Bocsánat a csúszásért, csak kedd este belefutottunk egy pár orosz vendégbe a szálloda bárjában és volt náluk egy üveg wiskey, aminek a hatására eléggé szétcsúsztam, másnaposan meg inkább aludtam a szünetekben, minthogy blogot írjak.
A második hetem is egész jól telt. Most is változatosak voltak a színpadi műsorok. A héten csak, hogy egy párat említsek játszottam: nőt, paptanoncot, üdítő árust, beöltöztem bohócnak, karmesterként a Titanicon és testőrként is kipróbálhattam magam.
Tanultam új dolgokat is. Az egyik srác breakel, szóval saját száma van, viszont kell neki egy kis szünet az előadás közben, ezért be akarnak tenni engem is, így elkezdtem breakelni tanulni. Nem mondom, hogy jól megy, de mivel majdnem minden nap gyakorlok, kezd alakulni. Ezen kívül neki álltam oroszul is tanulni kicsit intenzívebben, mivel összeismerkedtem egy orosz vendéggel. Nem meglepő, hogy lány, de végül elutazott, úgy hogy nem történt köztünk semmi azon kívül, hogy feldobta a gyerek sarokban töltött halálunalmas munkaóráimat azzal, hogy oroszul tanított. Ennek köszönhetően van 2 a/4-es oldalnyi orosz mondatom, amit még nem igazán kezdtem el tanulni.
Megpróbálom a szünetnapom elmesélésével rávilágítani a bejegyzés lényegére, hogy milyen stressz források lehetnek 2 gyönyörűszép tengerparti hotelben dolgozó animátor számára, azaz számomra.
A második szünetnapomra már voltak hasznosabb terveim is, mint a tengerben fürdés. Mivel elfogyott az otthonról hozott cigi készletem és rájöttem, hogy vennék ezt azt a jövőre nézve így elkezdtem érdeklődni, hogy hogyan lehet kijutni Törökországba, ami elvileg lényegesen olcsóbb, mint Görögország. Volt egy másik projektem is a napra, kitaláltam, hogy szerzek egy bringát az 5 hónapra.
Azért, hogy az összes célt megvalósítsam a nap alatt igyekeztem korán kelni, szóval fél 12 körül már ébren is voltam. Ez annak köszönhető, hogy előző este dumálgattam a bárban Ádival, aztán a animátor társasággal maradtam hajnali 2-ig, majd ezek után nekiálltam elolvasni egy animációs szakdogát (ami rávilágított a szociológiai oldalára ennek a munkának), szóval fél 4 körül feküdtem le aludni. Lényeg, hogy a reggelit kihagyva ebéddel kezdtem a napot, aztán túlestem az első nagymosáson (kézzel, mivel a mosógép még mindig csak jövő hétre érkezik). Jah, itt megemlíteném, hogy az internet is elég lassan készül. Amúgy már van egy 5 méteres kábelünk, meg egy adóvevőnk, amivel akár a szálloda tulaj netjét is le tudnánk lopni, csak nem merjük túl magasra tenni, nehogy Mr. Bajusz (manager) picsán rúgjon minket. Ez azt eredményezte, hogy a láthatatlan helyről pedig nem tudtuk befogni a kapcsolatot, úgyhogy továbbra is megoldásra vár a történet. Végül ebéd és mosás után bementünk Kardamerába 3 román, meg én a lengyel lánnyal. Mikor leszálltunk a buszról rájöttünk, hogy eleget van együtt a csapat, úgyhogy különváltunk, így a lengyel lánnyal maradtam. Kapásból bementünk egy utazási irodában, ahol egy angol akcentusú úr elmesélte nekünk, hogy a héten 3 nap van rá lehetőség, hogy a hotelből elvigyenek minket a hajóhoz, ami elvisz minket Törökországba, de természetesen ezek között a napok között a hétfő nem szerepel. Ebből következik, hogy a szabadnapunkon reggel ki kell utaznunk Kardamerába, ahol átszállunk egy buszra, ami elvisz minket Kos városba, ahol meg kell találnunk a hajót. Az út 1 óra hosszú és kb. 11-től 4-ig tudnánk ott lenni. Maga a hajóút amúgy csak 25 euro, Kos városba pedig már 3 euroért is ki tudunk jutni, tehát oda-vissza az út, kb. 8000 forint és kb. 5 óra várakozásokkal együtt. Ezen egy kicsit elgondolkodom még, mivel 5 órát lehetnénk ott és elvileg 2 doboz cigit lehet maximum elhozni az országból, de mondjuk egyéb dolgokat is vennék(ha esetleg félreértettem és 2 kartont lehet behozni, akkor valaki írjon nekem gyorsban). Lényeg, hogy a következő szabadnapra terveztem a kiruccanást, mert szeretnék úszócipőt, sípot, kis szótárat, meg kistáskát, azért, hogy munka közben bármilyen nyelven el tudjam mondani, hogy hol is mikor lesz az esti show vagy a röplabdázás. Ezek után elindultunk a strandra, de belefutottunk Ádiba és Beába( új magyar animátor), akik épp az első romantikus napjukat töltötték. Elmentünk közösen úszócipőt nézni, mert a lengyel lány nagyon ragaszkodott hozzá. Végül a srác is vett egyet és még az árból is sikerült lealkudniuk 1 eurot (így volt 1600 ft egy pár ebből a gagyi tengerpartra menős kínai cipőszerűségből). Ezután találtunk egy jópofa kis strandrészt napágyakkal, ernyőkkel, de innen el lettünk küldve, mivel a napágyak bérelhetőek voltak 5 euroért vagy használhattuk volna akkor is, ha adunk a feelingnek és egy koktélt is iszunk a partmenti bárból. Mivel mi csak ilyen kamu turisták vagyunk all-inclusiv ellátással így természetesen inkább továbbmentünk. Út közben megtaláltuk a helyi kikötőt, ami nem volt túl nagy, de a Balatonon már elment volna látványosságként. Végül kikötöttünk egy másik napágyas strandon, ahol szintén az étteremhez tartozott a kényelem, viszont valamiért itt ingyenes volt. Fürödtünk kettőt, barnultunk picit, aztán észbekaptam, hogy kéne picit a bringás projektel is foglalkozni. Ez olyan 6 óra körül volt, de szerencsére az ilyen utolsó pillanatos turistákra is gondolnak, úgyhogy a legtöbb hely nyitva volt. Amúgy nem kellett messzire mennem, mert a pincér, fogyasztás nélkül felajánlotta egy ismerősét, aki bringaboltot üzemeltett (valószínűleg valami eldugott helyen), ami viszont addigra bezárt. Minden esetre megadtam a számomat, hogy nyugodtan találjanak meg valami kihagyhatatlan ajánlattal. Ez után bementem az első „Rent” feliratos üzletbe, ahol kiderült, hogy a „bike” az motort jelent és az alkalmazott pedig nem tud segíteni, szóval visszamehetek 2 óra múlva. Nem mondom, hogy perfekt vagyok angolból, de 2-en voltunk arra, hogy kitaláljuk, hogy mit szeretne nekünk elmondani a görög nő, de végül nem jöttünk rá a lényegre. Igaziból azt értettük, hogy a főnöke tud segíteni, de azt nem, hogy van-e egyáltalán bringájuk. Az első élmény után, inkább csak olyan helyre mentem be, ahol láttam, hogy bringa is van. A második üzletben a bácsi hasonlóan tippelős angol mondatokkal és erős görög akcentussal elmesélte, hogy nem tud segíteni. Voltak használaton kívüli bringái, viszont már sikerült neki eladnia, viszont ha veszek egy újat kb. 150 euroért, akkor szívesen megveszi tőlem féláron. Ez is több, mint a semmi, de kicsit elkezdtem aggódni, hogy egy 30000 forintos bringával kell furikázzak 5 hónapig, amit utána lehet, hogy el tudok adni, de hiszem ha látom. Utolsó próbálkozásként bementünk egy nagyobb üzletbe, itt már érthetően beszéltek, hasonló akcentussal, de a lényeg ugyan az volt, mint az előbbinél. Ez már kicsit jobban hangzott, hogy ha veszek egy bringát, akkor már akár 2 helyen is megpróbálhatom eladni októberben. Még megálltunk a helyi szupermarketnél, ahol én kint maradtam. Ez alatt kijött egy zsidó forma a kocsmából, aki karikatúrákat készített. Hamar rávilágítottam, hogy én most pont nem a „minden hülyeségben benne vagyok” turistaként vagyok itt, szóval szóbahoztam a bringatémát, gondoltam, hátha a kocsmából valaki egy sörért odaadja az övét. A kocsmai arcok hasonlóak voltak, mint otthon, de úgy látszik, itt nem működik ez a lopott bringát a kocsmában árulunk akció, szóval ők is csak elmutogatták, hogy valamerre van egy bringabolt. A kiruccanás végén még kicsit belebújtunk a kíváncsi turista szerepbe és bementünk a helyi templomba, ami nagy meglepetésemre a letisztult külső mellett, gyönyörűen díszített belső résszel rendelkezett. Kicsit modern stílusban padok helyett székek voltak, de még ezek is különleges faragással voltak díszítve.
Hazafelé pont elcsíptük a kiírtakhoz képest 10 perccel előbb érkező, az úton keresztbe álló hotelbuszt, szóval 5 perc alatt visszaértünk a hotelbe. Előző nap dumáltam a törölköző adogató sráccal a bringás témáról, aki mondta, hogy szerinte tud segíteni, úgyhogy az érkezés után bementem a hotelba felkeresni. Közölte velem, hogy 50 euroért alig használt gépet szállít le nekem egy haverjától, aki most akar visszamenni Bulgáriába és már nem kell neki a bicaj. Ez főleg azért is nagy megkönnyebbülés, mert előző szombat estére az volt a tervem, hogy kiugrok a Kardamérában dolgozó magyarokkal iszogatni. A probléma az volt, hogy a hotelbusz csak 9-ig jár, visszafelé pedig esélytelen lenne a tömegközlekedés is, szóval végül kimaradt a buli és támadt bennem egy olyan érzet, hogy egy börtönben vagyok. Persze minden elítélt örülne egy ilyen börtönnek, de én elég nehezen ülök meg a seggemen, szóval tudat alatt kicsit nyomasztott ez a gondolat. Végül kedden megtörtént az üzlet. Egész fasza bringát kaptam, kicsit rozsdás állapotban, nehezen működő marokváltóval, üzemképtelen lámpákkal. Ettől függetlenül tényleg fasza állapotban van. (Természetesen ki is próbáltam egyből és kiderült, hogy a város bringával kb. 10 percre van. Ez alatt a kis kiruccanásom alatt véletlenül összefutottam a másik hotel csapatvezetőjével, akivel dumálgattunk a csapatainkról, meg Törökországról.)
A vasárnapi show után többen is megemlítették a csapatból, hogy olyan voltam a színpadon, mintha izgulnék, de ebből semmit sem éreztem, szóval valószínű ez „börtön” dolog volt a fő gond. Ezen kívül amúgy kicsit felbasztam magamat azon is, hogy az olasz csapat kibővült 7 főre, akik közül 3-an beszélnek angolul. Ez amúgy nem lenne probléma, mert pont leszarom azt a 4 embert, meg az olasz csapat amúgy is az olasz vendégek miatt van itt, de már kicsit sok, hogy a csapatba a románt hallgatom, most már az olaszt is, a vendégekkel németül beszélek, oroszul próbálkozok, franciául mutogatok, általánosan pedig az angolt használom. Ami még szíven ütött a nappali sport progi promóció közben, hogy én lyukat beszélek a nemzetközi vendégek hasába azért, hogy eljöjjenek a sportprogramra, míg a mellém beosztott olasz animátort a vendég szólította le azzal, hogy mikor kezdjük a röpit, mert lenne rá 12 fő. Ez is vasárnap történt, amikor is a vendégek 15 euro helyett 10 euroért vehetik igénybe a banánadrive-ot, amennyiben regisztrálnak az animátoroknál. Ez annyit jelent, hogy ha van emberem rá, akkor fejenként 1 eurot keresek a dologgal. Megpróbáltam elmesélni az olasz gyereknek, hogy adja át az infót és megosztozunk a dolgon, de mivel a „where are you from” kérdéssel is nehézségei voltak, ezért nem lett üzlet mivel kicsúszott az időből. A fél 4-es túrára 4-kor kezdte el kérdezgetni az embereket és kapásból kb. 10 olasz jelezte, hogy menne, ami szintén egy kicsit szarul esett azután, hogy én napi szinten imádkozok a vendégeknek, hogy iratkozzanak fel.
Összegezve a stresszes dolgokat az ellátást nehéz megszokni net és mosógép nélkül. Kicsit kezdem soknak érezni ezt az idegennyelv kavalkádot (de ez nyílván előbb utóbb hasznomra válhat). Ez a börtön dolog is aggasztó, de úgy érzem a kis üzletemmel és egy kicsit kiterjettebb kapcsolatrendszerrel megváltozik majd az érzés. A felsoroltakon kívül még egy kicsit fájó pont a turnusváltás is. Egy-egy turnusban egész sok emberrel leszünk elég jóba és rossz érzés, amikor hazamennek és tudom, hogy többet nem látjuk egymást. Mondjuk szerencsére ez a dolog nem túl elviselhetetlen, főleg mivel ezelőtt is már sok pár hetes-hónapos barátoktól búcsúztam el, úgy hogy egyszer majd talán még összefutunk, de a legvalószínűbb a soha. Lényegében már csak nőt kell találjak egy kis romantikus tengerparti sétára, egy kis stresszleveztésként. Szerda este lett volna egy randim, de végül a pontatlanságom miatt elkerültük egymást a leányzóval.
Persze nem csak nálam vannak problémás ügyek. Kezdenek szövődni a csapaton belüli szerelmek, ami nem meglepő, mivel mindenki egyéni, javarészt pozitív személyiséggel rendelkezik. Nekem is megtetszett az egyik olasz lány, de mivel kihagytam egy olasz bulit, így az olaszok vezetője lecsapott rá, de nem is baj, mert nekem nincs szükségem még több zártságra. Amúgy van egy új párosunk is. Jött egy új animátor Bea Magyarországról és összejött a striper gyerekkel. A srác féltékeny az olasz vezetőre és szerintem túl sok visszafogottságot vár el a leánytól, úgyhogy folyton érezhető a feszültség. Szerda este már történt egy kis veszekedés is a srác és az olasz vezető között, szóval majd a következő fejezetben kiderül, hogy mi lesz a szappanoperából.
Lényegében minden alakul, megérkezett a szobatársam is, akiről még nem tudok sokat. Nagyjából ennyit gondoltam, hogy megosztok a hetemből, ahogy nézem ez is túlnyúlt a 3 oldalon. Jövőhéten újból jelentkezem. Csáó
