Sziasztok! Ismét beláthattok picit a mindennapjaimba kb. fél éven keresztül. Az idei évben végeztem a szorgalmi időszakommal a suliban, ezért esedékes volt a szakmai gyakorlat megkezdése. Turizmus-vendéglátás szakos hallgatóként sokat gondolkodtam rajta, hogy otthon érné meg jobban szakmai tapasztalatot gyűjteni vagy izgalmasabb megoldás lenne végigbulizni a szezont külföldön és mellette még pénzt is keresni. Mivel elég negatív visszajelzéseket kaptam az otthoni utazásirodás szakmaigyakorlatról, így jelentkeztem animátornak. Az első próbálkozásom nem jött össze, de a manager sem volt szimpatikus, a második próbálkozásom viszont elég sikeres volt, így Kos szigetére kerültem május közepétől októberig.
A „hotelanimation” interjújának alkalmából kerültem kapcsolatba a „Remarc” grouppal, akik főleg Görögországba közvetítenek ki animátorokat. Az információk a gyakorlatról elég lassan jöttek, ráadásul én még Erasmus ösztöndíjat is szerveztem, szóval a papírmunka viszonylag hosszú időt vett igénybe. Április közepe felé már szerencsére tudtam, hogy a 4 csillagos Thalassa hotelben fogok dolgozni, de aztán szerencsémre kaptam egy e-mailt indulás előtt 2 nappal, hogy a sziget egy másik részén a „Porto Bello Royal-ban” szeretnének alkalmazni. Mint kiderült azért kerültem egy helyi 4 csillagosból, egy ismertebb 5 csillagos szállóba, mert az egyik animátorral nem voltak teljesen megelégedve és ezért én kerültem a helyére.
Az utam nem volt egyszerű, mivel arra nem volt megoldás, hogy Budapestről egyenesen Kosra repüljek. Végül az Athéni,Amszterdami, Bukarest+Athén (36 órás) átszállásos megoldás helyett kibuszoztam Bécsbe Május 15-én, eltöltöttem 2,5 órát a reptéren és onnan egyenesen Kosra érkeztem. A hotel viszont 12 km-re van a reptértől, tehát elkerülhetetlen volt a taxizás. Szerencsére kaptam információt arról, hogy a taxi kb. 10 euroért hoz el, de a reptéren nem lehetett alkudozni, lerántottak egy 20 euróssal az útért. Mellesleg drágább volt ez a 10 perces fuvar, mint a Budapest-Bécs közötti buszozás. Amúgy a buszon egyedül utaztam, a repülőn pedig egy csöndes pár ült mellettem, ezért tudtam aludni kb. 4 órát, míg ide értem.
Ígérem, megpróbálok röviden fogalmazni, mert tudom, hogy nem szerettek hosszú szöveget olvasni, de elég izgalmas az animátor élet szóval nem tudok semmi biztatót mondani.
Mondták már az interjún is, hogy az animátorokat mindenki ismeri és mindenkivel beszélgetnek, jóban vannak. Őszintén szólva nem is gondoltam volna, hogy több emberrel lesz kontaktom, mint amennyivel az első napomon volt. Első nap elköszöntem a családomtól, köszöntem a buszsofőrnek, becsekkoltam a reptéren, kértem tüzet valakitől mielőtt a váró terembe mentem volna, leszállásnál leszólítottam egy görög lányt (aki nem volt túl segítőkész), utaztam a taxisofőrrel, a hotelben megkértem 2 recepcióst is, hogy kerítsék elő az animátor teamleadert, majd találkoztam az animátorokkal (7 fő) és este még pár vendéggel is társalogtam, tehát összesen olyan 25-30 emberrel beszéltem. Azóta kiderült, hogy egy nap több mint 100 emberrel beszélgetünk hosszabb-rövidebb időt.
A suliba nem tanultunk rá konkrét definíciót, hogy mint jelent az animátor, de szerencsére itt kapásból megosztotta velem a csapatvezető, aki amúgy egy 26 éves román srác. Szerinte az animátorok „kúrvák”, akik azért vannak, hogy mindenki jól érezze magát, ezért mindenkinek azt mondunk, amit szeretnének, képletesen levetkőzünk és segget nyalunk. Ez amúgy nem túl drasztikus, mert csak annyiból áll a feladat, hogy délelőtt összegyűjtünk egy pár embert, hogy részt vegyenek a programjainkon (Röplabda, vízi-aerobik, jóga, bocca, pin-pong, darts, vízilabda, zumba…), mind ez délelőtt-délután 2 órára felosztva 2 szállodában. Azt elfelejtettem megemlíteni, hogy a komplexumhoz tartozik egy 4 csillagos hotel is, ahol szintén mi szórakoztatjuk a vendégeket.
A sok csillagos szolgáltatásból mi amúgy az étel- és italfogyasztást élvezhetjük ki (szerencsére ebbe az alkohol is bele tartozik munkaidő után). A szállás viszont inkább a full fapadhoz hasonlít. Van egy „színház” rész a két szállodának, aminek a hátterébe van az animátor team központja. Itt van a Dj szett, a kosztümök, a gyűlések és a próbál. Maga a színpad, amúgy jól fel van szerelve hang és világítás technikával és kb. akkora, mint egy kerületi művházé, de természetesen ez szabadtéri. A nézőtér lépcsőzetes megoldású és szerintem 200-250 fős lehet maximum. Ez alatt van kialakítva pár szobaszerűség, papír falakkal, egyszerű kék vakolattal, 2-3 ággyal, 1 szekrénnyel, egy fürdővel, ahol még zuhanytálca sincsen. Szerencsére a fürdőben van egy ablak szúnyoghálóval, de szellőztetésre nem túl alkalmas, ezen kívül az egész szoba elég dohos. Az egyetlen dolog, ami kilóg a felszereltségből az a légkondi, ami minden szoba tartozéka. A kényelmet még az is csökkenti, hogy komoly erőfeszítések mennek azért, hogy internet kapcsolatunk és mosógépünk (legalább egy a kb. 15 fős társaságnak) legyen.
Egyelőre nem vagyunk 15-en, jelenleg 3-an vagyunk magyarok, 1 lengyel és 5 román van itt a cégtől, egy másik cégtől pedig 3 olasz. A közös nyelv az angol lenne, de a románok és az olaszok kifejezetten szeretnek a saját nyelvükön beszélni, szóval mi sem maradunk ki a sorból, de azért az angol kommunikáció is egyre gyakrabban előfordul, kivéve az olaszoknál, mert a 3-ból egy beszél viszonylag érthetően angolul. Szerencsére a románok megértik az olaszokat és szinte mindenki beszél 2 nyelven, szóval folyamatosan tanulunk mindenfélét egymás beszélgetéseiből. 7 nap alatt megtanultam románul egy pár káromkodást, olaszból megy a „bazd meg” és a „köszönöm”, a vendégek miatt pedig már egy pár mondat oroszul is megvan. A lengyel lány egyelőre egyedül van, szóval a szláv nyelvtanulás még várat magára, de nemsokára lesz egy cseh és egy szlovák csapattag is, szóval kamatoztathatom a Prágában tanultakat.
Kicsit elkanyarodtam a színpadról pedig itt van az egyik legközkedveltebb és lényegesebb pontja a munkánknak az esti show-műsorok. 20:45-kor minden este minidiszkóval kezdünk, ahol a gyerekekkel fülbemászó dalocskákra táncolgatunk hülye jelmezekben. Nem mindenki van ebben a részben benne, de újoncként volt rá lehetőségem, hogy babának, bohócnak és (csirkematróznak) öltözve táncikáljak a szédelgő gyermekekkel és szüleikkel. A zene egyébként minden este ugyan az, úgyhogy már kívülről fújok olyan dalokat, mint az „orosz kacsa” (kacsatánc szerűség), csucsuááá, szuperman… A változatosabb rész ez után jön a felnőtteknek szóló előadásokban. Elvileg 3 hétre van megszerkesztett program, de erről szerintem majd egy külön fejezetbe írok, hátha kíváncsivá teszlek titeket. Igaziból a hét nap alatt bepótoltam azt, amit elvesztettem akkor, amikor bebukott az általános iskolás színjátszószakkör. Lényeg, hogy hülyülhetek a színpadon, mivel eddig táncos darabban még nem igazán szerepeltem csak paródiában.
Mint említettem folyamatosan kapcsolatban vagyunk a vendégekkel a napi foglalkozások miatt. Az elején még az esti showk után is körbe jártunk, de ezt megszűntették az egyik srác miatt, aki mióta itt van folyton kefe-mefél az orosz női vendégekkel. Ez azért is kibaszás, mert a napokban elindították az 5 csillagos részen a diszkót. Innen szintén kitiltották az összes srácot és mivel javarészt női tagjai vannak a csapatnak, a kefélős srácot meg kitiltották teljesen az éjszakai vendégkapcsolatokból, így az olaszokkal járok a hotel bárjába esténként, ami a nyelvtudásom hiánya miatt kicsit uncsi. Egyetlen reményem egyelőre a bulizásra, az hogy a 3 km-re fekvő városban van egy-két magyar ismerős, szóval az ingyenes busszal el tudok jutni oda, hazafelé pedig ki tudok józanodni a félórás úton.
Ha már így felhoztam a managementet, akkor egy pár szót mesélek a vezetésről is. Az egyik főnökünk a hotel manager, akit lefordítva Mr. Bajusznak hívnak, aki egy görög 120-150 kilós fazon, kevéske angol nyelvtudással. Ő vezette be a tilalmakat a fiúknak és ő variálja azt is, hogy ki hova megy enni. A szállodáknak egy-egy étterme van. Mikor megérkeztem, akkor mindenki az 5 csillagosban evett, majd kitalálták, hogy menjünk a 4 csillagosba, mert ott is szeretnének látni minket és végül az lett a konklúzió, hogy megosztjuk a csapatot és mindenki oda megy, ahol épp az nap dolgozott. Ez annyit jelent, hogy egyelőre 4 csillagos koszton élek, de itt legalább aranyosabbak a felszolgálók, viszont a manager nagyobb arc az 5 csillagosban. Lényeg, hogy mindennek meg lesz a maga ideje. Egyébként a személyzetből egyedül mi, animátorok eszünk a vendégekkel együtt és valószínűleg az 5 csillagosban ezért mosolyognak ránk kevésbé a pincérek. A másik vezetőség az agency részéről van jelen. A ranglétra úgy néz ki, hogy animátorok, teamleaderek, animátor vezető, management (ami Szerbiában van). Az animátor vezetőt kétszer láttam, természetesen román ő is, tehát a „hello”-nál megállt az angol kommunikáció. Őszintén szólva egy önelégült pöcsnek tűnik, de bizonyára nem hülye ember, mert a show-k kitalálásától kezdve, vendégelőadókon át, elég sok dolgot tart kézben.
Nem szeretném részletezni a napjaimat bővebben, mert egy idő után valószínűleg unalmas lesz így írásban. A munkanapok főleg játékból állnak, eddig röplabdáztam, vízilabdát vezettem és játszottam, pin-pongot szerveztem és a gyerekszobába is beültettek a német tudásom miatt, meg egyszer rákényszerültem egy gyerekúszás tanításra is. A jövőben remélhetőleg kapok egy capoeira oktatást is és más játékokat is kipróbálhatok, de ez is nagyon király eddig. Főleg a vendégek érdekesek, de őket is majd egy külön fejezetben fogom részletezni. Azt meg tudom ígérni, hogy minden fejezetben beszámolok a szabadnapomról, ami mindig hétfőn van. Ez egy kicsit ironikus, mert a suliban volt egy ilyen mondás, hogy a hétfő a legnehezebb nap, így minden nehéz napot „hétfőnek” hívtak, ami általában azt jelentette, hogy több mint 2 óránk volt megtartva. Szóval az első szabadnapomon lementem a tengerpartra a lengyel lánnyal. Ez is egy ilyen vezetői faszság, de nem fürödhetünk a szálloda területén, sőt az evésen kívül nagyon meg sem jelenhetünk ott, ezért kicsit tovább sétáltunk a nudista részre fürdeni. A víz egyébként még nem túl meleg, de úszásra tökéletes, az egyetlen probléma az volt, hogy ez a rész már sziklás-kavicsos, szóval be kell ruháznom egy kétéltű cipőre a jövőben. Kifogyott az öngyújtóm, nem hoztam sampont és szeretek mászkálni szóval délután átmentünk 3-an Kardamérába a lengyel lánnyal és az egyik román sráccal vásárolgatni, meg körbenézni. Ingyenes buszjárat van a hotelből, csak kicsit ritkán közlekedik, szóval odafelé 5 percet buszoztunk. A vásárlás után megittuk a sörünket. Én kipróbáltam a Mítoszt, amit az egyik kedves barátom ajánlott, ami tényleg nem rossz, de azért a cseh söröktől eléggé messze van. A román srácnak otthon maradt a barátnője, így ha van rá pénze feltölti a kártyáját, hogy tudjanak beszélni, mivel a lánynak nincs internete. Ezzel csak egy gáz van, hogy 10 euroért, kb. 20 percet tudnak beszélni, ami nem túl olcsó buli. A város/falunézés abból állt, hogy végig sétáltunk azon a két utcán, ahol megpróbálják kitermelni a helyiek a szezon alatt az évi ellátmányt a turisták pénzéből. Amúgy szerintem eléggé kis szakadt városka, jó sok klubbal és a lehetetlen görög utakkal, ahol két autó nem fér el egymás mellett, a buszos centizésről nem is beszélve. Az 5 perces odaúton amúgy kb. 3-szor kellett a busznak tolatnia a szembeforgalom miatt. Lényeg, hogy ezt hamar lezavartuk és elmentünk fürdeni. Az egyetlen probléma az volt, hogy a többieken nem volt fürdőruha, csak rajtam, szóval a szabad strandról hamar átmentünk egy kihaltabb részre meztelenfürdőzni. Hazafelé úton 1,5 órát kellett volna várnunk a visszafelé menő buszra, ezért inkább gyalog mentünk. Ez alatt a román srác összefutott 2-szer is otthoni ismerősökkel, akik animátorok vagy szerencsét próbálnak Görögországban. Legnagyobb meglepetésemre valaki utánam kiabált egy erkélyről a nevemen szólítva. Ő volt Anita, művésznevén Nicsi, akit kölcsön kaptunk egy másik szállodától pár napra, hogy üljön a gyerekklubban napközben. Ezek után felmentünk hozzájuk. Ők tengerparti házban laknak csodás panorámával, 3 magyar, 2 román felosztásban. Mosógépük van, de internetük nincsen és csomót ingáznak a hotel és a szállás között az ingyen bringájukkal, ami kicsit életveszélyes állapotú. Végül hazasétáltunk kb. 35 perc alatt, este még beültünk a szálloda bárjába inni egyet és el is ment a heti szabadnap.
Röviden ennyit terveztem az első felvonásba. Tudom, hogy nem elég informatív, de a 6 hónap alatt írok mindenféléről. Főleg a barátaimnak üzenném, hogy jól érzem magam, élvezem a munkát, szokom a társaságot, tanulom a nyelveket és azt, hogy hogyan legyen oda-vissza folyamat ez a „kúrválkodás” dolog. Valamiért kapásból azzal a sráccal pacsiztam le legjobban, aki folyton csajozik, szóval mondott egy más definíciót az animátorokra. A lényeg az, hogy neki már ez a sokadik szezonja, szóval látott már ezt-azt és rohadtul tud hatni a vendégekre. Ő mesélte, hogy ha eléggé lepacsizok a vendégekkel, akkor nem kell, hogy cigire költsek, meghívnak piára és ha elég gazadag csajt szedek fel, akkor szinte bármit meg lehet kapni. Egyelőre 1 száll cigit és két italt kaptam, de még tanulom a mesterséget. A definíció lényege, minden faji megkülönböztetés nélkül „légy olyan, mint egy cigány”.
Jövőhéten újrajelentkezem! Bulizzatok sokat, élvezzétek a nyarat és írjatok, ha van hozzászólás. A barátaimtól pedig örülnék, hogy ha kapnék levelet arról, hogy ki mit csinál ;)
