A hét főleg a problémázásokról, lecseszésekről, vitákról szólt, tehát a szezon közepén mindenkinek kezd elege lenni a görög nyárból. Persze ezen kívül azért volt olyan is, hogy jól szórakoztam, de javarészt munkával teltek a mindennapok.
A hetemet az előző szabadnapommal kezdem bemutatni. Szerencsére sikerült elintéznem a teamleaderemmel, hogy elvigyem Paleokastricára, ahol a Matúratúrások strandoltak. Onnan tudtam a programról, hogy az egyik gyermekkori barátom szervezőként dolgozik a cégnél és a véletlen úgy hozta, hogy mindketten Corfu szigetére jussunk. A buli egy öbölben volt megszervezve a sziklák között. Lehetett a vízbe ugrálni, volt egy kis bár az iszogatásra és teraszok voltak kiépítve a napágyakra. A hellyel két probléma volt, hideg volt a víz és tele volt medúzával. Érkezés után beugrottunk egyszer a vízbe a szikláról, aztán leléptünk a dj szettért az ismerősömmel, így az animátorokat ott hagytam a magyar táborban. Út közben sikerült megállnunk ebédre. Fél liter sör és egy fejem nagyságú gyros 8 euróba került, úgyhogy egész jó helyet találtunk. Mikor visszaértünk az öbölbe a váltó problémás kocsival, kiderült hogy a teamleaderemnek le kell lépnie (szabadnapon dolga volt a hotelben), szóval ott hagytak engem egy fürdőnacival, meg egy úszócipővel, úgy hogy este találkozunk Sidariban a buliban. A délután a csapatversenyekkel folytatódott (vízbe ugrás, szinkronúszás), ami a medúzák hatására eléggé lehetetlenné vált. Ezután elkezdődött az ivászat és a bulizás. Én rohadtul fáradt voltam, mivel előző este sem aludtam sokat, szóval inkább csak a lightos beszélgetős délután tartottam egy pár lánnyal, a barátommal, meg a staffal. Amúgy a party jó hangulatú volt, lányok táncoltak a pulton, a báros piával öntözte őket, a fiúk csorgatták a nyálukat, meg próbáltak fűzni mindenkit, aki nem párral érkezett. 6 körül összepakoltak aztán a staffos kocsival elmentünk Sidariba. Az út a szar minőségű betonos szerpentinesről egy kanyargós földútra váltott, ahol még a kutyák is megpróbálták megtámadni a kocsit (csodával határos módon nem lettem rosszul). A csapat apartman szállóján aludtam kb. 1 órát, ami valószínű elég lett volna, ha a kövi program nem egy görög est lett volna. Őszintén szólva nincs sok különbség a görög estek között, így már az összest rohadtul unom. Itt legalább egy 10 eurós vacsorával volt összekötve (2 fogás+ korlátlan borfogyasztás). Ami engem rohadtul zavart, hogy a műsor kb. 2 órás volt, ami alatt a mellettem levőt alig lehetett hallani szóval elég rendesen bepunnyadtam. Az estről leléptünk előbb, hogy kidekoráljuk a pubot, ahol a buli volt, de mivel volt elég segítség én elmentem sétálni. Megpróbáltam megtalálni „Rita” fagyizóját, ahova 6-8 éve gyakran átjártunk, amikor itt nyaraltunk a családdal. Mivel tudtommal Rita már abba hagyta ezt a munkát, így nem tudom, hogy megtaláltam-e vagy sem. A turista utca amúgy tele volt ajándék boltokkal és pubokkal. Minden második pub színpadján valami angol zenekar játszott és az úton pedig cigánygyerekek árultak villogót, virágot, meg mindenféle szart. Séta közben megtaláltam a teamleaderemet is és a barátját, akik nem találták meg a szórakozó helyet, ahol a magyar buli volt. Szerencsére hoztak nekem valami normális ruhát, úgyhogy nem kellett ilyen szakadtan bulizni mennem, elég volt a vacsorát túlélnem úszódresszbe. A buli jó volt mindenki számára, de én ismét fáradt voltam, inni nem akartam, mert féltem, hogy hazafelé kidobom a taccsot, a barátom pedig mivel dolgozott nem rántott bele minden féle baromságba, úgy ahogy az otthoni bulikon, így ebből is inkább beszélgetős este lett. Javarészt az animátor team, meg a buliszervezők ültek az asztalnál és ilyen átlagos témák voltak, minthogy hány rétegű a slozipapír, meg hogy kinek milyen a munkája. 2 körül elköszöntünk, még felfedeztük, hogy valaki meghúzta a staffos kocsit, aztán a teamleaderem kocsijával eljöttünk. Kicsit necces volt az út, mivel fogyóban volt a benzin, de végül sikerült megérkeznünk a szállodába. Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem tankoltunk. Ez azért nem történt meg, mert Görögországban nem csak sziesztát tartanak az emberek, hanem este 9-kor be is zárnak, tehát még a benzinkút sincs nyitva. Az úton elaludtam, úgyhogy nem is tudom, hogy hogyan sikerült visszatalálnunk.
A hetemet megint így összegezve próbálom majd bemutatni. Megkaptam az első beszólást, hogy kicsit kesze-kusza, de továbbra is rengeteg a történés és nincs rá időm, hogy órákat gondolkodjak a felépítésen, úgyhogy bízom benne, hogy így is fogyasztható az írásom.
Az összefoglalót a problémás történésekkel kezdem. Már egyből péntek este, az élő zene első számánál lebaszta a teamleaderemet a front office manager, hogy az animátorok miért nem táncolnak a vendégekkel. Hozzá kell tenni, hogy egy 150 cm-s nőről van szó, akinek a részlegével van a legtöbb probléma a hotelben. A tripadvisoron folyamatosan jönnek a megjegyzések arról, hogy rossz szobát kaptak a vendégek, sőt az egyik nap egy nagyobb túlfoglalásos botrány is megjelent. Az egészhez hozzá kell tenni, hogy a nőnek annyi esze nem volt, hogy elhívja az animátort, szóval egy 10 éves angol kislány előtt kezdett el ordibálni. Amúgy erre a livemusic showra már az első alkalomkor azt mondtuk, hogy nem hisszük, hogy itt marad, de ettől függetlenül, már a 3. estéjük van a hotelben, amit a 700-ból kb. 50-en látogatnak, akiknek a fele elmegy a második szám után.
Többek között az ilyen műsoroknak is köszönhető, hogy a vendégek nincsenek megelégedve az esti szórakoztatással. Persze az is közre játszik, hogy a közelben nincsen semmi, tehát sokkal nagyobb az elvárás is, mint az olyan helyeken ahol, ha szar a műsor ki lehet menni sétálni a városba. A héten amúgy a 3 tenor műsora is megfejelte a botrányokat azzal, hogy az egyikük show közben levonult a színpadról, majd nekiesett a másik énekesnek, azért mert rosszul volt beállítva a hangtechnika. Természetesen kirúgták a csókát, de ez az összképen nem változtat semmit. Annyira rosszak a vélemények, hogy már nem csak a hotel manager cseszeget minket, hanem a szálloda lánc managere is, ennél fogva az animation cég asszisztense is. Persze azért minket találnak meg ezzel, mert mi vagyunk itt, viszont mi jól tudjuk, hogy ha a fejünk tetejére állunk, akkor sem tudunk javítani a külső műsorokon. A mi estjeink javarészt teltházasak és lényegesen többen maradnak végig, mint a görögesten, a dream girls-ön vagy a live musicon. Ettől függetlenül a management úgy gondolja, hogy nekünk kell változtatni, így egyik este egy más fajta mini discoval léptünk elő, amit a román animátor vezényelt le. Ez annyira felbaszta a teamleadert, hogy ki sem jött táncolni és közölte, hogy összepakol és elmegy (szerencsére ez nem történt meg). (Hozzátenném a sztorihoz, hogy az animátor cég asszisztense is román, szóval úgy gondolja, hogy a román animátor a király a hotelben, persze úgy hogy lövése sincs, hogy mi megy itt. Az új minidiscora szinte kivétel nélkül az összes szülő panaszkodott (aki oda figyel a gyerekére a nyaralás alatt), szóval másnap már le is vettük a műsorról.
A következő 2 heti 4 műsorunkra már kitaláltuk, hogy táncbemutatóval, quizzel és comedyvel fogjuk feltölteni, amit totál keresztbe húztak egy újító ötlettel. Kiderült, hogy hétfőn meglátogat minket a főszakács szeretője, aki latin táncos és elmondja nekünk, hogy hogyan kellene összehozni egy beach party-t. Ez annyit jelent, hogy lőttek a teltházas quizünknek. Megjelent a hölgy, elmondta, hogy kedd este megnéz egy show-t és onnan majd gyűjt egy csomó ötletet szerdára. Majd utána felkértem táncolni, hogy ha esetleg nem tudnánk felkészülni 10 perc alatt az egész estés partyra, akkor legalább valami táncbemutatót produkáljunk. Persze kiderült, hogy a latin táncos nem tudja lekövetni kubai salsát és bachatához sincsen építő jellegű ötlete, de legalább azt le tudja lépni. (Mielőtt megkapnám a beszólást azoktól, akik már táncoltak velem, elmondom, hogy az egyik manager lányával mindkét tánc nagyon szuperül ment az egyik nap, szóval nem az én hibám).
Mivel választásunk nem volt, így hétfőre összeírtuk, hogy milyen dekorációt szeretnénk a beach partyra, meg kitaláltuk, hogy milyen programokkal dobjuk fel a dolgot, ha esetleg nem táncolna senki sem, a lejtős homokos tánctéren. A dekorációt végül szerda 15 órára kaptuk meg, na meg kaptunk egy csomó ígéretet, hogy fog segíteni a kertész, a báros, a latin táncos, meg a főszakács a rendezésben. Mikor kialakítottuk a táncteret a kertész megérkezett és beszólt, hogy ennek máshogy kéne lennie, de még egy napágyat sem tett arrébb. A főszakács szintén elmondta, hogy máshogy kéne lennie, de legalább ő megfogott egy pár lufit is. A latin táncos, abban az est kezdete előtti 20 percben próbált megtalálni, amikor végre volt időm enni. Lényegében a legnagyobb segítség 2 német gyerek volt, akivel felfújattam a lufit a miniclubban lufifújó verseny címszóval, minek után én már szédültem tőle. Gyakorlatilag reggel 10-től este fél2-ig tartott a pörgés egy olyan program miatt, amiről tudtuk, hogy nem ennek a közönségnek van kitalálva.
Az est úgy zajlott, hogy letereltük a gyerekeket a homokba minidiscora, de olyan nehéz volt benne táncolni, hogy már mi is csaltunk a lépéseken. A felnőtt party kezdetén eltáncoltuk a bachatát, aztán megpróbáltunk felhívni embereket egy közös alaplépéses táncra, ami nem jött össze. Majd a gyerekekkel, pár fiatallal és 1-2 időssel eltáncoltuk a létező összes club táncot. Ez után bedobtunk egy limbót, amiről levonultak a 13 év felüliek, de aztán volt olyan idősebb, akit be lehetett rángatni (szám szerint 5). Majd játszottunk egy „tűz, víz, repülőt” egy üveg pezsgőért, amit szintén gyerek nyert meg. Ez után még bedobtunk egy pár koreós táncot, amire csatlakozott a gyerekek mellé egy 5 tagú fiatal női társaság is. Ezzel le is zártuk az estét és indult a visszapakolás fél 11-től fél 2-ig. Összességében, ha a lufifújást nem számoljuk bele 4 órát pakoltunk, azért hogy tartsunk egy 2,5 órás programot főleg gyerekeknek. Ezért jó az, ha olyanok hozzák a döntést, akiknek totál más dolguk van.
Igyekszem röviden mesélni a jó élményekről. Egyik este külön programunk volt a minidisco után a mini clubban. Két német gyerek kapott a szüleitől marionett bábut és egy majommal, egy elefánttal és egy macival eljátszották a mini clubos mindennapokat németül (saját elképzelésből, külső motiválás nélkül).
A héten újabb érdekes embereket ismertem meg és még az első borravalómat is megkaptam, azért mert elvittem egy osztrák nénit táncolni. Az egyik izgalmas személy egy 17 éves angol lány, aki már 3 helyen dolgozott, félig ukrán, imád fotózni és nem szereti az angolokat. Az egyik munkahelyén ékszerész üzletben dolgozott és ő segített kiválasztani az embereknek a személyiségükhöz passzoló medált. Igaziból azért említem meg, mert ahhoz képest, hogy fiatal lényegesen értelmesebb, mint egy-egy huszonéves. Vele például összehasonlíthatatlan az a másik két angol lány, aki közölte velem, hogy azt hitték eddig, hogy Budapest Indiában van. Ezek után már meg sem lepődöm, hogy van olyan 5 éves gyerekünk, aki még azt sem tudta belőni, hogy melyik országból érkeztek. A másik különösen jó arc vendégünk egy Indiában született, de Angliában élő 60 éves úr. Az első hosszabb beszélgetésünknél az volt a téma, hogy hol nem kefélt még a feleségével az apartmanon belül. Ez után áttértünk arra, hogy milyen kár, hogy ilyen sok gyerek vízilabdázik, mert így nem tudják ölni egymást a medencében úgy mint tavaly. Ők voltak azok is, akik beadták a két buta csajnak, hogy az egyik vendég híres angol műsorvezető, szóval az ő asztala az, aki a héten, napi szinten feldobta az esti hangulatomat. Az ember mérnökként rengeteget utazott, úgyhogy elárulta nekem a titkot arról, hogy hogyan lehet sok utazás mellett családot is fent tartani: „Kell egy jó feleség”.
Sajnos valahogy az esti staffos nagyasztal társaság is kezd kihalni. Egyszer sikerült így összeülni, persze akkor jó volt a hangulat (én még hajnali 3-kor a székre állva táncoltam). A román animátornak sikerült befűznie az egyik magyar lányt, úgyhogy 2 este üres szobám volt, de végül csak arra tudtam használni, hogy jót aludjak (mondjuk, az alvással amúgy sincs problémám).
Szerintem ez a mai bejegyzés elég hosszú lett, remélem el lesztek nélkülem a kövi egy hétben. Jó hétvégét!
