Jászász! Ez görögül annyit jelent, hogy „sziasztok”! Az új görög barátaim miatt el kellett kezdenem a nyelvet tanulni. Nem töltöttem velük az egész hetemet, szóval nem mondanám, hogy sok mindennel bővült a szókincsem, de ezt nem is fogom részletezni. E helyett inkább írok nektek pl.: hotelszobáról, egy hetes kapcsolatról, adrenalinról, meg egy kicsit megint a görögökről.
Múlt héten ott fejeztem be, hogy a szabadnapomat a hotel manager és az étterem manager lányával töltöttem, plusz a barátnőjükkel, aki nyaralni volt itt Corfun. Mióta itt vagyok először használtam a helyi buszjáratot. Semmi féle különleges élményem nem volt vele kapcsolatban, olyan 1,5 euróért vitt le az aqvalandhez, ami fél óra a hoteltől. Ott már vártak a lányok rám és a szobatársamra kocsival. Elmentünk strandolni Paleokasztricára. Megpróbáltuk őket rávenni, hogy ugráljanak velünk a szikláról, de a 3-ból egy lány jutott el a szikláig és egy órás bíztatás után inkább lemászott róla. Visszafelé megálltunk cigit venni az étterem manager feleségének. Kicsit meglepődött, hogy 2 animátor is elkísérte a lányokat a hegyoldalban lévő házukhoz, de jól fogadta a dolgot, viszont kávézni nem akart minket meghívni. Ez után átugrottunk Corfu városba. Végre ide is eljutottam. Kiderült, hogy itt van az egyik legnagyobb tér Európában (nem sok nevezetességgel). Egy jó gyros után sétálgattunk egy picit, aztán leültünk a tengerpartra sörözni egyet. Őszintén szólva a társaság nem meglepő módon, de nem volt valami pörgős. Még az ingyenes idegenvezetést sem nagyon sikerült megkapnom. Végül hajnali 1 felé letettek minket a hotel melletti buszmegállóba és ezzel vége is volt a napunknak. Amúgy a görög csapat egyetemistákból állt, nővérnek/ügyvédnek/régésznek készülnek a lányok. Ettől függetlenül a legnagyobb szájú csajszi nem igazán beszélt jól angolul, úgyhogy ezért kezdtek el inkább engem görögül tanítani.
Másnap nem akart velünk beszélgetni egyik managerapuka sem a szabadnapunkról, szóval valószínű, hogy titokban maradt a dolog. Estére elhívott az egyik román lány bulizni. 4 kocsival mentünk a szórakozó helyre, így a dolgozók nagy része ott volt a buliban. Én lehívtam a görög lányokat is, szóval olyan hajnali 2-kor már el is kezdődött a party. A belépő görögül beszélőknek 5 euró volt, de mivel ezt nem tudtam, így 10 eurót fizettem az angol nyelvtudásommal. A hely amúgy Corfu kikötőjéhez volt közel. Úgy kell elképzelni, hogy a tánctér közepén bárpult volt, nyitható tető, populáris és görög buli zene és rengeteg ember helyi és turista vegyesen. A party-t kb. a görög lányokkal táncoltam végig. A svájci supervisor néha megpróbált rám nyomulni, de azon kívül, hogy csúnya, még a görög haverja meg is fenyegetett, hogy megöl, ha hozzányúlok, úgyhogy jobbnak láttam, ha mással táncolok. A manager lányával megbeszéltük, hogy itt burokban él az apja miatt, szóval kb. mindent titokban kell csinálnia(pl. cigizni 22 évesen), meg az sem mindegy, hogy kivel van egy társaságban. Ez kicsit necces az után, hogy a teamleaderem azt mondta, hogy az ilyen szitukat néha jól fogadják az apukák, általában pedig kirúgással. Nagy nehezen végül elindultunk a helyről. Nem is ugyan azzal a kocsival jöttem haza. A sofőr a főút helyett a mellékutat választotta a rendőrök és a benne lévő alkohol miatt, ami egy kis kerülő volt, de legalább negyed 7-re eljutottunk a célig.
Szombaton a szünetekben próbáltam magam kialudni, de 6-kor megállítottak a görög lányok dumálgatni. Itt készült el az első görög szótáram is kb. 5 mondattal (hogy vagy-egészségedre, szeretnék veled együtt lenni-gyerünk-szia). Este leültünk egy bécsi családhoz, ahol volt egy 17 és egy húsz év körüli unokatesó. A szobatársam elvitte a fiatalabbat a szobánkba, én pedig megnyertem a 6. emeleti franciaágyas 4csillagos szobát, tengerre néző kilátással és egy szőke lánnyal. Lényegesen kényelmesebb volt, mint a korábbi tengerparty és konferenciatermes kalandom, de persze kicsit necc, hogy ki jön szembe a folyosón. A dolog rendszereződött a következő hétre, így megesett, hogy vendégekkel lifteztem felfelé, de szerencsére sosem olyanokat fogtam ki, akikkel napi kontaktban vagyok. A szitu amúgy számomra egy picit furcsa volt, mivel ezt nem lehet egy éjszakás kalandnak nevezni, egy hetes kaland meg még sosem játszott a szótáramba. Amúgy fura, hogy néha már ezt is tehernek éreztem. Mikor inkább másokkal töltöttem az éjszakámat, akkor másnap mindig kikérdezett a lány, hogy hol voltam. Mondjuk ez így még mindig a jobbik eset. Egy tapasztaltabb animátortól Koson azt tanultam, hogy max az utolsó napokba szedjek fel valakit, mert különben át kell esni a romantikázós részen. Ezzel a lánnyal az utolsó este jutottam el addig, hogy többet beszélgettem vele 10 percnél. Kiderült róla, hogy ilyen kis stréber lány, akivel totál nincs közös témánk, szóval nem vesztettem sokat azzal, hogy beszélgettünk előtte. Visszatérve a hotelszobára: tágas, plazma tv-s, nagyszekrényes, fürdőkádas, papír falas, üres hűtős lakórész. Szerintem a minibár hiányát leszámítva teljesen korrekt.
Vasárnap este a görög lányok kijöttek éjszakai fürdőzésre, így velük töltöttem az alvásra szánt szabadidőm nagy részét. Ami meglepő, hogy már annyira meleg az idő, hogy a tenger éjszaka is nagyon kellemes. Kiderült, hogy manager apuka a mercit a szezon elején lerakta a recepción és csak motorral járt, de sajnos rájöttünk, hogy ha kölcsönvennénk a kulcsot, akkor a rendőr már indítás előtt kopogtatna az ablakon. Amúgy megtudtam, hogy a hotelmanagaer villában lakik, külön szobája van a macskának és 3 kocsijuk van, plusz valamennyi motor, viszont luxus hajójuk nincs a kikötőben. Ezt csak azért írtam le, mert itt jöttem rá, hogy ennél egyszerűbben is lehet biztos életvitelt folytatni és egyébként is szeretnék a jövőben luxus hajót a kikötőben, szóval nem leszek szálloda manager. Ezen felül azért beszélgettünk az egyszerűbb lehetőségekről és a munkahely találás problémájáról is. A görögök azt látják fő problémának, hogy a dolgozók nagy része tapasztalt, de idős ember és a szakképzett kezdő munkaerőt meg nehezen alkalmazzák (na meg sejtem alul is fizetik).
Hétfő este bekerültem egy német család asztalához kártyázni. Megbeszéltük a munkaválasztás legnagyobb kérdését. Felmerült az, hogy apuka szeretett volna síoktató lenni, viszont inkább a biztosra ment és egy irodában ül. Ezzel a munkával is teljesen meg van elégedve és csodálja a mi munkakörünket, mivel tudja, hogy nem lehet minden nap, mindenkire ugyan úgy mosolyogni. Amúgy úgy jutottunk el a témához, hogy az animáció egy szerethető munka, amit még mondjuk 10 évig tudnék csinálni, csak utána kérdés, hogy mit tudok magammal kezdeni. Amúgy egyik nap kiszámoltuk, hogy ha a szálloda a hónap első napjára átutalja a béreket, amit az animátorok csak a hónap vége felé kapnak meg, akkor az asszisztens a kamatokkal olyan 2500 eurókat rakhat zsebre havi szinten a fizetésén felül, tehát mégis lehet jövő, csak nem sok ember számára.
Kedd este adománygyűjtő qvizt rendeztünk a TUI-val karöltve. Ez annyit jelentett, hogy az itt dolgozó TUI-s srác 2 hete megjelent, hogy szeretné lehúzni a vendégeket szegény gyerekek nyaralásához való hozzásegítés néven. Ez annyiból állt, hogy megkért minket, hogy dekoráljunk ki neki két adománygyűjtő dobozt, meg rakjunk neki össze egy qviz show-t, amihez nem sok ötlete volt. Azért összeállított egy országismereti kérdőívet, aminek a válaszaiért 2 nyelven 3 napig könyörögtünk, majd kezdés előtt fél perccel felment értük az irodába. Végülis az emberek kedvelték a műsort, azt viszont nem tudom, hogy mennyi pénzt sikerült összegyűjteni.
Egy nagyobb fiatal itt összeverbuválódott csapat pénteken ment el. Ez annyit jelentett, hogy a szerdai beach party után már elkezdtek rendesen alkoholizálni. Amúgy maga a „buli” is jól sikerült, még az animáció által vezetett táncok után is maradtak nagyobb társaságok táncolni a homokban, ami totál nem jellemző. Lényeg, hogy hajnalig iszogattam velük, amíg az egyik gyerek nem kezdett el bemászni az asztal alá és marhaságokat beszélni, aminek az lett a folytatása, hogy a medence mellett feladta a gyomra a küzdelmet. Ilyen esték után kicsit sajnálom a személyzetet, amikor különböző mozdítható tárgyak változtatnak helyet az este alatt és esetleg valami kellemetlen gyomorforgató dolgot is fel kell takarítani, mielőtt a turista beleül.
Csütörtökön szabadnapja volt az animációs csapatnak. Kitaláltam, hogy lovasítsuk meg a kajakot a kertből, ahol a szálloda a régi napágyakat tartja. A programon két konyhás és a szobatársam vett részt. Még régebben szereztem egy evező lapátot, ami egyik reggel egyszer csak ott volt a back stage melletti folyosón, szóval így most végre hasznát vehettem. Mivel szemlátomást a kajakot senki nem használja a szállodában, így nem nagyon izgatott minket, hogy a manager mellett 20 m-re szállunk vele vízre. Életemben egyszer próbáltam amúgy kajakozni a Balcsin ilyen krokodilos valamin, de így a tengeren ez sokkal faszább érzés, meg nem is olyan egyszerű. 1 km után a strand végén cseréltem a szobatársammal, így nekem maradt a hegymászás. A strand végén ugyanis egy hegy kezdődik, aminek a tenger felöli oldalán van egy kis luxus házikó medencével, félmeztelen nénivel, meg zárt kapukkal. Ez annyit jelentett, hogy körbe kellett mennünk strandszerkóba, a nem éppen turistáknak szánt ösvényeken, hogy eljussunk egy laposabb magaslatra, ahol ki van téve két napágy, a kutya nem jár arra és gyönyörű a kilátás. Egy negyed órás gyaloglás után meg is érkeztünk, egyszer tévedtünk el és csak az egyik konyhás törte magát majdnem össze. A napágyak kb. olyan 12 m-es magasságba lehettek tengerszint felett, de a tengerig beton lépcsőn le lehet gyalogolni kisebb kiugró részekkel. Ezekről a kisebb kiugró részekről pedig remekül lehetett ugrálni is, azt leszámítva, hogy néhol 2 m-re belógtak a sziklák. A szobatársam már volt itt, szóval ő kapásból a legveszélyesebb helyet célozta meg, én pedig szép fokozatosan, először 4 m-ről, aztán 6 m-ről ugrottam. (Ezek a számadatok természetesen szemmértékre lettek meghatározva, mivel a hely nem egészen az örült fiatalok szórakozására lett kialakítva). Ez után a szobatársam kiszúrt egy pontot, ami kicsit magasabban volt, mint a napágyak. Én eleve tériszonyos vagyok, szóval lenézni alig mertem, de végül ezt a pontot egyikünk sem próbálta ki. Kicsit lejjebb másztunk olyan 8 m magasságig, ahol normális kiugró pont sem volt. Itt is inkább csak annyira néztem le, hogy tudjam van-e alattam szikla, de mivel ebből a szempontból biztonságosnak tűnt, így ugrottam. Felfelé lusták voltunk elúszni a lépcsőig, úgyhogy egy kis sziklamászást is beiktattunk a dologba(itt csak akkor jutott eszembe, hogy veszélyes lehet, amikor a szikla teteje felé nem találtam olyan kapaszkodót, amit elérnék). Ezzel meg is volt a napi adrenalin adag, de ezt sikerült megfejelnem még egy kis kajak túrával. Elindultam a part mentén tovább a nudista strandok felé és meg akartam nézni, hogy mi van a következő domb után, amit nem lehetett a szárazföldről belátni. A part végi templommal szemben már kezdtem érezni, hogy fáradok, ezért inkább a tengerbe befelé eveztem és nem a part mentén, viszont arra nem gondoltam, hogy egy idő után a víz nem kifelé sodorja a csónakot, hanem befelé. Szerencsére annyira nem mentem be, hogy ne tudjak visszaevezni, de azért rendesen megszenvedtem azzal, hogy újra partközelbe kerüljek. Hogy adjak az érzésnek visszafelé még úszva megkerültem a hegyoldalt (kb. 10 perc), aztán visszasétáltam a szállásra a strand végétől. Este még felkerestem az osztrák lányt, aztán neki álltam inni az angolokkal. Miután mindenki jól érezte magát elmentünk éjszakai fürdőzésre. Az egyik lányt konkrétan én vittem be a tengerbe, de annyira nem voltam képben, hogy realizáljam, hogy mennyire vette zokon. Annyira azért bebiztosítottam magam, hogy az egyik görög báros lányt, aki velünk volt megkértem, hogy figyeljem rám, hogy ne találjak ki valami hülyeséget a vízben. A tengerből átugrottunk a szálloda medencéjébe. Ez a folyamat meghozta a csapat kedvét ahhoz, hogy igyunk még egy kicsit. Kiderült, hogy a felnőtt vendégek kapnak egy üveg bort a szállodától érkezésnél. Így felküldtük a fiatalok, hogy lopják ki anyuci hűtőjéből a borokat, mivel utolsó nap esélyes, hogy már nem fogják meginni a szülők. Az egyetlen baj az volt, hogy olyan bornyitót biztosítanak, amivel nem lehet bort nyitni (Hozzáteszem nekem sikerült egyedül, 2 részletben kihúzni vele a dugót, de a másik két üveghez már inkább a kés nyelét használtuk). Reggelre a medence mellett virágágyás, mini klubos lovacska, „vigyázz csúszik” tábla, meg 3 üveg bor volt. Szemtanúja lehettem annak, ahogy az egyik angol lány leráz egy srácot, ami külső szemlélőként totál vicces. Amúgy nem tudom mi rosszat csinálhattam, de ugyan ennek a lánynak a barátnője, nem mert minket kettesben hagyni a csajszival, mert, hogy rossz fiú vagyok, szóval mikor kijózanodtam inkább elmentem aludni hajnal 5 körül.
Összegezve kimondottan jól telt a hét, remélem ti is hasonlóan jól mulattatok otthon. Jövő héten találkozunk!
