Kicsit elfeledkeztem a blogomról, szóval most megpróbálok mindent bepótolni. Természetesen már nem emlékszem minden napra részletesen, ezért témákra bontom a bejegyzésemet. Az előző két hét egy-két show-t leszámítva nem volt unalmas, sőt gazdagodtam egy pár új élménnyel is.
A vendégek az első héten még nagyon jók voltak. A keddi show, amit mi csináltunk annyira feldobta a hangulatot, hogy éjfélkor már jött a panasz, hogy túl hangos a beach restaurant vagy csak szimplán a bárosok találták ki, azért, hogy ne kelljen többet dolgozniuk. A szerdai beach party is hasonlóan jól sikerült, egy pár család még negyed 1-kor is táncolt. A legmókásabb ebben az este folyamán egy 16 éves lány volt, aki elég csúnyán berúgott. Amúgy is ilyen pörgős természete volt, de így elég elviselhetetlen volt még külső szemlélőként is, arról ne is beszéljünk, hogy az apja 3-szor próbálta elvinni, aludni sikertelenül. A lány amúgy annyira nem volt képben, hogy az apja előtt gyújtott rá egy cigire, amit az apuka hamar le is állított. A fiatal társaságból amúgy 2 csapat alakult ki a hétre (1 csapat 15-16 éves és egy francia család 3 gyereke (16, 20, 22 éves). A franciáknál egyszerűbb volt piát szerezni, meg nem is mentek az agyamra a hülyeségeikkel, ami azt illeti nem is nagyon értettük egymást a nyelvtudás hiánya miatt. Volt egy másik kedvenc asztaltársaságom is, 3 nő 1 apuka, 3 gyerek. Mielőtt felmerülne a kérdés bárkiben is, hogy hogyan kéne ezt összerakni, a család itt ismerkedett meg a 2 egyedül álló nővel, akik az egyik éjszaka a színpadon próbáltak levetkőztetni, de ezt több szempontból is vissza kellett utasítanom. Ilyen színpados jelenet még volt egyszer, csak akkor nem 40 éves hölgyek próbálkoztak, hanem egy 15 éves ittas lány kért egy csókot elalváshoz. Már eleve nem voltam túl boldog a leánytól, mert miközben táncoltunk már próbálkozott közelebb hajolni, amit a 6 éves gyerekek úgy realizáltak, hogy csókolóztunk. Mindez az után történt, hogy a manager kapott egy fél infót arról, hogy a szobatársam egy 16 éves lánnyal smárolt a tengerparton, ami annyira nem elfogadható dolog. Ezen kívül megérkezett a második magyar családunk is. Ők a változatosság kedvéért Ausztriában dolgoztak, míg az előző család férfi tagja Angliában töltötte az év nagy részét. Ezzel a második családdal nem foglalkoztam túl sokat,mert az apuka totál unszimpatikus volt és a másik két magyar animátor amúgy is mindig velük dumálgatott.
A hét legnagyobb műsora a medencébe szarás volt. Kb. 4 napon keresztül napi szinten kellett tisztítani a medencét, mivel valaki nem jutott el a wc-ig. A legidegesítőbb az volt, amikor rekord számú (30 fő) emberem gyűlt össze a vízilabdára és ki kellett őket vezényelnem a medencéből. Ettől függetlenül egész jó volt, mivel helyette elvittem egy pár embert röpizni, aztán 5-kor megszerveztem a többieknek a vízilabdát is, amire hasonlóan nagy volt az érdeklődés.
Ennek a fiatal csapatnak köszönhetem amúgy a 2 hét egyik legnagyobb élményét. Az egyik nap a szobatársam elvitte őket ugrálni a sziklákról. Azzal jöttek vissza, hogy mindenki leugrott a legmagasabb pontról, ahol fel sem mertem rendesen állni, amikor ott fotózkodtunk. Úgy szemmértékre kb. 13 m-es magasság, az alján nincs benyúló szikla, viszont a víz eléggé mély. Szóval mikor megtudtam, hogy a 14-15 évesek voltak elég bátrak, hogy leugorjanak a másnapi turnussal elmentem én is. Jöttek velünk még egy páran a staffból, de csak a lendületük volt meg, az ugrás végül nem jött össze. Én tisztában voltam vele, hogy ilyen magasságban már rendesen kijön a tériszonyom, szóval inkább kevesebbet gondolkodtam a dolgon. Kimásztam a szikla szélére és leugrottam. Nagyon jó érzés volt, mert ugrás közben még volt időm azon is meglepődni, hogy még mindig nem értem vízbe,de ezt az élményt úgysem lehet rendesen leírni. Az egyetlen dolog, ami szar volt, hogy mikor leérkeztem lábra automatikusan kitettem a kezemet, ahogy azt megtanultam 10 évesen karatén az eséseknél. Ilyen magasságból már nem annyira kellemes ez az érkezés, de szerencsére csak a második ugrásnál csináltam ilyen hülyeséget. A következménye az lett, hogy belilult a fél karom és az esti mini discon sem nagyon sikerült tapsolnom, mert annyira fájt a tenyerem. Ehhez a helyhez köthető még két másik új élményem is. Egyik nap elmentem gyalog egyedül, hogy csináljak egy pár panoráma fényképet. Kitaláltam, hogy visszafelé úton feltérképezem, hogy milyen az országúton megközelíteni a helyet (ennek az egyik oka az volt, hogy sosem szeretek ugyan azon az úton visszamenni, a másik, hogy el akartam hozni egy lányt, akinek kocsija van). Miután rájöttem, hogy kocsival szinte lehetetlen megközelíteni a helyet, nem tudom milyen megfontoltságból tovább sétáltam, hogy megnézzem, hol csatlakozik a főúthoz. Ez az egész egy vacsora előtti szünetben történt és kicsit kicsúsztam az időből, ahhoz meg lusta voltam, hogy visszasétáljak, úgyhogy nekiálltam stoppolni. Életem első próbálkozása volt és egész pozitívan csalódtam. A második autó megállt, amiben francia turisták voltak. Előadtam, hogy új munkatárs vagyok Glyfadán és kicsit eltévedtem a felfedező körutamon szóval, ha jó az irány elvihetnének. A franciák szállodája totál a másik irányában volt, de végülis elvittek az első hotel tábláig, ahonnan már csak 2 km volt a hotel és szerencsére hegynek lefelé. A görög utak még így gyalogosan sem túl barátságosak, de nem is kellett sokáig sétálnom, mivel a második kanyar után megállt mellettem egy autó, amiből német hotel vendégek szóltak ki, hogy esetleg elvihetnek-e a hotelig, így végül egy gyors zuhanyzás is belefért.
A 3. új élményem a hellyel kapcsolatban pedig egy quadozás volt. Egyik nap megjelent a cégünk asszisztense egy csapat animátorral. Az ebédszünetben lementünk velük fürdeni, majd leoktattuk őket röplabdában, aztán kitalálták, hogy még gyorsan elmehetnénk ugrálni egyet. 3 quadmotorral volt 8 ember, szóval nem volt semmi féle őrült tempó, főleg, hogy a mi gépünkön a 3. ember a csomagtartón ülve utazott.
Kicsit mesélnék a hotelen kívüli programjaimról is, mert kivételesen az is összejött. Az első day offomon elmentem kicsit felfedezni a szigetet a teamlederemmel és a párjával. Megnéztük a Sissy kastélyt, amire egész jól emlékeztem, így 8 év távlatában, viszont meglepően kisebb volt és rövidebb idegenvezető nélkül. A beugrómon tudtam spórolni 2 eurót a nemzetközi diákigazolványommal, viszont ez a pénz el is ment az 5 eurós sörre (ahol a panorámát is meg kellett fizetni). Ez után folytattuk az utunkat délnek. A görög utakhoz képest találtunk egy sokkal rosszabbat, mint a megszokott. Normál esetben olyan 500 méterenként vannak az út szélén emléktáblák az autóbalesetekben elhunytak miatt, de ezen az útszakaszon 50m volt az átlag. Mi szerencsére megúsztuk egy kis karcolással az utat, azt is úgy szereztük, hogy le kellett húzódnunk és a tüskés bokor meg nem állt arrébb. Amúgy egy kis nyugis strandot találtunk sok göröggel, egy étteremmel, sziklás parttal és jól tapadós homokkal. Ebből az következett, hogy fürdés után építettem egy napozó nőt és egy férfit homokból.
A második szabad napomat Corfu városban töltöttem. Az előző éjszakai buli miatt 1 körül keltem fel. Reggeli/ebédre menet belefutottam az egyik magyar felszolgáló lányba, akinek szintén szabadnapja volt, szóval megfűztem, hogy jöjjön be velem a városba. Elmentünk egy kis városnézésre, felmentünk megnézni a panorámát a toronyból, meg egy kis múzeum, templom is belefért. Amúgy semmi extra látnivaló nincs, a városon kívül, ami felülről nem túl szép. Nem is mernek elkérni a belépőért többet, mint 4 euró. A kulturális program után beültünk a város szerintem egyetlen mekijébe, majd nekiálltunk végignézni a kisboltokat. Igaziból az utóbbi miattam történt, mert szerettem volna valakit meglepni egy kis ajándékkal, aminek a sztoriját később fogom elmesélni. Szerettünk volna bevásárolni, de a szupermarket megtalálása nem volt túl egyszerű, úgyhogy felfedeztük a város romosabb részeit is, mire megtaláltuk a boltot. A terv az volt, hogy a teamleaderem felvesz minket kocsival hazafelé, de valami görög varázslat miatt, sem a hívás nem ért célba, sem az sms, úgyhogy 1 órán keresztül játszottam Szörny RT.-set az utitársam telefonján a buszmegállóban.
Sikerült eljutnom a 2 hét alatt egy pár buliba is. Ez úgy indult, hogy a manager lánya elutazott egy másik szigetre segíteni egy ismerősének egy hotelben, ahol középvezető volt. Az egyik este internet közelben voltam és elkezdtünk dumálgatni, így megfűztem, hogy ha visszajön, menjünk valahova bulizni. Az első utunk Ipsosba vezetett, ahol voltam már korábban a bárosokkal az uncsi görög bulin. Szerencsére ez a város tele van szórakozó helyekkel, csak kicsit tovább kell sétálni. Egy olasz buliba csöppentem 4 görög lány társaságában. A hangulat jó volt, a hely pedig egész jól nézett ki az élő fával a tánctér közepén és az őslakos indián dekorációkkal. Ezek a bárok itt a főutcán egymás szomszédságában vannak és ingyenesen be lehetmenni a legtöbb helyre. Megkértem a lányokat, hogy valaki kísérjen el egy rövidebb sétára, hogy megnézzem az itteni éjszakai életet. A manager lánya tartott velem, aki elmesélte, hogy a falu az olasz „szex turizmus” helyszíne. Ez annyit jelent, hogy a fiatalok idejönnek, kibérelnek egy apartmant, lemennek bulizni, felszednek egy csajt, reggel kidobják és kezdik elölről. Szerintem ez a tevékenység messze áll a szex turizmustól, de gondoltam idézek az idegenvezetésből. A fiatalok szórakozását az ingyenes szórakozó helyek biztosítják vagy ha belépő van, azért töménytelen mennyiségű piát kapnak. A főút másik oldalán kavicsos tengerpart van, ahol könnyen bele lehet futni egy-egy ismerkedő párba. Hozzátenném én is itt csókoltam meg először a lányt, viszont a lelkemre kötötte, hogy erről nem beszélhetek senkinek sem, mert nem akarja, hogy az apja rosszindulatú pletykákat halljon, szóval létszíves ti is tartsátok titokban. Ezzel kapcsolatban amúgy kiderült, hogy manager lányának lenni nem is olyan egyszerű történet. Azon kívül, hogy anyagilag megvan minden, nem mindegy, hogy kikkel barátkozik és kb. bárhol bele lehet futni apuci ismerőseibe. Annyi egyszerűség van a történetben, hogy a lány a szárazföldön tanul, de ott sem érzi magát teljesen szabadnak. Ez valahol összeköttetésben lehetett a nyakában levő medállal, ami egy bezárt madarat ábrázolt és nekem már az első találkozástól kezdve nem volt túl szimpatikus.
A következő party Dassiában volt. Ez nem egy bulifalu, szóval itt egy szórakozó hely volt a főút mentén, ahol főként görög zenék mentek. Nem lesz nagy meglepetés számotokra sem, hogy senki sem táncolt rajtunk kívül, de mi is rohadtul untuk az egészet. Itt amúgy 3-asban voltunk, de a 3. ember találkozott egy két ismerősével, úgyhogy nyugodtan elmehettünk kettesbe sétálni a tengerpartra. A város berendezése kicsit a Balatonra emlékeztetett. A főútról egy kisutcán kellett besétálni a csöndes partszakaszra. Itt volt egy-két kihaltabb bár, de nem sok emberrel találkoztunk. A lány az úton kikérdezett arról, hogy kinek mit hazudtam arról, hogy hol voltam az előző buli éjszakáján, mert azt nagyon nem szerette volna, ha kiderülne, hogy együtt lógunk. (Egyedül a szobatársam szokott érdeklődni az estém iránt, akinek elmondtam, hogy ne beszéljen a sztoriról, meg hogy van egy görög lány, akit fűzögetek). Az ezt követő bulin eljutottam egy latin estre Ipszoszba, ami ugyan ott volt, ahol előzőleg voltunk. A latin buliból annyit érzékeltem, hogy volt 2 táncos, akiknek pár zenére volt koreográfiájuk, na meg bachata és salsa zenéket is játszottak. Ezt az egészet kb. fél óráig élvezhettem, aztán átváltott a műsor populáris és olasz zenére. Ez azért történt, mert munkából mentem, szóval kicsit későn érkeztünk meg a helyre. Ami jó volt itt, hogy a pincér srácnak bejött az étteremvezető lánya, szóval mindkét alkalommal ingyen kaptuk a rövideket és egy üveg vizet. Ez után a buli után már sikerült azt is leszervezni, hogy én legyek az utolsó állomás, szóval kicsit több időt tudtam kettesben tölteni a „görög lánnyal”, aki a csókon kívül nem engedett közelebb magához arra hivatkozva, hogy rosszul érzi magát Glyfadán és félti az apját. Megpróbáltam megfűzni, hogy adjon nekem egy estét kettesben, találunk valami más helyet, borozgatunk, meg beszélgetünk az élet nagy dolgairól ;). Nem volt sok idő a dologra, mivel az egész hétfő hajnalban történt, a lány pedig pénteken utazott Hollandiába, hogy ott képezze magát tovább valami biológussá, mivel a nővér végzettség nem elég neki.
A sztori következménye az lett, hogy nem beszéltünk egy napig, majd szerdán elvitt még egy buliba a barátnőivel. A bulin eléggé nyomott volt a hangulat, főleg azért mert a társaság nagy része tudta, hogy ez az utolsó ilyen este a barátnőjükkel. Hazafelé ettől függetlenül megint kettesben maradtunk, de közölte a lány, hogy minden szempontból rossz ötletnek érzi azt, hogy valamit lépjünk a rövid kapcsolatban. Az egyetlen gesztus, amit tett felém, az hogy levette a medálját és nekem adta, én pedig bedobtam a tengerbe. A sztori vége az lett, hogy megkértem, hogy még másnap este ugorjon be elköszönni, amire azt mondta, hogy nap közben biztosan itt lesz, és majd még kitalálja. Ez pont csütörtökre esett, amikor én Corfuban voltam, ahol beszereztem egy vidámabb medált, ha esetleg tényleg visszajön a lány elköszönni. Biztos voltam benne, hogy ha eljön, akkor nem állunk meg a „nice to meet you”-nál, de mivel ígéretet tettem, hogy titokban tartom a dolgokat, így nem mesélem el, hogy eljött-e végül.
Remélem nem untátok magatokat halálra a Love sztorimon. Azért részleteztem ennyire, mert ez a kaland lényegesen más volt, mint a többi. Azt nem tudom pontosan, hogy a lány személyisége nyert meg, illetve, hogy kihívás volt a dologban; az hogy kiszabadulhatok a hotelből; az új társaság vagy minden együtt, de valahogy rossz érzés, hogy vége van.
A görögökkel kapcsolatban az egészségügy oktatásáról és nehézségeiről kaptam több információt. Ez a dolog is természetesen a manager lányhoz kapcsolódik. Kíváncsi voltam, hogy miért megy ilyen messzire tanulni, amikor itt vannak a barátai, van kocsija, lakása, családja, szóval minden ide köti. Kiderült, hogy az itteni iskolai felszereltség annyira gyenge, hogy nem képesek előállítani a megfelelő környezetet, ahhoz hogy a tanulók normális tapasztalatot szerezzenek. Ebből adódik az is, hogy a tehetősebb görögök nem bíznak meg az ingyenes egészségügyi ellátásban, ezért inkább magánrendelőkbe járnak és képesek egy-egy szimpla vizsgálatért 50 eurót kifizetni. Extrém példának azt hozta fel az egyik lány, hogy az ő fogsorát egy kicsit rendbe kellett vágni régebben és ez kb. 2300 euró kiadást jelentett, de legalább most szép a mosolya.
Röviden úgy gondoltam, hogy így foglalom össze az előző két hetemet, bár lassan már 3 hétnél járok a késéssel. A maradék egy hetet megpróbálom produkálni a hétvége felé. Élvezzétek ki a nyár utolsó hetét!!!
