból, evőeszközből hiány van, és csúcsidőben eléggé betudnak úszni, amit nem hiszek, hogy  a tapasztalatlan munkaerő okozna, szóval mókás lesz az utolsó hónap.

Persze nem csak az étteremből küldik el az embereket. Szombat délben azzal fogadott a teamleaderem, hogy hétfőn utaznom kell a Main Islandra és átkerülök egy olyan hotelbe, ahol leginkább görög vendégek vannak és még jobban el van zárva a külvilágtól, ráadásul a borravaló fogalmát sem ismerik. Kiderült, hogy ez az egész móka csak szeptember végéig tartana és utána nem tudni, hogy mi a helyzet, mert bezár a hotel. A mi hotelünk amúgy november 1-ig van nyitva, amivel pont legálisan el tudom végezni a szakmai gyakorlatomat és 550 euróval keresek többet az 1 hónap plusz munkámmal. A teamleaderem már tudott róla, hogy valaki el lesz küldve, de csak a hír hallatára jutott eszébe, hogy ő nem tud megbízni teljesen a másik animátor srácba és inkább engem tartana itt. Mivel én sem bízom a cégben, így nem akartam bevállalni az utazgatást esetleg költségtérítés nélkül, meg hazaküldéssel együtt, ezért inkább telefonáltam. Felhívtam a cég menedzserét, mivel az asszisztens egy román srác, aki kapásból lerázott volna azzal, hogy ez van, ezt kell szeretni. Kiderült, hogy a menedzserünk nem is tudott róla, hogy született döntés az ügyben, így kapásból áthárította a teamleaderemre a dolgot, aki végül a szálloda menedzserével közösen mellettem döntött. A másik animátornak hétfőre beígértek egy repjegyet Athénba, ami természetesen a kedd reggeli indulásnál sem érkezett meg. Itt kezdődik az, hogy nem bízom a cégben. Végül információ nélkül indult el komppal, hogy eljusson a másik hotelbe.

Azon kívül, hogy van egy nagy szobám és visszakaptam a sportanimátori állásomat, semmi pozitív nincs ebben a változásban. A vendégek korosztályának, nemzetiségének változása miatt, kb. az egész esti műsor tervünket le kell cserélni. Mivel az előző Beach Party már elég szar volt, így azt is levettük a műsorról, ami helyett qvízt tettünk be. Már ezzel is gondjaink voltak, mivel normál esetben az eredmény hirdetés előtt két animátor táncol klubtáncokat a színpadon a vendégekkel, akik javarészt gyerekek. A gond az, hogy a gyerek fogyóban vannak, a felnőttek pedig nem túl aktívak. Mivel a másik két animátor lapot gyűjt és pontot számol, így valakinek egyedül kell táncolnia, ami nem annyira szórakoztató, szóval már ezzel az egyszerű dologgal is gondjaink voltak. Végül sikerült kiviteleznünk a műsort, sőt még egy plusz darabot is betettünk, aminek hatalmas sikere volt. Másnap lejátszottuk a Crazy Tánc Shownkat, ami a leggyengébb műsorunk volt a főszezonba, viszont most imádták az emberek (persze nem azért, mert jobbak voltunk, hanem azért mert idősebbek a vendégek és sok a német, szóval jobban szeretik a táncos műsorokat, főleg ha sok német zenével van megfűszerezve). A jövő heti műsorunk viszont még mindig csak elméletben van meg, de a gyakorlat még mindig várat magára.

Visszakaptam a sport animátori állásomat. A szezon közepén azon kaptam magam, hogy egyre kevesebb nevet jegyzek meg és azt hittem, hogy azért mert ellustultam. Most, hogy újból 2 sport program helyett 5-ben van benne a kezem, sokkal több embert tudok a nevén szólítani. Kicsit nehézkes a sok unalmas 0-24-ben alvós család és öreg közül kiszűrni azokat, akik játszanak velem, de az első 5 napban egyik programom sem maradt el. A ping-pong az egyetlen olyan játék, ahol 1 emberem van állandóra, aki egy meccs alatt elfárad. Ez azért van, mert reggel 10-kor kb. 10 embert tudok arról megkérdezni, hogy szeretne-e játszani, mivel a többiek még alszanak. A vízilabda és a röpi is elég necces teenagerek nélkül, de valahogy a vízilabdára összegyűlt egy pár izomagyú emberem, szóval jelenleg a leghangosabb program a szállodában. Röpire pedig még az előző animátor talált egy német családot 3 emberrel, szóval hozzájuk próbálok még plusz 2-őt összegyűjteni, ami elég izzasztó feladat.

Az esti programom pedig a fiatalokkal való kártyázás helyett, megváltozott az idősek sztorijának hallgatására. Találkoztam egy 70 körüli házaspárral, akik egész évben nyaralgatnak körbe a világban. Papa Jaguárokat tesztelt dolgozóként, mama pedig egy csomagfutár cégtől ment nyugdíjba. Persze beszélgettem másokkal is, de ők voltak azok, akik mindig meghívtak inni, szóval náluk töltöttem a legtöbb időt. Ebben a korosztályban az a jó, hogy nem kell gondolkodni arról, hogy miről beszélgessünk, mivel ha nem ilyen befordult öregek, akkor folyamatosan dumálnak és szóhoz sem lehet mellettük jutni. Van két új félmagyar családunk is. Mind a két részről a nő a magyar. Az egyik egy idős házaspár, akik másodszorra jöttek vissza a hotelbe, januárba foglaltak tengerre néző panorámával szobát, 1 hónappal a határidő előtt be is fizették, de mégsem kapták meg. A másik család Németországból jött egy babával és egy 13 éves kislánnyal. Anyuka kiment szerencsét próbálni, felszedte a fiatalabb tanuló apukát, lebabázott és ott ragadt a nyakán(tiszta love sztori).

Összefoglalva a dolgokat a kövi 2 hónap valószínűleg elég viharosan fog telni. Az időseknek amúgy is minden bajuk van, szóval a nyaralásukkal kapcsolatban is mindenért siránkoznak, szóval valószínű megint kezdődnek majd a baszogatások a csapattal kapcsolatban. 3 animátor van, ami azt jelenti, hogy egy-egy show kicsit nagyobb energiát igényel és félek tőle, hogy itt is minden apró dolgot, ami esetleg szexuálisabb töltetű vagy valakinek az erkölcseit sérti, azt majd törülnünk kell. (erről jut eszembe, egy angol házaspár említette, hogy a Mini Disco egyik zenéjének, egyik részében, a gyerekek arra a zenére táncolnak, ami akkor készült, mikor az angolok egy légitámadás során leverték a németeket a 2. világháborúban. Ami az egészet alátámasztja, hogy a zenében pont repülőt imitálunk a gyerekekkel.)

Összegezve a dolgot, hajnalig tartó ivós partyról már nem is nagyon álmodhatok, a korombeli lányokról már ne is beszéljünk. Az egyetlen esti móka a pókerparty. Végre eljutottunk addig, hogy egy jelképes 1 eurót befizetünk a játékra, amivel már a nyertes akár 5 euróval is gazdagodhat. Szerencsém még mindig nincs ehhez a játékhoz, de a játékosokat nem túl bonyolult kiismerni, így már sikerült nekem is első helyen végeznem, két második hely után.

A jövőben valószínű többet fogok mesélni a vendégekről és lehet, hogy kicsit ritkábban jelentkezek majd, bár az egy hetet eddig sem nagyon sikerült betartanom! Kezdődik az ősz, indul a suli, úgyhogy mindenkinek jó tanulást!

Kicsit elfeledkeztem a blogomról, szóval most megpróbálok mindent bepótolni. Természetesen már nem emlékszem minden napra részletesen, ezért témákra bontom a bejegyzésemet. Az előző két hét egy-két show-t leszámítva nem volt unalmas, sőt gazdagodtam egy pár új élménnyel is.

A vendégek az első héten még nagyon jók voltak. A keddi show, amit mi csináltunk annyira feldobta a hangulatot, hogy éjfélkor már jött a panasz, hogy túl hangos a beach restaurant vagy csak szimplán a bárosok találták ki, azért, hogy ne kelljen többet dolgozniuk. A szerdai beach party is hasonlóan jól sikerült, egy pár család még negyed 1-kor is táncolt. A legmókásabb ebben az este folyamán egy 16 éves lány volt, aki elég csúnyán berúgott. Amúgy is ilyen pörgős természete volt, de így elég elviselhetetlen volt még külső szemlélőként is, arról ne is beszéljünk, hogy az apja 3-szor próbálta elvinni, aludni sikertelenül. A lány amúgy annyira nem volt képben, hogy az apja előtt gyújtott rá egy cigire, amit az apuka hamar le is állított. A fiatal társaságból amúgy 2 csapat alakult ki a hétre (1 csapat 15-16 éves és egy francia család 3 gyereke (16, 20, 22 éves). A franciáknál egyszerűbb volt piát szerezni, meg nem is mentek az agyamra a hülyeségeikkel, ami azt illeti nem is nagyon értettük egymást a nyelvtudás hiánya miatt. Volt egy másik kedvenc asztaltársaságom is, 3 nő 1 apuka, 3 gyerek. Mielőtt felmerülne a kérdés bárkiben is, hogy hogyan kéne ezt összerakni, a család itt ismerkedett meg a 2 egyedül álló nővel, akik az egyik éjszaka a színpadon próbáltak levetkőztetni, de ezt több szempontból is vissza kellett utasítanom. Ilyen színpados jelenet még volt egyszer, csak akkor nem 40 éves hölgyek próbálkoztak, hanem egy 15 éves ittas lány kért egy csókot elalváshoz. Már eleve nem voltam túl boldog a leánytól, mert miközben táncoltunk már próbálkozott közelebb hajolni, amit a 6 éves gyerekek úgy realizáltak, hogy csókolóztunk. Mindez az után történt, hogy a manager kapott egy fél infót arról, hogy a szobatársam egy 16 éves lánnyal smárolt a tengerparton, ami annyira nem elfogadható dolog. Ezen kívül megérkezett a második magyar családunk is. Ők a változatosság kedvéért Ausztriában dolgoztak, míg az előző család férfi tagja Angliában töltötte az év nagy részét. Ezzel a második családdal nem foglalkoztam túl sokat,mert az apuka totál unszimpatikus volt és a másik két magyar animátor amúgy is mindig velük dumálgatott.

A hét legnagyobb műsora a medencébe szarás volt. Kb. 4 napon keresztül napi szinten kellett tisztítani a medencét, mivel valaki nem jutott el a wc-ig. A legidegesítőbb az volt, amikor rekord számú (30 fő) emberem gyűlt össze a vízilabdára és ki kellett őket vezényelnem a medencéből. Ettől függetlenül egész jó volt, mivel helyette elvittem egy pár embert röpizni, aztán 5-kor megszerveztem a többieknek a vízilabdát is, amire hasonlóan nagy volt az érdeklődés.

Ennek a fiatal csapatnak köszönhetem amúgy a 2 hét egyik legnagyobb élményét. Az egyik nap a szobatársam elvitte őket ugrálni a sziklákról. Azzal jöttek vissza, hogy mindenki leugrott a legmagasabb pontról, ahol fel sem mertem rendesen állni, amikor ott fotózkodtunk. Úgy szemmértékre kb. 13 m-es magasság, az alján nincs benyúló szikla, viszont a víz eléggé mély. Szóval mikor megtudtam, hogy a 14-15 évesek voltak elég bátrak, hogy leugorjanak a másnapi turnussal elmentem én is. Jöttek velünk még egy páran a staffból, de csak a lendületük volt meg, az ugrás végül nem jött össze. Én tisztában voltam vele, hogy ilyen magasságban már rendesen kijön a tériszonyom, szóval inkább kevesebbet gondolkodtam a dolgon. Kimásztam a szikla szélére és leugrottam. Nagyon jó érzés volt, mert ugrás közben még volt időm azon is meglepődni, hogy még mindig nem értem vízbe,de ezt az élményt úgysem lehet rendesen leírni. Az egyetlen dolog, ami szar volt, hogy mikor leérkeztem lábra automatikusan kitettem a kezemet, ahogy azt megtanultam 10 évesen karatén az eséseknél. Ilyen magasságból már nem annyira kellemes ez az érkezés, de szerencsére csak a második ugrásnál csináltam ilyen hülyeséget. A következménye az lett, hogy belilult a fél karom és az esti mini discon sem nagyon sikerült tapsolnom, mert annyira fájt a tenyerem. Ehhez a helyhez köthető még két másik új élményem is. Egyik nap elmentem gyalog egyedül, hogy csináljak egy pár panoráma fényképet. Kitaláltam, hogy visszafelé úton feltérképezem, hogy milyen az országúton megközelíteni a helyet (ennek az egyik oka az volt, hogy sosem szeretek ugyan azon az úton visszamenni, a másik, hogy el akartam hozni egy lányt, akinek kocsija van). Miután rájöttem, hogy kocsival szinte lehetetlen megközelíteni a helyet, nem tudom milyen megfontoltságból tovább sétáltam, hogy megnézzem, hol csatlakozik a főúthoz. Ez az egész egy vacsora előtti szünetben történt és kicsit kicsúsztam az időből, ahhoz meg lusta voltam, hogy visszasétáljak, úgyhogy nekiálltam stoppolni. Életem első próbálkozása volt és egész pozitívan csalódtam. A második autó megállt, amiben francia turisták voltak. Előadtam, hogy új munkatárs vagyok Glyfadán és kicsit eltévedtem a felfedező körutamon szóval, ha jó az irány elvihetnének. A franciák szállodája totál a másik irányában volt, de végülis elvittek az első hotel tábláig, ahonnan már csak 2 km volt a hotel és szerencsére hegynek lefelé. A görög utak még így gyalogosan sem túl barátságosak, de nem is kellett sokáig sétálnom, mivel a második kanyar után megállt mellettem egy autó, amiből német hotel vendégek szóltak ki, hogy esetleg elvihetnek-e a hotelig, így végül egy gyors zuhanyzás is belefért.

A 3. új élményem a hellyel kapcsolatban pedig egy quadozás volt. Egyik nap megjelent a cégünk asszisztense egy csapat animátorral. Az ebédszünetben lementünk velük fürdeni, majd leoktattuk őket röplabdában, aztán kitalálták, hogy még gyorsan elmehetnénk ugrálni egyet. 3 quadmotorral volt 8 ember, szóval nem volt semmi féle őrült tempó, főleg, hogy a mi gépünkön a 3. ember a csomagtartón ülve utazott.

Kicsit mesélnék a hotelen kívüli programjaimról is, mert kivételesen az is összejött. Az első day offomon elmentem kicsit felfedezni a szigetet a teamlederemmel és a párjával. Megnéztük a Sissy kastélyt, amire egész jól emlékeztem, így 8 év távlatában, viszont meglepően kisebb volt és rövidebb idegenvezető nélkül. A beugrómon tudtam spórolni 2 eurót a nemzetközi diákigazolványommal, viszont ez a pénz el is ment az 5 eurós sörre (ahol a panorámát is meg kellett fizetni). Ez után folytattuk az utunkat délnek. A görög utakhoz képest találtunk egy sokkal rosszabbat, mint a megszokott. Normál esetben olyan 500 méterenként vannak az út szélén emléktáblák az autóbalesetekben elhunytak miatt, de ezen az útszakaszon 50m volt az átlag. Mi szerencsére megúsztuk egy kis karcolással az utat, azt is úgy szereztük, hogy le kellett húzódnunk és a tüskés bokor meg nem állt arrébb. Amúgy egy kis nyugis strandot találtunk sok göröggel, egy étteremmel, sziklás parttal és jól tapadós homokkal. Ebből az következett, hogy fürdés után építettem egy napozó nőt és egy férfit homokból.

A második szabad napomat Corfu városban töltöttem. Az előző éjszakai buli miatt 1 körül keltem fel. Reggeli/ebédre menet belefutottam az egyik magyar felszolgáló lányba, akinek szintén szabadnapja volt, szóval megfűztem, hogy jöjjön be velem a városba. Elmentünk egy kis városnézésre, felmentünk megnézni a panorámát a toronyból, meg egy kis múzeum, templom is belefért. Amúgy semmi extra látnivaló nincs, a városon kívül, ami felülről nem túl szép. Nem is mernek elkérni a belépőért többet, mint 4 euró. A kulturális program után beültünk a város szerintem egyetlen mekijébe, majd nekiálltunk végignézni a kisboltokat. Igaziból az utóbbi miattam történt, mert szerettem volna valakit meglepni egy kis ajándékkal, aminek a sztoriját később fogom elmesélni. Szerettünk volna bevásárolni, de a szupermarket megtalálása nem volt túl egyszerű, úgyhogy felfedeztük a város romosabb részeit is, mire megtaláltuk a boltot. A terv az volt, hogy a teamleaderem felvesz minket kocsival hazafelé, de valami görög varázslat miatt, sem a hívás nem ért célba, sem az sms, úgyhogy 1 órán keresztül játszottam Szörny RT.-set az utitársam telefonján a buszmegállóban.

Sikerült eljutnom a 2 hét alatt egy pár buliba is. Ez úgy indult, hogy a manager lánya elutazott egy másik szigetre segíteni egy ismerősének egy hotelben, ahol középvezető volt. Az egyik este internet közelben voltam és elkezdtünk dumálgatni, így megfűztem, hogy ha visszajön, menjünk valahova bulizni. Az első utunk Ipsosba vezetett, ahol voltam már korábban a bárosokkal az uncsi görög bulin. Szerencsére ez a város tele van szórakozó helyekkel, csak kicsit tovább kell sétálni. Egy olasz buliba csöppentem 4 görög lány társaságában. A hangulat jó volt, a hely pedig egész jól nézett ki az élő fával a tánctér közepén és az őslakos indián dekorációkkal. Ezek a bárok itt a főutcán egymás szomszédságában vannak és ingyenesen be lehetmenni a legtöbb helyre. Megkértem a lányokat, hogy valaki kísérjen el egy rövidebb sétára, hogy megnézzem az itteni éjszakai életet. A manager lánya tartott velem, aki elmesélte, hogy a falu az olasz „szex turizmus” helyszíne. Ez annyit jelent, hogy a fiatalok idejönnek, kibérelnek egy apartmant, lemennek bulizni, felszednek egy csajt, reggel kidobják és kezdik elölről. Szerintem ez a tevékenység messze áll a szex turizmustól, de gondoltam idézek az idegenvezetésből. A fiatalok szórakozását az ingyenes szórakozó helyek biztosítják vagy ha belépő van, azért töménytelen mennyiségű piát kapnak. A főút másik oldalán kavicsos tengerpart van, ahol könnyen bele lehet futni egy-egy ismerkedő párba. Hozzátenném én is itt csókoltam meg először a lányt, viszont a lelkemre kötötte, hogy erről nem beszélhetek senkinek sem, mert nem akarja, hogy az apja rosszindulatú pletykákat halljon, szóval létszíves ti is tartsátok titokban. Ezzel kapcsolatban amúgy kiderült, hogy manager lányának lenni nem is olyan egyszerű történet. Azon kívül, hogy anyagilag megvan minden, nem mindegy, hogy kikkel barátkozik és kb. bárhol bele lehet futni apuci ismerőseibe. Annyi egyszerűség van a történetben, hogy a lány a szárazföldön tanul, de ott sem érzi magát teljesen szabadnak. Ez valahol összeköttetésben lehetett a nyakában levő medállal, ami egy bezárt madarat ábrázolt és nekem már az első találkozástól kezdve nem volt túl szimpatikus.

A következő party Dassiában volt. Ez nem egy bulifalu, szóval itt egy szórakozó hely volt a főút mentén, ahol főként görög zenék mentek. Nem lesz nagy meglepetés számotokra sem, hogy senki sem táncolt rajtunk kívül, de mi is rohadtul untuk az egészet. Itt amúgy 3-asban voltunk, de a 3. ember találkozott egy két ismerősével, úgyhogy nyugodtan elmehettünk kettesbe sétálni a tengerpartra. A város berendezése kicsit a Balatonra emlékeztetett. A főútról egy kisutcán kellett besétálni a csöndes partszakaszra. Itt volt egy-két kihaltabb bár, de nem sok emberrel találkoztunk. A lány az úton kikérdezett arról, hogy kinek mit hazudtam arról, hogy hol voltam az előző buli éjszakáján, mert azt nagyon nem szerette volna, ha kiderülne, hogy együtt lógunk. (Egyedül a szobatársam szokott érdeklődni az estém iránt, akinek elmondtam, hogy ne beszéljen a sztoriról, meg hogy van egy görög lány, akit fűzögetek). Az ezt követő bulin eljutottam egy latin estre Ipszoszba, ami ugyan ott volt, ahol előzőleg voltunk. A latin buliból annyit érzékeltem, hogy volt 2 táncos, akiknek pár zenére volt koreográfiájuk, na meg bachata és salsa zenéket is játszottak. Ezt az egészet kb. fél óráig élvezhettem, aztán átváltott a műsor populáris és olasz zenére. Ez azért történt, mert munkából mentem, szóval kicsit későn érkeztünk meg a helyre. Ami jó volt itt, hogy a pincér srácnak bejött az étteremvezető lánya, szóval mindkét alkalommal ingyen kaptuk a rövideket és egy üveg vizet. Ez után a buli után már sikerült azt is leszervezni, hogy én legyek az utolsó állomás, szóval kicsit több időt tudtam kettesben tölteni a „görög lánnyal”, aki a csókon kívül nem engedett közelebb magához arra hivatkozva, hogy rosszul érzi magát Glyfadán és félti az apját. Megpróbáltam megfűzni, hogy adjon nekem egy estét kettesben, találunk valami más helyet, borozgatunk, meg beszélgetünk az élet nagy dolgairól ;). Nem volt sok idő a dologra, mivel az egész hétfő hajnalban történt, a lány pedig pénteken utazott Hollandiába, hogy ott képezze magát tovább valami biológussá, mivel a nővér végzettség nem elég neki.

A sztori következménye az lett, hogy nem beszéltünk egy napig, majd szerdán elvitt még egy buliba a barátnőivel. A bulin eléggé nyomott volt a hangulat, főleg azért mert a társaság nagy része tudta, hogy ez az utolsó ilyen este a barátnőjükkel. Hazafelé ettől függetlenül megint kettesben maradtunk, de közölte a lány, hogy minden szempontból rossz ötletnek érzi azt, hogy valamit lépjünk a rövid kapcsolatban. Az egyetlen gesztus, amit tett felém, az hogy levette a medálját és nekem adta, én pedig bedobtam a tengerbe. A sztori vége az lett, hogy megkértem, hogy még másnap este ugorjon be elköszönni, amire azt mondta, hogy nap közben biztosan itt lesz, és majd még kitalálja. Ez pont csütörtökre esett, amikor én Corfuban voltam, ahol beszereztem egy vidámabb medált, ha esetleg tényleg visszajön a lány elköszönni. Biztos voltam benne, hogy ha eljön, akkor nem állunk meg a „nice to meet you”-nál, de mivel ígéretet tettem, hogy titokban tartom a dolgokat, így nem mesélem el, hogy eljött-e végül.

Remélem nem untátok magatokat halálra a Love sztorimon. Azért részleteztem ennyire, mert ez a kaland lényegesen más volt, mint a többi. Azt nem tudom pontosan, hogy a lány személyisége nyert meg, illetve, hogy kihívás volt a dologban; az hogy kiszabadulhatok a hotelből; az új társaság vagy minden együtt, de valahogy rossz érzés, hogy vége van.

A görögökkel kapcsolatban az egészségügy oktatásáról és nehézségeiről kaptam több információt. Ez a dolog is természetesen a manager lányhoz kapcsolódik. Kíváncsi voltam, hogy miért megy ilyen messzire tanulni, amikor itt vannak a barátai, van kocsija, lakása, családja, szóval minden ide köti. Kiderült, hogy az itteni iskolai felszereltség annyira gyenge, hogy nem képesek előállítani a megfelelő környezetet, ahhoz hogy a tanulók normális tapasztalatot szerezzenek. Ebből adódik az is, hogy a tehetősebb görögök nem bíznak meg az ingyenes egészségügyi ellátásban, ezért inkább magánrendelőkbe járnak és képesek egy-egy szimpla vizsgálatért 50 eurót kifizetni. Extrém példának azt hozta fel az egyik lány, hogy az ő fogsorát egy kicsit rendbe kellett vágni régebben és ez kb. 2300 euró kiadást jelentett, de legalább most szép a mosolya.

Röviden úgy gondoltam, hogy így foglalom össze az előző két hetemet, bár lassan már 3 hétnél járok a késéssel. A maradék egy hetet megpróbálom produkálni a hétvége felé. Élvezzétek ki a nyár utolsó hetét!!!

Jászász! Ez görögül annyit jelent, hogy „sziasztok”! Az új görög barátaim miatt el kellett kezdenem a nyelvet tanulni. Nem töltöttem velük az egész hetemet, szóval nem mondanám, hogy sok mindennel bővült a szókincsem, de ezt nem is fogom részletezni. E helyett inkább írok nektek pl.: hotelszobáról, egy hetes kapcsolatról, adrenalinról, meg egy kicsit megint a görögökről.

Múlt héten ott fejeztem be, hogy a szabadnapomat a hotel manager és az étterem manager lányával töltöttem, plusz a barátnőjükkel, aki nyaralni volt itt Corfun. Mióta itt vagyok először használtam a helyi buszjáratot. Semmi féle különleges élményem nem volt vele kapcsolatban, olyan 1,5 euróért vitt le az aqvalandhez, ami fél óra a hoteltől. Ott már vártak a lányok rám és a szobatársamra kocsival. Elmentünk strandolni Paleokasztricára. Megpróbáltuk őket rávenni, hogy ugráljanak velünk a szikláról, de a 3-ból egy lány jutott el a szikláig és egy órás bíztatás után inkább lemászott róla. Visszafelé megálltunk cigit venni az étterem manager feleségének. Kicsit meglepődött, hogy 2 animátor is elkísérte a lányokat a hegyoldalban lévő házukhoz, de jól fogadta a dolgot, viszont kávézni nem akart minket meghívni. Ez után átugrottunk Corfu városba. Végre ide is eljutottam. Kiderült, hogy itt van az egyik legnagyobb tér Európában (nem sok nevezetességgel). Egy jó gyros után sétálgattunk egy picit, aztán leültünk a tengerpartra sörözni egyet. Őszintén szólva a társaság nem meglepő módon, de nem volt valami pörgős. Még az ingyenes idegenvezetést sem nagyon sikerült megkapnom. Végül hajnali 1 felé letettek minket a hotel melletti buszmegállóba és ezzel vége is volt a napunknak. Amúgy a görög csapat egyetemistákból állt, nővérnek/ügyvédnek/régésznek készülnek a lányok. Ettől függetlenül a legnagyobb szájú csajszi nem igazán beszélt jól angolul, úgyhogy ezért kezdtek el inkább engem görögül tanítani.

Másnap nem akart velünk beszélgetni egyik managerapuka sem a szabadnapunkról, szóval valószínű, hogy titokban maradt a dolog. Estére elhívott az egyik román lány bulizni. 4 kocsival mentünk a szórakozó helyre, így a dolgozók nagy része ott volt a buliban. Én lehívtam a görög lányokat is, szóval olyan hajnali 2-kor már el is kezdődött a party. A belépő görögül beszélőknek 5 euró volt, de mivel ezt nem tudtam, így 10 eurót fizettem az angol nyelvtudásommal. A hely amúgy Corfu kikötőjéhez volt közel. Úgy kell elképzelni, hogy a tánctér közepén bárpult volt, nyitható tető, populáris és görög buli zene és rengeteg ember helyi és turista vegyesen. A party-t kb. a görög lányokkal táncoltam végig. A svájci supervisor néha megpróbált rám nyomulni, de azon kívül, hogy csúnya, még a görög haverja meg is fenyegetett, hogy megöl, ha hozzányúlok, úgyhogy jobbnak láttam, ha mással táncolok. A manager lányával megbeszéltük, hogy itt burokban él az apja miatt, szóval kb. mindent titokban kell csinálnia(pl. cigizni 22 évesen), meg az sem mindegy, hogy kivel van egy társaságban. Ez kicsit necces az után, hogy a teamleaderem azt mondta, hogy az ilyen szitukat néha jól fogadják az apukák, általában pedig kirúgással. Nagy nehezen végül elindultunk a helyről. Nem is ugyan azzal a kocsival jöttem haza. A sofőr a főút helyett a mellékutat választotta a rendőrök és a benne lévő alkohol miatt, ami egy kis kerülő volt, de legalább negyed 7-re eljutottunk a célig.

Szombaton a szünetekben próbáltam magam kialudni, de 6-kor megállítottak a görög lányok dumálgatni. Itt készült el az első görög szótáram is kb. 5 mondattal (hogy vagy-egészségedre, szeretnék veled együtt lenni-gyerünk-szia). Este leültünk egy bécsi családhoz, ahol volt egy 17 és egy húsz év körüli unokatesó. A szobatársam elvitte a fiatalabbat a szobánkba, én pedig megnyertem a 6. emeleti franciaágyas 4csillagos szobát, tengerre néző kilátással és egy szőke lánnyal. Lényegesen kényelmesebb volt, mint a korábbi tengerparty és konferenciatermes kalandom, de persze kicsit necc, hogy ki jön szembe a folyosón. A dolog rendszereződött a következő hétre, így megesett, hogy vendégekkel lifteztem felfelé, de szerencsére sosem olyanokat fogtam ki, akikkel napi kontaktban vagyok. A szitu amúgy számomra egy picit furcsa volt, mivel ezt nem lehet egy éjszakás kalandnak nevezni, egy hetes kaland meg még sosem játszott a szótáramba. Amúgy fura, hogy néha már ezt is tehernek éreztem. Mikor inkább másokkal töltöttem az éjszakámat, akkor másnap mindig kikérdezett a lány, hogy hol voltam. Mondjuk ez így még mindig a jobbik eset. Egy tapasztaltabb animátortól Koson azt tanultam, hogy max az utolsó napokba szedjek fel valakit, mert különben át kell esni a romantikázós részen. Ezzel a lánnyal az utolsó este jutottam el addig, hogy többet beszélgettem vele 10 percnél. Kiderült róla, hogy ilyen kis stréber lány, akivel totál nincs közös témánk, szóval nem vesztettem sokat azzal, hogy beszélgettünk előtte. Visszatérve a hotelszobára: tágas, plazma tv-s, nagyszekrényes, fürdőkádas, papír falas, üres hűtős lakórész. Szerintem a minibár hiányát leszámítva teljesen korrekt.

Vasárnap este a görög lányok kijöttek éjszakai fürdőzésre, így velük töltöttem az alvásra szánt szabadidőm nagy részét. Ami meglepő, hogy már annyira meleg az idő, hogy a tenger éjszaka is nagyon kellemes. Kiderült, hogy manager apuka a mercit a szezon elején lerakta a recepción és csak motorral járt, de sajnos rájöttünk, hogy ha kölcsönvennénk a kulcsot, akkor a rendőr már indítás előtt kopogtatna az ablakon. Amúgy megtudtam, hogy a hotelmanagaer villában lakik, külön szobája van a macskának és 3 kocsijuk van, plusz valamennyi motor, viszont luxus hajójuk nincs a kikötőben. Ezt csak azért írtam le, mert itt jöttem rá, hogy ennél egyszerűbben is lehet biztos életvitelt folytatni és egyébként is szeretnék a jövőben luxus hajót a kikötőben, szóval nem leszek szálloda manager. Ezen felül azért beszélgettünk az egyszerűbb lehetőségekről és a munkahely találás problémájáról is. A görögök azt látják fő problémának, hogy a dolgozók nagy része tapasztalt, de idős ember és a szakképzett kezdő munkaerőt meg nehezen alkalmazzák (na meg sejtem alul is fizetik).

Hétfő este bekerültem egy német család asztalához kártyázni. Megbeszéltük a munkaválasztás legnagyobb kérdését. Felmerült az, hogy apuka szeretett volna síoktató lenni, viszont inkább a biztosra ment és egy irodában ül. Ezzel a munkával is teljesen meg van elégedve és csodálja a mi munkakörünket, mivel tudja, hogy nem lehet minden nap, mindenkire ugyan úgy mosolyogni. Amúgy úgy jutottunk el a témához, hogy az animáció egy szerethető munka, amit még mondjuk 10 évig tudnék csinálni, csak utána kérdés, hogy mit tudok magammal kezdeni. Amúgy egyik nap kiszámoltuk, hogy ha a szálloda a hónap első napjára átutalja a béreket, amit az animátorok csak a hónap vége felé kapnak meg, akkor az asszisztens a kamatokkal olyan 2500 eurókat rakhat zsebre havi szinten a fizetésén felül, tehát mégis lehet jövő, csak nem sok ember számára.

Kedd este adománygyűjtő qvizt rendeztünk a TUI-val karöltve. Ez annyit jelentett, hogy az itt dolgozó TUI-s srác 2 hete megjelent, hogy szeretné lehúzni a vendégeket szegény gyerekek nyaralásához való hozzásegítés néven. Ez annyiból állt, hogy megkért minket, hogy dekoráljunk ki neki két adománygyűjtő dobozt, meg rakjunk neki össze egy qviz show-t, amihez nem sok ötlete volt. Azért összeállított egy országismereti kérdőívet, aminek a válaszaiért 2 nyelven 3 napig könyörögtünk, majd kezdés előtt fél perccel felment értük az irodába. Végülis az emberek kedvelték a műsort, azt viszont nem tudom, hogy mennyi pénzt sikerült összegyűjteni.

Egy nagyobb fiatal itt összeverbuválódott csapat pénteken ment el. Ez annyit jelentett, hogy a szerdai beach party után már elkezdtek rendesen alkoholizálni. Amúgy maga a „buli” is jól sikerült, még az animáció által vezetett táncok után is maradtak nagyobb társaságok táncolni a homokban, ami totál nem jellemző. Lényeg, hogy hajnalig iszogattam velük, amíg az egyik gyerek nem kezdett el bemászni az asztal alá és marhaságokat beszélni, aminek az lett a folytatása, hogy a medence mellett feladta a gyomra a küzdelmet. Ilyen esték után kicsit sajnálom a személyzetet, amikor különböző mozdítható tárgyak változtatnak helyet az este alatt és esetleg valami kellemetlen gyomorforgató dolgot is fel kell takarítani, mielőtt a turista beleül.

Csütörtökön szabadnapja volt az animációs csapatnak. Kitaláltam, hogy lovasítsuk meg a kajakot a kertből, ahol a szálloda a régi napágyakat tartja. A programon két konyhás és a szobatársam vett részt. Még régebben szereztem egy evező lapátot, ami egyik reggel egyszer csak ott volt a back stage melletti folyosón, szóval így most végre hasznát vehettem. Mivel szemlátomást a kajakot senki nem használja a szállodában, így nem nagyon izgatott minket, hogy a manager mellett 20 m-re szállunk vele vízre. Életemben egyszer próbáltam amúgy kajakozni a Balcsin ilyen krokodilos valamin, de így a tengeren ez sokkal faszább érzés, meg nem is olyan egyszerű. 1 km után a strand végén cseréltem a szobatársammal, így nekem maradt a hegymászás. A strand végén ugyanis egy hegy kezdődik, aminek a tenger felöli oldalán van egy kis luxus házikó medencével, félmeztelen nénivel, meg zárt kapukkal. Ez annyit jelentett, hogy körbe kellett mennünk strandszerkóba, a nem éppen turistáknak szánt ösvényeken, hogy eljussunk egy laposabb magaslatra, ahol ki van téve két napágy, a kutya nem jár arra és gyönyörű a kilátás. Egy negyed órás gyaloglás után meg is érkeztünk, egyszer tévedtünk el és csak az egyik konyhás törte magát majdnem össze. A napágyak kb. olyan 12 m-es magasságba lehettek tengerszint felett, de a tengerig beton lépcsőn le lehet gyalogolni kisebb kiugró részekkel. Ezekről a kisebb kiugró részekről pedig remekül lehetett ugrálni is, azt leszámítva, hogy néhol 2 m-re belógtak a sziklák. A szobatársam már volt itt, szóval ő kapásból a legveszélyesebb helyet célozta meg, én pedig szép fokozatosan, először 4 m-ről, aztán 6 m-ről ugrottam. (Ezek a számadatok természetesen szemmértékre lettek meghatározva, mivel a hely nem egészen az örült fiatalok szórakozására lett kialakítva). Ez után a szobatársam kiszúrt egy pontot, ami kicsit magasabban volt, mint a napágyak. Én eleve tériszonyos vagyok, szóval lenézni alig mertem, de végül ezt a pontot egyikünk sem próbálta ki. Kicsit lejjebb másztunk olyan 8 m magasságig, ahol normális kiugró pont sem volt. Itt is inkább csak annyira néztem le, hogy tudjam van-e alattam szikla, de mivel ebből a szempontból biztonságosnak tűnt, így ugrottam. Felfelé lusták voltunk elúszni a lépcsőig, úgyhogy egy kis sziklamászást is beiktattunk a dologba(itt csak akkor jutott eszembe, hogy veszélyes lehet, amikor a szikla teteje felé nem találtam olyan kapaszkodót, amit elérnék). Ezzel meg is volt a napi adrenalin adag, de ezt sikerült megfejelnem még egy kis kajak túrával. Elindultam a part mentén tovább a nudista strandok felé és meg akartam nézni, hogy mi van a következő domb után, amit nem lehetett a szárazföldről belátni. A part végi templommal szemben már kezdtem érezni, hogy fáradok, ezért inkább a tengerbe befelé eveztem és nem a part mentén, viszont arra nem gondoltam, hogy egy idő után a víz nem kifelé sodorja a csónakot, hanem befelé. Szerencsére annyira nem mentem be, hogy ne tudjak visszaevezni, de azért rendesen megszenvedtem azzal, hogy újra partközelbe kerüljek. Hogy adjak az érzésnek visszafelé még úszva megkerültem a hegyoldalt (kb. 10 perc), aztán visszasétáltam a szállásra a strand végétől. Este még felkerestem az osztrák lányt, aztán neki álltam inni az angolokkal. Miután mindenki jól érezte magát elmentünk éjszakai fürdőzésre. Az egyik lányt konkrétan én vittem be a tengerbe, de annyira nem voltam képben, hogy realizáljam, hogy mennyire vette zokon. Annyira azért bebiztosítottam magam, hogy az egyik görög báros lányt, aki velünk volt megkértem, hogy figyeljem rám, hogy ne találjak ki valami hülyeséget a vízben. A tengerből átugrottunk a szálloda medencéjébe. Ez a folyamat meghozta a csapat kedvét ahhoz, hogy igyunk még egy kicsit. Kiderült, hogy a felnőtt vendégek kapnak egy üveg bort a szállodától érkezésnél. Így felküldtük a fiatalok, hogy lopják ki anyuci hűtőjéből a borokat, mivel utolsó nap esélyes, hogy már nem fogják meginni a szülők. Az egyetlen baj az volt, hogy olyan bornyitót biztosítanak, amivel nem lehet bort nyitni (Hozzáteszem nekem sikerült egyedül, 2 részletben kihúzni vele a dugót, de a másik két üveghez már inkább a kés nyelét használtuk). Reggelre a medence mellett virágágyás, mini klubos lovacska, „vigyázz csúszik” tábla, meg 3 üveg bor volt. Szemtanúja lehettem annak, ahogy az egyik angol lány leráz egy srácot, ami külső szemlélőként totál vicces. Amúgy nem tudom mi rosszat csinálhattam, de ugyan ennek a lánynak a barátnője, nem mert minket kettesben hagyni a csajszival, mert, hogy rossz fiú vagyok, szóval mikor kijózanodtam inkább elmentem aludni hajnal 5 körül.

Összegezve kimondottan jól telt a hét, remélem ti is hasonlóan jól mulattatok otthon. Jövő héten találkozunk!

Elment a július is. Még 3 hónap van hátra az itt létemből és szeptembertől kezdődik a suli a legtöbb helyen, ami annyit jelent, hogy az idősebb korosztály jön majd nyaralni. Szeptember végén a nemzetközi staff javarésze is haza utazik, szóval most kell kihasználni a jó társaságot éjszakába nyúló beszélgetésekkel és ivászattal. Ez javarészt így is történt a héten.

A hétvége bulival indult. Találtam egy jó arc apukát a 3 lányával, akik folyton kártyázgattak, szóval az showkat javarészt velük töltöttem vagy az itt maradt angol társasággal. 21-ezés; römi; kamu; ezekből álltak az estéim. Szombaton az egyik görög konyhásnak névnapja volt és összegyűlt az egész staff. Én már eleve egy ivós kártyázásról kerültem oda, úgyhogy már a buli elején az asztal tetején táncoltam. Volt egy román és egy svájci lány, aki próbált rávenni, hogy mennyek velük úszni kettesben. Az egyik a szomszédos étterem medencéjébe, a másik a tengerbe invitált, majd végül a szálloda medencéjében kötöttem ki az angolokkal. 2 lány, két srác, akikből már kialakult egy pár, szóval pont nem unatkoztam én sem. Olyan fél 4 körül visszamentem egyedül a staffos asztalhoz, ahol már nem maradtak túl sokan. Dumáltunk, összepakolásztunk, aztán 5 körül már le is tudtam feküdni aludni.

Másnap kihagytam a reggelit és a napközbeni két szünetemet is alvással töltöttem. Este is úgy terveztem, hogy elmegyek korábban aludni, aztán végül leültem egy pókerpartyra a staffal. Nem sokkal később megjelentek az angol vendégek is. Utolsó estéjük volt, így az egyik lánnyal megígértette az apja, hogy fél 2 körül visszamegy a szobába. (Furcsa dolog egy 4 csillagos szállodában, de csak 1 kulcsot adnak szobánként, ami szükséges az elektronika működtetéséhez is. A lány természetesen nem ment vissza időben, az apja meg kizárta a késés után. Később az újonnan kialakult angol pár eltűnt, én meg nem akartam egyedül hagyni az angol lányt a görög konyhással, aki előző este is próbálkozott nála már, nem sok sikerrel. Aztán a buli vége az lett, hogy felelsz vagy merszezés közben megjelent a kislány maffiózó kinézetű apukája és elvitte a lányt, én meg inkább elfutottam aludni, mielőtt eszébe jut velem is dumálni. A szerelmes párt a hasonló kaliberű másik apuka pedig a strandról rángatta fel.

Hétfőn felfedeztem egy 8 éves kislányt, aki street dance-et tanul otthon. Egyből beugrott, hogy annak mekkora sikere szokott lenni a show műsorokban, ha valakit beteszünk a közönségből, főleg ha egy gyereket. Nagy nehezen kitaláltuk a teamleaderemmel, hogy milyen koreót tanítsunk be. Megtűzdeltük a táncot egyszerűbb street dance-es elemekkel, amit a kislány kb. 25 perc alatt meg is tanult. (Csak viszonyítás képen a tánchoz nem értő animátorok olyan 2 órákat töltenek el egy egyszerűbb koreó betanulásával. Én nem is próbálkozom nagyon a megtanulásukkal, mindig csak lesek a másikról). Az esti program alatt egy 13 éves német kiscsaj mondta folyton, hogy beszélgessünk, de végül pofátlanul ott hagytam az ivós asztalt, ahova beült. Igaziból csak vizet akartam magamnak szerezni, de aztán ott ragadtam egy szobába két román lánnyal, aztán nekiálltunk filmezni, amin el is aludtam. Ez alatt a szobatársam tüzet csinált a parton, ami miatt a manager visszajött a szállodába és kiszúrta, hogy a bárosok alkoholt adnak éjfél után a staffnak. Ennek az lett a következménye, hogy meg lett tiltva, hogy alkoholt adjanak ki a jövőben a dolgozóknak.

Kedden a gyerekekkel kincskeresőset játszottunk. Ez abból áll, hogy beöltözöm kalóznak, eldugjuk a kalóz kosztüm részeit a hotel területén, amit a gyerekek megtalálnak, majd a játék végén eljutnak a kincses ládához, ami egy elsősegélydoboz tele cukorral, meg lufival. A játszótéren a sapkát jól látható helyre tettem, amit a gyerekek is kiszúrtak már a teniszpályáról. Mivel mászókát kellett hozzá megmászni, hogy elérjék, így feltettünk a gyerekeknek egy kérdést, amivel csak az egyiküknek volt lehetősége megszerezni a sapkát. Végül nem sikerült neki, mert valami kedves arra járó a játék közben, ellopta a kosztümöt.

 Este lement a show. Hatalmas sikerünk volt. Teltház gyűlt össze és a legtöbben maradtak egészen a műsor végéig. A 8 éves kislány is teljesen jól megállta a helyét és én sem estem össze a hőség a street dance és capoeira szám után. A show után elkezdtem dumálni a teamleaderemmel az animációban lévő lehetőségekről. A top, akit ő ismer, havi 2700 eurót keres az all inclusive ellátás mellett 35 évesen. Ezen kívül mesélt egy pár cégről, ahol kicsit profibban meg vannak szervezve a dolgok, magasabb a fizetés és kevesebb a munka. Ezekkel a helyekkel egyedül az a baj, hogy osztrák központúak és nagyon nehéz bejutni profi képzettség nélkül (Profi tánctudás, tapasztalt sport/gyermek animátor…). Az eredeti terv amúgy egy ivós játék lett volna, de az animátor társam összeszedett egy rakat 14-16 éves teenager-t, akiknek a szülei ott sasoltak, úgyhogy arra jutottam, hogy inkább kimaradok a buliból. Miután elmentek a staffal beültünk kártyázni. Negyed 3 körül már el akartam menni aludni, úgyhogy elkezdtem elszórni a zseton készletemet. A legjobb pozícióból sikerült is negyed óra alatt kiesnem. Ez után 2 leosztás alatt a maradék 2 ember eldöntötte, hogy ki lesz a nyerő a tét nélküli játékban. Elkezdtünk beszélgetni. A társaságot egy román srác és a svájci étterem supervisor alkotta. Korábban beszélgettünk a svájci lánnyal arról, hogy a szállodába staffjából mindenki mindenkivel kavar. Kiderült az is, hogy a görögök rohadt pletykásak. A szobatársam elment a svájci lánnyal az névnapi buli után „ismerkedni”, amiről másnap a supervisor főnöke is tudott. Végül olyan 4 körül elindultunk aludni, aztán ott hagytam a román srácot a lánnyal kettesben.

Szerdán újítottam a vízilabdán is. Valahogy összegyűlt 23 ember a játékra, úgyhogy a medence rövidebb oldala már elég kevésnek tűnt, így elfoglaltuk a hotel egyetlen medencéjének ¾-ét az egyik vendég javaslatára. A játék így szerintem lényegesen unalmasabb volt, de legalább mindenki elfért. Este kifejezetten jól sikerült a beach party. Miután kifogytunk a számokból az egyik vendég kérésére tettünk be zenéket, amire elkezdett zumbázni, amit a táncolni vágyók követhettek. Továbbra is 30 ember táncolt és 150 pedig ült, mint az eddigi bulikon, de érezhetően jobb volt a hangulat. A buli után megismerkedtem a general manager lányával és barátnőivel, szóval a szabadnapomra megbeszéltünk egy találkozót. Közölte velem, hogy ha lebukunk, akkor esélyes, hogy az édes apja tesz róla, hogy ne dolgozzak tovább a szállodába.( Mivel megint késtem a blog feltöltésével, így tudom, hogy végül nem rúgtak le, de a sztorikat majd csak a következő bejegyzésben mesélem el.)Ez után átültem a vendégek asztalához. Egy jó 10 fős társaság ült össze 15 évtől felfelé, szülők nélkül. A részeg szobatársam bedobta a medencézős ötletet, ami szinte mindenkinek tetszett, úgyhogy az éjszaka közepén mentünk csobbanni. Szerencsére csak egy mérges apuka került elő, aki elvitte a két lányát aludni. A korai bulinak korai zárása volt. Kettő körül leléptünk a terepről, mielőtt valakinek eszébe jut megnézni, hogy ki bulizik a medencébe. A legviccesebb szitu egy osztrák párnál volt. A lány nem akart fürdeni és a barátját sem akarta engedni, aztán végül a kint maradók közül ő volt az első, aki beugrott a vízbe.

Így összegezve a hetet, megélve sokkal izgalmasabb volt, mint leírva, de sajnos nem tudok mindent visszaadni, meg nagyon részletekbe sem akartam belemenni. Remélem jövőhéten hasonlóan fog folytatódni a szezon és ismét hasonló beszámolóval szórakoztathatlak titeket. Jó bulit nektek is!

Sziasztok! A mostani részben kicsit megpróbálom összefoglalni a görögökkel kapcsolatos tapasztalataimat, meg persze valamennyit írok magamról is. Előre megsúgom, hogy most sem tervezek túl hosszú beszámolót készíteni.

Mivel a szállodában telnek a mindennapjaim, így az itt lévő görög dolgozókkal tudok csak ismerkedni. A legtöbbjüknek ez a 6 hónap teszi ki az éves munkaidőt. A felszolgálók, bárosok olyan 450 eurót keresnek havonta, ami eléggé kevés ahhoz képest, hogy itt is euró a fizető eszköz. A szezonon kívül elég nehéz munkát találni, így a legtöbben nem is terveznek dolgozni október után vagy a „majd lesz valahogy” stádiumban vannak. Ennek köszönhetően valaki nyáron 2 munkát is csinál egyszerre. Az egyik srác reggeltől a szálloda bárjában dolgozik, aztán hajnal 2-ig egy kávézóban szolgál fel. Van olyan is, aki csak szimplán nem tud elhelyezkedni a diplomájával, így ez az egyetlen lehetősége a munkakeresés mellett, hogy pénzhez jusson. Elképzelhető, hogy a vezetőségnek ezért sem túl fontos az, hogy különösebben motiválja a dolgozókat pénzbeli juttatással vagy egyéb lehetőségekkel. Kiderült, hogy az egyetlen indok arra, hogy emelkedjen a fizetés az a kor. 25 éves kor felett elvileg 50 vagy 100 euróval többet tehetnek zsebre a dolgozók. Az életszínvonalat az is jól ábrázolja, hogy a legtöbb görög robogóval vagy 10 év feletti kocsival. A személyzetben amúgy 20 éves kortól egészen 50+-ig mindenki megtalálható. A másik dolog, ami jellemző a görögökre „No para-siga-siga”, azaz nyugisan intéznek mindent. A bárosoknak ráér rendbe rakni a beach restaurantot akkor, amikor felbukkan az egyik manager. 6 óra helyett simán negyed 7-kor kezdik el elpakolni a délutáni snacket. A magyarok sztorijából kiderült, hogy tavaly Zakynthoson is simán belefért kávézgatniuk a tűzoltóknak, amikor a fél erdő égett a szálloda körül. A legfrissebb tapasztalatom szerint pedig még egy póker party megkezdéséhez is 1 óra kell a zsetonok kiosztásától számítva. Az egész mentalitást nagyon jól levezette az egyik srác előző este egy sztori kapcsán. Mikor megérkezett a szobatársa, a főnöke észrevette, hogy milyen disznóólban él a gyerek és elég rendesen lecseszte. Majd amikor realizálta, hogy a szobatársa egy kis szerencsétlen 18 éves csóka, akkor csinált magának egy kávét és úgy hagyta az egészet.

Ezen kívül nyílván ez nem tipikus görög, hanem csak a szálloda tulajdonsága, de a kommunikáció sem az erősségük. 3 hét alatt először látta be az egyik magasabb beosztású kolléga, hogy lehetetlenség a beach party-n a homokban táncolni. Ez persze nem jelenti azt, hogy bármi is változna a jövőben, de legalább valaki megértette, hogy az animátoroknak is lehet igazuk. A heti pontozásból amúgy kiderült, hogy velünk tényleg nincs gondjuk az embereknek, viszont a pénteki élőzenét a vendégek sem találják túl színvonalasnak. Ezt az előző bejegyzésben kifejtettem, hogy azon kívül, hogy a zenei összeállítás nem pörgeti fel az embereket, a minőség is elég gyenge. Ennek a problémának a kezelésére az volt az első ötlete a vezetőségnek, hogy át kellene őket tenni a beachre, mert akkor sokkal hangulatosabb lenne. (A mi véleményünk az első show óta az, hogy rúgják ki őket a francba.)

Ezen kívül még 2 érdekesség a strand sajátosságairól. A 3 km-es strandszakasz végén a tengerből, közel a parthoz édes víz tör fel, ami elvileg egy különlegessége Corfunak. A másik dolog is a természethez kapcsolódik. Elég gyakran van szeles idő és a hullámok kimossák a partot. Az első beach party a választó úttól számítva 3 sor napággyal lett megrendezve. Hetente tűnik el ebből egy sor napágy parttal együtt, így a legutóbbi party-n már egy sor sem volt meg. Amúgy kiderült, hogy 2 éve a strand is egyenes volt, azóta meg valahogy elferdült.

Az estéim amúgy főleg a kártyázással telnek. Megint játszottam az angolokkal ivós játékot.

 (Ace- hit your face
2- for you (pick  people to drink)
3-Me
4-Girls drink
5-tippeld meg hányat mutatnak (0-át vagy 5-öt mutathatsz és össze kell adni minden kezet)
6-only dicks
7-Heaven (every 1 points up and the last person drinks)
8-make a rule
9-make a ryme

10-categorie
Jack-gyorsasági feladat (aki utoljára csap az asztalra az iszik)
Queen-akinél ez a kártya van, annak a kérdésére nem válaszolhatsz, ha mégis iszol
King-változatosság kedvéért aki húzta az iszik)

A játékot ajánlom mindenkinek, aki viccesre szeretné magát inni egy jó társaságban.

Ezen kívül kiderült, hogy a staffból valakinek van póker készlete is. Elsőnek 4 embernek sikerült összeülni, kártyázni. Én voltam az egyetlen, aki tétet akart bedobni a versenybe, de sajnos ez nem jött össze, pedig kivételesen nyertem. Azóta 3-szor volt pókerparty, de az első óta valahogy már nem köt le a dolog túlzottan, főleg hogy a második játékban is nagyrészt én álltam a legjobban, csak aztán meguntam a játékot.

A héten a másik két magyar lebetegedett az animátorok közül. Szerencsére váltották egymást, de így is megnyertem egy délutánt egyedül a miniclubban. Anyum ötlete alapján feldobtam egy ugróiskolás ötletet, de nem volt túl nagy sikere. Valahogy azért mindenki lekötötte magát abban a 2 órában. A betegeskedések miatt sokat hezitáltunk rajta, hogy mi legyen a keddi műsorunk. Végül megszavaztunk egy Crazy Dance Show-t, ami nem volt túl sikeres, szóval valószínűleg a quizzel jobban jártunk volna. Az utóbbit azért nem lőttük el, mert a TUI-s munkatárs bejelentkezett, hogy egy ilyen este folyamán fel szeretne dobni egy adománygyűjtési lehetőséget a jövő héten. Aztán végül miután feltettünk neki egy-két alapvető kérdést, (pl. mi lenne a díjazás, hogyan szeretné bevezetni…) rájött, hogy ez túl nagy munka, szóval lehet, hogy csúszik egy hetet.

A bejegyzésemet a hét meglepetéseivel zárnám. A hotelbe érkezett egy magyar család 1 hétre. Kiderült, hogy 1,2 millióba kerül a kiruccanás ide. Ők amúgy az egyik éjszaka érkeztek, amikor közölte velük a recepciós, hogy nincs foglalásuk, de végül azért mégis csak előkerült az a szoba.

A másik meglepetés az volt, hogy sikerült megszerveznem egy felnőtt vízilabdát. Az ivós-kártyázós csapat dobta fel, hogy jó lenne és jönnének, úgyhogy komolyabban ráfeküdtem a témára. Reggeltől kezdve hirdettem a 16 év felettieknek a délután 3 órás programot és végül 15 fő gyűlt össze. Ez azért nagy csoda, mert pár nappal ez előtt kb. 4 emberem volt a korosztályba, így vegyesen voltak a gyerekekkel. Ahhoz képest, hogy mindenki mondta, hogy nagyon kemény játék lesz végül csak egy 2 méter magas apuka válla reccsent meg, akit átfordítottak a 150 cm-es vízben. (Hozzáteszem ez a meccs még így sem olyan élvezetes, mint egy orosz /német játék)

A mai bejegyzésbe ennyire gondoltam. Legyen szép a napotok!

Sziasztok! A héten nem történt semmi különleges, de azért most sem unatkoztam. A vendégek továbbra is leginkább családok 2-3 generációval, sok gyerekkel. A homokvár építő képességemet már felfejlesztettem oda, hogy nem csak várat, de már teknősbékát, kígyót és kutyát is tudtam építeni.

Csütörtök este illően elbúcsúztattuk a kedvenc társaságunkat (60 év körüli pár és a jó fej társaság, akit maguk köré gyűjtöttek a nyaraláson) és megünnepeltük az egyik animátor szülinapját, egy kis piálással egy 12 fős asztaltársasággal.

Pénteken már jól kezdődött a „6 napos munkahét”. A „Live Music” előadása a szokásosnál is szarabbul sikerült. Annyira menők voltak, hogy mikrofon és hangpróba nélkül vágtak bele a koncertjükbe. Ennek az eredménye recsegés, sípolás és tömeges elvonulás lett. Nem volt meglepő, hogy nem maradtak sokan, ahhoz képest, hogy az előző este ülőhelyet sem lehetett találni a varázsló produkcióján. A zenei repertoár amúgy nem változott meg annak ellenére, hogy már kétszer elmondtuk nekik, hogy ne altatózenével kezdjék a show-t. A zene is olyan szinten katasztrofális volt, hogy nem volt arcom felkérni a vendéget táncolni, de végül azért sikerült találnom egy elviselhetőbb cha-chá-t. Este észrevettem, hogy a magyar csajok mennek a parkoló felé, úgyhogy kiderítettem, hogy bulizni készülnek és még be is pofátlankodtam hozzájuk. Kb. 45 percet utaztam egy olyan sofőr mögött, akinek 1 éve van jogsija, de leginkább robogóval jár (végül teljesen normálisan oda, sőt még vissza is jutottunk). Egy tengerparti szórakozóhelyen voltunk, ahol olyan tömegnyomor volt, hogy fél óra volt kikérni egy italt. Sok volt a görög fiatal, úgyhogy leginkább görög bulizós zenék mentek, amire a görögök bepunnyadtak, mi meg próbáltuk felvenni a zene ritmusát, de nem sok sikerrel. Leszólítottam egy görög lányt, akivel a bemutatkozásig jutottunk, de a nyelvtudás hiányában abba maradt a kommunikáció. Volt egy másik lány, akivel megismerkedtem, de mikor ott hagytam a társaságot 5 percre, totál leült a hangulat, aztán hamarjában meg is léptek a helyről. Végül olyan negyed 6 körül sikerült visszakeverednünk a szállásra, amikor a magyar csajokat sikerült leszedni a görög pasikról.

A hét végén a 3 tenorból már csak 2-en jelentek meg. A hangzás nem volt ugyan olyan, viszont még így is jó volt a műsor. A következő műsorra már elvileg egy hölggyel fognak érkezni, viszont új plakátot még mindig nem kaptunk, tehát ez valószínű ilyen kis meglepetés lesz a vendégeknek. A vasárnapi táncolós lányok műsora alatt megtanultam egy új kártyajátékot az osztrákokkal, akik azóta szívesen fogadnak és már kérdés nélkül hozzák ki nekem az italomat. Amúgy egy 8 fős társaságról van szó (kiscsaládi kör), akik a két hét alatt csak kártyáztak és a strandon lógatták a lábukat. Találkoztam egy másik nagyobb osztrák családdal is. A nagypapa, nagymamával 11 éve jár a hotelbe, mindig nagyobb társasággal. Teszik ezt még az után is, hogy egyik évben túlfoglalás miatt át akarták őket dobni egy másik hotelbe, de persze ezt a vendégek nem hagyták annyiban. Mesélték, hogy az elején sokkal kisebb volt a szálloda, 2 animátor dolgozott és az Operaház fantomját játszottak el esti műsorként. Nagyobb változás azóta történt, mióta a tulajdonjogot németek szerezték meg.

Kedden meglátogatott minket az animátor cég vezetője. Előző napon bejelentették, hogy nem szeretnék kifizetni nekem az utazásom költségeit Kos és Corfu között. Ez egyébként kb. 150 eurót jelent, de végül simán kifizette nekem az egész összeget. Megtudtuk, hogy azért van folyton teltház most a Görögöknél, mert Egyiptomban is, meg a törökönél is labilis a helyzet, szóval a vendégeknek fontosabb a biztonság.A főnök megnézte a „Mix” show-t, amit mi prezentáltunk (táncból és comedyből állt). Teljesen meg volt vele elégedve, egyetlen darabon javítana egy kicsit, de amúgy meggyőződött róla, hogy tényleg nem miattunk vannak lepontozva az esti műsorok. Kaptunk munkaruhát is tőle, úgyhogy végre van egy darab s-es pólóm is, a 2 L-es póló mellé, szóval legalább most heti két napig valahogy ki fogok nézni munka közben is.

A szerdai beach partyra kitaláltuk, hogy megpróbálunk egy szerelmespáros játékkal bemelegíteni, meg felterelni az embereket a tánctérre. Ez ilyen naranccsal táncolós, ölelkezős lufipukkasztós és hasonló mókás játékokból áll. A második játéknál már elkezdett nyavalyogni a manager, hogy miért nem táncolnak az emberek, szóval hamarabb a végére értünk. Azt legalább sikerült összehozni a játékkal, hogy idősebbek is beálljanak velünk táncolni. Annyiból jó volt, hogy a főmanager volt az ügyeletes a műsorért, hogy a visszapakolásnál a bárosok is arrébb raktak egy pár asztalt, sőt a kertészt is visszahívattuk az éjszaka közepén, annak ellenére, hogy azt mondta, hogy semmit nem fog segíteni nekünk. A party után találtunk egy társaságot, akik ivós kártyázós játékot játszottak, úgyhogy beálltunk hozzájuk. 18 év körüli angolok voltak, akikkel én végül hajnal 5-ig iszogattam. Idő közben csatlakozott hozzánk 2 holland lány, akik a strandon táboroztak le éjszakára egy nagyobb csapattal. Minden évben jönnek ide 6 hetes kis turázgatásra, ahhoz képest, hogy még 18 évesek sem múltak el, már második otthonnak tartják Corfu-t. A román kollegám kezeskedett az italról a beach bár raktárjából, amiből szerintem előbb utóbb nagyon nagy gebasz lesz, mivel a bárosok még azt is tudják szám szerint, hogy egy este miből hány üveget adnak ki. A srác múltkor említette, hogy 2 hét alatt több mint 20 üveg italt lopott ki. Amúgy reggelre annyira kicsaptam magam, hogy még 3 óra alvás után is szédültem. A reggeli helyrerántott annyira, hogy kibírjam az autó utat Corfu városig, ahol találtunk egy fodrászt. Jó görög mentalitással végzett 2 és egy félig kész fejjel kb. 2 óra alatt. Amúgy a hajvágás 7-15 euró környékén van errefelé, mi egy 12 eurós megoldást fogtunk ki. Ez alatt a 2 óra alatt legalább rendbejöttem annyira, hogy már nem szédültem, sőt már cigire is rámertem gyújtani. Ez után beültünk egy kávézóba, ahol a román srác ismét produkálta magát. Már a fodrásztól is úgy jött el, hogy felvették egymást facebook-on ismerősnek, a kávézóban pedig neki állt társasozni a pultossal. Ez után elmentünk egy gyrosért, bevásároltunk és visszajöttünk a szállásra. Természetesen a Corfu központjába már megint nem sikerült bejutnom. Estére próbáltam felvezetni egy bulizós estét, de még egy normális kártyaparty sem jött össze.

Röviden tömören ebből állt a hetem. Jövőhétre majd igyekszem valami izgalmasabb beszámolóval érkezni! 

A hét főleg a problémázásokról, lecseszésekről, vitákról szólt, tehát a szezon közepén mindenkinek kezd elege lenni a görög nyárból. Persze ezen kívül azért volt olyan is, hogy jól szórakoztam, de javarészt munkával teltek a mindennapok.

A hetemet az előző szabadnapommal kezdem bemutatni. Szerencsére sikerült elintéznem a teamleaderemmel, hogy elvigyem Paleokastricára, ahol a Matúratúrások strandoltak. Onnan tudtam a programról, hogy az egyik gyermekkori barátom szervezőként dolgozik a cégnél és a véletlen úgy hozta, hogy mindketten Corfu szigetére jussunk. A buli egy öbölben volt megszervezve a sziklák között. Lehetett a vízbe ugrálni, volt egy kis bár az iszogatásra és teraszok voltak kiépítve a napágyakra. A hellyel két probléma volt, hideg volt a víz és tele volt medúzával. Érkezés után beugrottunk egyszer a vízbe a szikláról, aztán leléptünk a dj szettért az ismerősömmel, így az animátorokat ott hagytam a magyar táborban. Út közben sikerült megállnunk ebédre. Fél liter sör és egy fejem nagyságú gyros 8 euróba került, úgyhogy egész jó helyet találtunk. Mikor visszaértünk az öbölbe a váltó problémás kocsival, kiderült hogy a teamleaderemnek le kell lépnie (szabadnapon dolga volt a hotelben), szóval ott hagytak engem egy fürdőnacival, meg egy úszócipővel, úgy hogy este találkozunk Sidariban a buliban. A délután a csapatversenyekkel folytatódott (vízbe ugrás, szinkronúszás), ami a medúzák hatására eléggé lehetetlenné vált. Ezután elkezdődött az ivászat és a bulizás. Én rohadtul fáradt voltam, mivel előző este sem aludtam sokat, szóval inkább csak a lightos beszélgetős délután tartottam egy pár lánnyal, a barátommal, meg a staffal. Amúgy a party jó hangulatú volt, lányok táncoltak a pulton, a báros piával öntözte őket, a fiúk csorgatták a nyálukat, meg próbáltak fűzni mindenkit, aki nem párral érkezett. 6 körül összepakoltak aztán a staffos kocsival elmentünk Sidariba. Az út a szar minőségű betonos szerpentinesről egy kanyargós földútra váltott, ahol még a kutyák is megpróbálták megtámadni a kocsit (csodával határos módon nem lettem rosszul). A csapat apartman szállóján aludtam kb. 1 órát, ami valószínű elég lett volna, ha a kövi program nem egy görög est lett volna. Őszintén szólva nincs sok különbség a görög estek között, így már az összest rohadtul unom. Itt legalább egy 10 eurós vacsorával volt összekötve (2 fogás+ korlátlan borfogyasztás). Ami engem rohadtul zavart, hogy a műsor kb. 2 órás volt, ami alatt a mellettem levőt alig lehetett hallani szóval elég rendesen bepunnyadtam. Az estről leléptünk előbb, hogy kidekoráljuk a pubot, ahol a buli volt, de mivel volt elég segítség én elmentem sétálni. Megpróbáltam megtalálni „Rita” fagyizóját, ahova 6-8 éve gyakran átjártunk, amikor itt nyaraltunk a családdal. Mivel tudtommal Rita már abba hagyta ezt a munkát, így nem tudom, hogy megtaláltam-e vagy sem. A turista utca amúgy tele volt ajándék boltokkal és pubokkal. Minden második pub színpadján valami angol zenekar játszott és az úton pedig cigánygyerekek árultak villogót, virágot, meg mindenféle szart. Séta közben megtaláltam a teamleaderemet is és a barátját, akik nem találták meg a szórakozó helyet, ahol a magyar buli volt. Szerencsére hoztak nekem valami normális ruhát, úgyhogy nem kellett ilyen szakadtan bulizni mennem, elég volt a vacsorát túlélnem úszódresszbe. A buli jó volt mindenki számára, de én ismét fáradt voltam, inni nem akartam, mert féltem, hogy hazafelé kidobom a taccsot, a barátom pedig mivel dolgozott nem rántott bele minden féle baromságba, úgy ahogy az otthoni bulikon, így ebből is inkább beszélgetős este lett. Javarészt az animátor team, meg a buliszervezők ültek az asztalnál és ilyen átlagos témák voltak, minthogy hány rétegű a slozipapír, meg hogy kinek milyen a munkája. 2 körül elköszöntünk, még felfedeztük, hogy valaki meghúzta a staffos kocsit, aztán a teamleaderem kocsijával eljöttünk. Kicsit necces volt az út, mivel fogyóban volt a benzin, de végül sikerült megérkeznünk a szállodába. Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem tankoltunk. Ez azért nem történt meg, mert Görögországban nem csak sziesztát tartanak az emberek, hanem este 9-kor be is zárnak, tehát még a benzinkút sincs nyitva. Az úton elaludtam, úgyhogy nem is tudom, hogy hogyan sikerült visszatalálnunk.

A hetemet megint így összegezve próbálom majd bemutatni. Megkaptam az első beszólást, hogy kicsit kesze-kusza, de továbbra is rengeteg a történés és nincs rá időm, hogy órákat gondolkodjak a felépítésen, úgyhogy bízom benne, hogy így is fogyasztható az írásom.

Az összefoglalót a problémás történésekkel kezdem. Már egyből péntek este, az élő zene első számánál lebaszta a teamleaderemet a front office manager, hogy az animátorok miért nem táncolnak a vendégekkel. Hozzá kell tenni, hogy egy 150 cm-s nőről van szó, akinek a részlegével van a legtöbb probléma a hotelben. A tripadvisoron folyamatosan jönnek a megjegyzések arról, hogy rossz szobát kaptak a vendégek, sőt az egyik nap egy nagyobb túlfoglalásos botrány is megjelent. Az egészhez hozzá kell tenni, hogy a nőnek annyi esze nem volt, hogy elhívja az animátort, szóval egy 10 éves angol kislány előtt kezdett el ordibálni. Amúgy erre a livemusic showra már az első alkalomkor azt mondtuk, hogy nem hisszük, hogy itt marad, de ettől függetlenül, már a 3. estéjük van a hotelben, amit a 700-ból kb. 50-en látogatnak, akiknek a fele elmegy a második szám után.

Többek között az ilyen műsoroknak is köszönhető, hogy a vendégek nincsenek megelégedve az esti szórakoztatással. Persze az is közre játszik, hogy a közelben nincsen semmi, tehát sokkal nagyobb az elvárás is, mint az olyan helyeken ahol, ha szar a műsor ki lehet menni sétálni a városba. A héten amúgy a 3 tenor műsora is megfejelte a botrányokat azzal, hogy az egyikük show közben levonult a színpadról, majd nekiesett a másik énekesnek, azért mert rosszul volt beállítva a hangtechnika. Természetesen kirúgták a csókát, de ez az összképen nem változtat semmit. Annyira rosszak a vélemények, hogy már nem csak a hotel manager cseszeget minket, hanem a szálloda lánc managere is, ennél fogva az animation cég asszisztense is. Persze azért minket találnak meg ezzel, mert mi vagyunk itt, viszont mi jól tudjuk, hogy ha a fejünk tetejére állunk, akkor sem tudunk javítani a külső műsorokon. A mi estjeink javarészt teltházasak és lényegesen többen maradnak végig, mint a görögesten, a dream girls-ön vagy a live musicon. Ettől függetlenül a management úgy gondolja, hogy nekünk kell változtatni, így egyik este egy más fajta mini discoval léptünk elő, amit a román animátor vezényelt le. Ez annyira felbaszta a teamleadert, hogy ki sem jött táncolni és közölte, hogy összepakol és elmegy (szerencsére ez nem történt meg). (Hozzátenném a sztorihoz, hogy az animátor cég asszisztense is román, szóval úgy gondolja, hogy a román animátor a király a hotelben, persze úgy hogy lövése sincs, hogy mi megy itt. Az új minidiscora szinte kivétel nélkül az összes szülő panaszkodott (aki oda figyel a gyerekére a nyaralás alatt), szóval másnap már le is vettük a műsorról.

A következő 2 heti 4 műsorunkra már kitaláltuk, hogy táncbemutatóval, quizzel és comedyvel fogjuk feltölteni, amit totál keresztbe húztak egy újító ötlettel. Kiderült, hogy hétfőn meglátogat minket a főszakács szeretője, aki latin táncos és elmondja nekünk, hogy hogyan kellene összehozni egy beach party-t. Ez annyit jelent, hogy lőttek a teltházas quizünknek. Megjelent a hölgy, elmondta, hogy kedd este megnéz egy show-t és onnan majd gyűjt egy csomó ötletet szerdára. Majd utána felkértem táncolni, hogy ha esetleg nem tudnánk felkészülni 10 perc alatt az egész estés partyra, akkor legalább valami táncbemutatót produkáljunk. Persze kiderült, hogy a latin táncos nem tudja lekövetni kubai salsát és bachatához sincsen építő jellegű ötlete, de legalább azt le tudja lépni. (Mielőtt megkapnám a beszólást azoktól, akik már táncoltak velem, elmondom, hogy az egyik manager lányával mindkét tánc nagyon szuperül ment az egyik nap, szóval nem az én hibám).

Mivel választásunk nem volt, így hétfőre összeírtuk, hogy milyen dekorációt szeretnénk a beach partyra, meg kitaláltuk, hogy milyen programokkal dobjuk fel a dolgot, ha esetleg nem táncolna senki sem, a lejtős homokos tánctéren. A dekorációt végül szerda 15 órára kaptuk meg, na meg kaptunk egy csomó ígéretet, hogy fog segíteni a kertész, a báros, a latin táncos, meg a főszakács a rendezésben. Mikor kialakítottuk a táncteret a kertész megérkezett és beszólt, hogy ennek máshogy kéne lennie, de még egy napágyat sem tett arrébb. A főszakács szintén elmondta, hogy máshogy kéne lennie, de legalább ő megfogott egy pár lufit is. A latin táncos, abban az est kezdete előtti 20 percben próbált megtalálni, amikor végre volt időm enni. Lényegében a legnagyobb segítség 2 német gyerek volt, akivel felfújattam a lufit a miniclubban lufifújó verseny címszóval, minek után én már szédültem tőle. Gyakorlatilag reggel 10-től este fél2-ig tartott a pörgés egy olyan program miatt, amiről tudtuk, hogy nem ennek a közönségnek van kitalálva.

Az est úgy zajlott, hogy letereltük a gyerekeket a homokba minidiscora, de olyan nehéz volt benne táncolni, hogy már mi is csaltunk a lépéseken. A felnőtt party kezdetén eltáncoltuk a bachatát, aztán megpróbáltunk felhívni embereket egy közös alaplépéses táncra, ami nem jött össze. Majd a gyerekekkel, pár fiatallal és 1-2 időssel eltáncoltuk a létező összes club táncot. Ez után bedobtunk egy limbót, amiről levonultak a 13 év felüliek, de aztán volt olyan idősebb, akit be lehetett rángatni (szám szerint 5). Majd játszottunk egy „tűz, víz, repülőt” egy üveg pezsgőért, amit szintén gyerek nyert meg. Ez után még bedobtunk egy pár koreós táncot, amire csatlakozott a gyerekek mellé egy 5 tagú fiatal női társaság is. Ezzel le is zártuk az estét és indult a visszapakolás fél 11-től fél 2-ig. Összességében, ha a lufifújást nem számoljuk bele 4 órát pakoltunk, azért hogy tartsunk egy 2,5 órás programot főleg gyerekeknek. Ezért jó az, ha olyanok hozzák a döntést, akiknek totál más dolguk van.

Igyekszem röviden mesélni a jó élményekről. Egyik este külön programunk volt a minidisco után a mini clubban. Két német gyerek kapott a szüleitől marionett bábut és egy majommal, egy elefánttal és egy macival eljátszották a mini clubos mindennapokat németül (saját elképzelésből, külső motiválás nélkül).

A héten újabb érdekes embereket ismertem meg és még az első borravalómat is megkaptam, azért mert elvittem egy osztrák nénit táncolni. Az egyik izgalmas személy egy 17 éves angol lány, aki már 3 helyen dolgozott, félig ukrán, imád fotózni és nem szereti az angolokat. Az egyik munkahelyén ékszerész üzletben dolgozott és ő segített kiválasztani az embereknek a személyiségükhöz passzoló medált. Igaziból azért említem meg, mert ahhoz képest, hogy fiatal lényegesen értelmesebb, mint egy-egy huszonéves. Vele például összehasonlíthatatlan az a másik két angol lány, aki közölte velem, hogy azt hitték eddig, hogy Budapest Indiában van. Ezek után már meg sem lepődöm, hogy van olyan 5 éves gyerekünk, aki még azt sem tudta belőni, hogy melyik országból érkeztek. A másik különösen jó arc vendégünk egy Indiában született, de Angliában élő 60 éves úr. Az első hosszabb beszélgetésünknél az volt a téma, hogy hol nem kefélt még a feleségével az apartmanon belül. Ez után áttértünk arra, hogy milyen kár, hogy ilyen sok gyerek vízilabdázik, mert így nem tudják ölni egymást a medencében úgy mint tavaly. Ők voltak azok is, akik beadták a két buta csajnak, hogy az egyik vendég híres angol műsorvezető, szóval az ő asztala az, aki a héten, napi szinten feldobta az esti hangulatomat. Az ember mérnökként rengeteget utazott, úgyhogy elárulta nekem a titkot arról, hogy hogyan lehet sok utazás mellett családot is fent tartani: „Kell egy jó feleség”.

Sajnos valahogy az esti staffos nagyasztal társaság is kezd kihalni. Egyszer sikerült így összeülni, persze akkor jó volt a hangulat (én még hajnali 3-kor a székre állva táncoltam). A román animátornak sikerült befűznie az egyik magyar lányt, úgyhogy 2 este üres szobám volt, de végül csak arra tudtam használni, hogy jót aludjak (mondjuk, az alvással amúgy sincs problémám).

Szerintem ez a mai bejegyzés elég hosszú lett, remélem el lesztek nélkülem a kövi egy hétben. Jó hétvégét!

Sziasztok! Bocsánat a késésért, de elkezdtem erősen építeni a kapcsolatrendszereimet, így esténként későn fekszem le, nap közben pedig, ha szünetem van, alszom. Túl vagyok az első 2 hetemen a hotelben és természetesen itt sem unatkoztam egy percet sem, sőt átváltottam a napi 5 óra alvásra. Ebben a fejezetben főként az animációval és a személyzettel kapcsolatos dolgokról fogok mesélni.

Mikor megérkeztem hétfő este 4 animátor dolgozott, így én voltam az 5. ember. Másnapra tánc-show volt beszervezve, amihez kértek egy kis segítséget tőlem. A szüneteket kellett kitöltenem egy kis capoeirázással. Ezt simán el tudtam vállalni, zeném is volt hozzá, meg ötletem is volt rá, hogy hogyan tudok kitölteni vele 3-szor 1,5 percet. A gond ott kezdődött, amikor másnap az egyik női animátor kijelentette, hogy lelép, szóval oldjuk meg a show-t nélküle. Volt 3 koreográfia, amit be kellett tanulnom kb. 2 óra alatt. Szerencsére itt ezek a táncok nem túl bonyolultak, szóval sikeresen elsajátítottam a mozdulatokat. Reggel a nap híreként még közölték, hogy az egyik vendég, aki negyed órát énekelt volna a showban lebetegedett, így erre is kellett valami megoldás, hogy kitöltsük a műsor időt. Ez végül úgy sikerült, hogy a show elején felrángattunk a színpadra pár embert és megtanítottam őket salsa lépésekre. Ez a fellépés, kezdésnek tök jó volt, mert meg voltak elégedve az emberek a show nagy részével, sőt azt is mondták, hogy én többet tettem a showba, mint a többiek, ami külön jól esett. A napközbeni sportprogramok elég keservesek voltak az elején. Alig lehetett egy pár embert bevonni a játékokba, de mivel még körbemutogatták nekem, hogy mi-ki-merre-meddig, 2 animátor volt rá, hogy kibővítse a vendégek csapatát, szóval meg tudtunk szervezni mindent. Az igazi buli ott kezdődött, hogy a másik animátornak is le kellett lépnie, aki a szobatársam volt, mivel a management túl lassúnak találta. Ebben volt is valami. Tanárnak készül a srác, van egy kis melankolikus beütése, minden apró szabályt vér komolyan vett (pl. mindig az animátor fut a labda után), ezen kívül bot lába volt és kicsit lassan kapcsolt, szóval nem állt messze a management az igazságtól. Ezek után így 3-an maradtunk.

Nem akartam ennyire előre haladni az időbe, szóval visszakanyarodnék a szerdai show-ra. Ekkor egy comedy-vel készültünk, ahol voltam férj és varázs doktor. A műsor csődöt mondott, az emberek nem nevettek, szóval a standard darabok nem hoztak nagy sikert. Itt körvonalazódott bennem az igazi probléma. A vendégek angolok vagy németek/osztrákok/ svájciak. Míg az angolok imádják a kvízt , bingót vagy ha két ember baromságokról beszélget a színpadon, a vendégek másik fele vágyik a profi műsorra, az elkápráztatásra, táncra, énekre. Ebből és az időskorosztályból kifolyólag a legsikeresebb show-t vendég előadó prezentálja. „3 tenor”, egy angol, egy olasz és egy magyar srác énekelget ismert számokat több szólamban. Ezzel csak annyi volt a német vendégek problémája, hogy egy olasz számot kivéve, minden angol volt és nem értettek egy szót se. Nekem kicsit ez meglepő volt az elején, hogy mindenbe találnak problémát, de aztán később rájöttem, hogy itt tényleg nem lehet mindenkinek jót tenni. A vezetőség belekötött egy olyan darabba, ahol ember volt a hangszer és úgy tűnt nekik, hogy a zenész a „hangszer” farkán játszik, de azt is megszólták, hogy ha két fiú mászkál fáklyával a színpadon, akkor annak legyen már valami jelentése. A vendégek a sportprogikon a családdal együtt szeretnék játszani, viszont a felnőttek játékát megöli a gyerekek próbálkozása. A legnagyobb meglepetés nekem az volt, mikor az egyik vendég beszólt, mikor aqvagym-re gyűjtöttem embereket kalóz jelmezben, hogy nem érti, hogy a kalóz miért aquva gymezik. De egy hét alatt már kirúgtak valakit azért is az étteremből, mert rosszul öntötte a pezsgőt (szakmai gyakorlatos ként) és valakit azért is lebasztak, mert leesett a szakács sapkája. Az már csak hab a tortán, hogy néha a management reggel szól, hogy estére mire készüljünk. Valahol amúgy tényleg jó ez a szigor, mert amúgy a hotel maga tényleg faszán működik. Jó a kaja, a vezetőség leül a vendégek közé, napközbe dinnyét osztanak, rendben van tartva a strand, csak fiatal diákként (márpedig a legtöbb dolgozó az), ez mind cseszekedésnek tűnik. A másik gond, hogy a havi felmérések papír alapúak, pontozós rendszerűek és a számolásnál az üresen hagyott mező 5-ből nullát ér. Így jött ki egy hónappal ezelőtt, hogy az animation team munkája 0, 60-as értékű (lefordítva nincsenek itt vagy bunkó parasztok a vendégekkel), de a mostani mérlegben is csak 2, 50-ig jutottunk el. Más hotelekben is van ilyen felmérés, csak ott netes alapú, ahol az animátorok simán összegyűjthetnek jó pontokat egy kis csalással.

Röviden bemutatom, hogy hogyan néz ki egy nap és a heti esti progi. A nap ping-ponggal indul, ahol néha egy ember van, mostanában pedig gyerekekkel együtt 6-7, amit negyed órás eltéréssel követ az íjászat, amihez segítség kell a vezető animátornak, hogy gyorsabban és biztonságosan haladjon a verseny. Ezek után fél órával kezdődik az aqva gym, ami belelóg a boccába, amivel vége van a délelőttnek. 1,5 óra az ebédszünet, majd kezdődik a délutános műszak. 3-kor vízilabdát játszunk, a kezdetekben sikerült felnőttekkel, de jelenleg inkább gyerek mixbe megy át a dolog (és gyerekekből egyre több van, úgyhogy szinte minden programon ott vannak. Csak egy példa az utóbbi hétből 20 emberes röplabdán 13 gyerek játszott). Ezt követi 4-kor a darts és 5-kor pedig röpizünk, amit az elején szinte képtelenség volt megszervezni. Az esti programokat illetően majdnem minden ismétlődik hetente. Hétfőn görög show (zene és tánc), kedd, szerda az animátoroké (ami változatos, de még mindig nem kialakult), csütörtökön varázsló jön, péntek folyamatban (élő zene vagy animátor műsor), szombaton a fő produkcióval a 3 tenor énekel, majd vasárnap dream girls néven 3 lány táncol és éneklésnek álcázott playbacket ad elő.

Kicsit írok magamról is, bár nem mondanám, hogy a semmi közepén túl cselekmény dús lenne az életem. Az első szabadnapomon megírtam nektek a blogomat és úszkáltam a tengerbe. Egy héttel később bejutottam a városba a teamleader autójával, amit szervizbe kellett vinni, mert elfolyt a szervóolaj egy része és csikorgott a fék is. Nem szokásom imádkozni, de most a 13 km-es szerpentines utak előtt kértem egy túlélő löketet fentről. Amúgy a fél nap eltelt azzal, hogy unatkoztunk a szervizbe, mivel a görögök nem mondtak egy szót se, hogy mire számítsunk. Ez után körbe jártunk egy pár kínai áruházat, hogy olcsón vehessek magamnak úszó cipőt, aztán egy sima supermarketben vettem fele annyiért, mint amennyiért Kardaménában árulták. Ezután bevásároltam még tusfürdőből, naptejből, a biztonság kedvéért vettem 2 üveg bort, ha már a kocsi elbírja, aztán a vásárlás után beültünk egy sörre. Annyiból jó volt ez a nap, hogy jobban megismerkedtem a csapattársaimmal. Amúgy egy szerelmes párról van szó, 30 év körüliek és elég sok mindent átéltek, szóval kivételesen én voltam a hallgatóság a kocsmában. Hozzátenném, hogy a teamleaderünk mellett amúgy is nehéz szóhoz jutni, főleg ha vendégekkel kezd el beszélni. Egy hét csapatmunka után megérkezett az új animátor kolléga. Végül egy román srác jött, aki nem beszél németül, tehát totál nem mini-clubba való, pedig erre lett volna nagy szükségünk. Ezen kívül nem túl megbízható, néha csak úgy eltűnik és szinte semmit nem lehet rábízni, amiért kettőt kéne lépnie. Ezen kívül hirtelen haragú, már elküldött egy kertészt a picsába, mert behúzta a napi használatban lévő locsoló csövünket, majd letagadta. Ettől függetlenül szerintem a legjobb animátor abból a szempontból, hogy tud hangulatot csinálni, egész nap ontja magából a hülyeségte és meg tudja magát szerettetni az emberekkel. A staff is hasznát veszi, mert elég hülye ahhoz, hogy gondolkodás nélkül feltörje a beach bar raktárt, így esténként a helyi rövideket isszuk,(helyi vodka 30 %;Wiskey 30%). Így végül a csapat 4 emberre bővült 3 férfi és egy női csapatvezető. Ezzel a lépéssel megnyertem a mini-clubbot, de szerencsére kiharcoltam magamnak két sportprogit, hogy ne kattanjak meg nap végére a gyerekektől. Szerencsére a teamleader is rájött, hogy nem vagyok a legalkalmasabb a gyerekanimátor pozícióra, úgyhogy nem igazán hagy egyedül. Volt, hogy mégis megtörtént, ráadásul tengerparti programon, szóval kipróbálhattam, hogy milyen izgi mikor a gyerek nem érti meg, hogy ne akarjon fürdeni a méteres hullámok között, na meg átélhettem, hogy milyen amikor egy gyerek az anyjához akar vissza menni, de közben 6 másikra a tengerparton kell vigyáznom és nem tudok 2 felé szakadni. A legújabb kihívás egy fogyatékos gyerek. Vele általában ilyen gyerek teniszt játszom, de a koordinációs problémák miatt minden 10. ütésre felüti a labdát miniclub tetejére. Így legalább megvan az opció, hogy amig leszedem a labdát kitalál magának más elfoglaltságot.

Az előző két szabadnapomon amúgy sikerült belefutnom 1-1 görögestébe. Az elsőre egy kedves család vitt el a vendégek közül. Együtt vacsoráztunk, boroztunk, táncoltunk, szóval egész jó volt. Aztán utolsó estén kitalálta apuka, hogy szeretne velem sakkozni és csúnyán elvertem, szóval lehet, hogy nem kapom meg a dicséretet a trip advisoron. A második szabadnapon kijutottam Paleokaszticára, ahol a Matúra túra volt megszervezve. Ez egy külön sztori, szóval ezt megtartanám a következő bejegyzésembe.

Az estéimet nem igazán tudnám részletezni. Általában, ha külső show volt találtam egy asztalt, ahol meghívtak wiskey kólára, aztán munka után még koktéloztam a staffal is. Amikor nem a staffal voltam, akkor egy angol lánnyal ismerkedtem a vendégek közül (amúgy az ő asztalukon már akkor is ott várt a piám, amikor más vendégekkel beszéltem). A család amúgy nagymamából, apukából, anyukából, 3 év körüli kisfiúból és 22 éves unokatesóból állt, aki a családdal lakik. Ő mesélte, hogy néha együtt tépnek 3-asban. Erről már hallottam, hogy angoloknál ez normális, de így már jobban elhiszem.

Összegezve az előző két hetemet, sikerült kiszabadulnom a luxus börtönből 3-szor is, megismerkedtem kedves emberekkel, na meg persze hülyékkel is, elkönyveltünk egy-két sikeres show-t és még be is csajoztam pár napra. Jövő héten remélem nem leszek ilyen lusta és időben írok!