Sziasztok! Bocsánat a késésért, de elkezdtem erősen építeni a kapcsolatrendszereimet, így esténként későn fekszem le, nap közben pedig, ha szünetem van, alszom. Túl vagyok az első 2 hetemen a hotelben és természetesen itt sem unatkoztam egy percet sem, sőt átváltottam a napi 5 óra alvásra. Ebben a fejezetben főként az animációval és a személyzettel kapcsolatos dolgokról fogok mesélni.
Mikor megérkeztem hétfő este 4 animátor dolgozott, így én voltam az 5. ember. Másnapra tánc-show volt beszervezve, amihez kértek egy kis segítséget tőlem. A szüneteket kellett kitöltenem egy kis capoeirázással. Ezt simán el tudtam vállalni, zeném is volt hozzá, meg ötletem is volt rá, hogy hogyan tudok kitölteni vele 3-szor 1,5 percet. A gond ott kezdődött, amikor másnap az egyik női animátor kijelentette, hogy lelép, szóval oldjuk meg a show-t nélküle. Volt 3 koreográfia, amit be kellett tanulnom kb. 2 óra alatt. Szerencsére itt ezek a táncok nem túl bonyolultak, szóval sikeresen elsajátítottam a mozdulatokat. Reggel a nap híreként még közölték, hogy az egyik vendég, aki negyed órát énekelt volna a showban lebetegedett, így erre is kellett valami megoldás, hogy kitöltsük a műsor időt. Ez végül úgy sikerült, hogy a show elején felrángattunk a színpadra pár embert és megtanítottam őket salsa lépésekre. Ez a fellépés, kezdésnek tök jó volt, mert meg voltak elégedve az emberek a show nagy részével, sőt azt is mondták, hogy én többet tettem a showba, mint a többiek, ami külön jól esett. A napközbeni sportprogramok elég keservesek voltak az elején. Alig lehetett egy pár embert bevonni a játékokba, de mivel még körbemutogatták nekem, hogy mi-ki-merre-meddig, 2 animátor volt rá, hogy kibővítse a vendégek csapatát, szóval meg tudtunk szervezni mindent. Az igazi buli ott kezdődött, hogy a másik animátornak is le kellett lépnie, aki a szobatársam volt, mivel a management túl lassúnak találta. Ebben volt is valami. Tanárnak készül a srác, van egy kis melankolikus beütése, minden apró szabályt vér komolyan vett (pl. mindig az animátor fut a labda után), ezen kívül bot lába volt és kicsit lassan kapcsolt, szóval nem állt messze a management az igazságtól. Ezek után így 3-an maradtunk.
Nem akartam ennyire előre haladni az időbe, szóval visszakanyarodnék a szerdai show-ra. Ekkor egy comedy-vel készültünk, ahol voltam férj és varázs doktor. A műsor csődöt mondott, az emberek nem nevettek, szóval a standard darabok nem hoztak nagy sikert. Itt körvonalazódott bennem az igazi probléma. A vendégek angolok vagy németek/osztrákok/ svájciak. Míg az angolok imádják a kvízt , bingót vagy ha két ember baromságokról beszélget a színpadon, a vendégek másik fele vágyik a profi műsorra, az elkápráztatásra, táncra, énekre. Ebből és az időskorosztályból kifolyólag a legsikeresebb show-t vendég előadó prezentálja. „3 tenor”, egy angol, egy olasz és egy magyar srác énekelget ismert számokat több szólamban. Ezzel csak annyi volt a német vendégek problémája, hogy egy olasz számot kivéve, minden angol volt és nem értettek egy szót se. Nekem kicsit ez meglepő volt az elején, hogy mindenbe találnak problémát, de aztán később rájöttem, hogy itt tényleg nem lehet mindenkinek jót tenni. A vezetőség belekötött egy olyan darabba, ahol ember volt a hangszer és úgy tűnt nekik, hogy a zenész a „hangszer” farkán játszik, de azt is megszólták, hogy ha két fiú mászkál fáklyával a színpadon, akkor annak legyen már valami jelentése. A vendégek a sportprogikon a családdal együtt szeretnék játszani, viszont a felnőttek játékát megöli a gyerekek próbálkozása. A legnagyobb meglepetés nekem az volt, mikor az egyik vendég beszólt, mikor aqvagym-re gyűjtöttem embereket kalóz jelmezben, hogy nem érti, hogy a kalóz miért aquva gymezik. De egy hét alatt már kirúgtak valakit azért is az étteremből, mert rosszul öntötte a pezsgőt (szakmai gyakorlatos ként) és valakit azért is lebasztak, mert leesett a szakács sapkája. Az már csak hab a tortán, hogy néha a management reggel szól, hogy estére mire készüljünk. Valahol amúgy tényleg jó ez a szigor, mert amúgy a hotel maga tényleg faszán működik. Jó a kaja, a vezetőség leül a vendégek közé, napközbe dinnyét osztanak, rendben van tartva a strand, csak fiatal diákként (márpedig a legtöbb dolgozó az), ez mind cseszekedésnek tűnik. A másik gond, hogy a havi felmérések papír alapúak, pontozós rendszerűek és a számolásnál az üresen hagyott mező 5-ből nullát ér. Így jött ki egy hónappal ezelőtt, hogy az animation team munkája 0, 60-as értékű (lefordítva nincsenek itt vagy bunkó parasztok a vendégekkel), de a mostani mérlegben is csak 2, 50-ig jutottunk el. Más hotelekben is van ilyen felmérés, csak ott netes alapú, ahol az animátorok simán összegyűjthetnek jó pontokat egy kis csalással.
Röviden bemutatom, hogy hogyan néz ki egy nap és a heti esti progi. A nap ping-ponggal indul, ahol néha egy ember van, mostanában pedig gyerekekkel együtt 6-7, amit negyed órás eltéréssel követ az íjászat, amihez segítség kell a vezető animátornak, hogy gyorsabban és biztonságosan haladjon a verseny. Ezek után fél órával kezdődik az aqva gym, ami belelóg a boccába, amivel vége van a délelőttnek. 1,5 óra az ebédszünet, majd kezdődik a délutános műszak. 3-kor vízilabdát játszunk, a kezdetekben sikerült felnőttekkel, de jelenleg inkább gyerek mixbe megy át a dolog (és gyerekekből egyre több van, úgyhogy szinte minden programon ott vannak. Csak egy példa az utóbbi hétből 20 emberes röplabdán 13 gyerek játszott). Ezt követi 4-kor a darts és 5-kor pedig röpizünk, amit az elején szinte képtelenség volt megszervezni. Az esti programokat illetően majdnem minden ismétlődik hetente. Hétfőn görög show (zene és tánc), kedd, szerda az animátoroké (ami változatos, de még mindig nem kialakult), csütörtökön varázsló jön, péntek folyamatban (élő zene vagy animátor műsor), szombaton a fő produkcióval a 3 tenor énekel, majd vasárnap dream girls néven 3 lány táncol és éneklésnek álcázott playbacket ad elő.
Kicsit írok magamról is, bár nem mondanám, hogy a semmi közepén túl cselekmény dús lenne az életem. Az első szabadnapomon megírtam nektek a blogomat és úszkáltam a tengerbe. Egy héttel később bejutottam a városba a teamleader autójával, amit szervizbe kellett vinni, mert elfolyt a szervóolaj egy része és csikorgott a fék is. Nem szokásom imádkozni, de most a 13 km-es szerpentines utak előtt kértem egy túlélő löketet fentről. Amúgy a fél nap eltelt azzal, hogy unatkoztunk a szervizbe, mivel a görögök nem mondtak egy szót se, hogy mire számítsunk. Ez után körbe jártunk egy pár kínai áruházat, hogy olcsón vehessek magamnak úszó cipőt, aztán egy sima supermarketben vettem fele annyiért, mint amennyiért Kardaménában árulták. Ezután bevásároltam még tusfürdőből, naptejből, a biztonság kedvéért vettem 2 üveg bort, ha már a kocsi elbírja, aztán a vásárlás után beültünk egy sörre. Annyiból jó volt ez a nap, hogy jobban megismerkedtem a csapattársaimmal. Amúgy egy szerelmes párról van szó, 30 év körüliek és elég sok mindent átéltek, szóval kivételesen én voltam a hallgatóság a kocsmában. Hozzátenném, hogy a teamleaderünk mellett amúgy is nehéz szóhoz jutni, főleg ha vendégekkel kezd el beszélni. Egy hét csapatmunka után megérkezett az új animátor kolléga. Végül egy román srác jött, aki nem beszél németül, tehát totál nem mini-clubba való, pedig erre lett volna nagy szükségünk. Ezen kívül nem túl megbízható, néha csak úgy eltűnik és szinte semmit nem lehet rábízni, amiért kettőt kéne lépnie. Ezen kívül hirtelen haragú, már elküldött egy kertészt a picsába, mert behúzta a napi használatban lévő locsoló csövünket, majd letagadta. Ettől függetlenül szerintem a legjobb animátor abból a szempontból, hogy tud hangulatot csinálni, egész nap ontja magából a hülyeségte és meg tudja magát szerettetni az emberekkel. A staff is hasznát veszi, mert elég hülye ahhoz, hogy gondolkodás nélkül feltörje a beach bar raktárt, így esténként a helyi rövideket isszuk,(helyi vodka 30 %;Wiskey 30%). Így végül a csapat 4 emberre bővült 3 férfi és egy női csapatvezető. Ezzel a lépéssel megnyertem a mini-clubbot, de szerencsére kiharcoltam magamnak két sportprogit, hogy ne kattanjak meg nap végére a gyerekektől. Szerencsére a teamleader is rájött, hogy nem vagyok a legalkalmasabb a gyerekanimátor pozícióra, úgyhogy nem igazán hagy egyedül. Volt, hogy mégis megtörtént, ráadásul tengerparti programon, szóval kipróbálhattam, hogy milyen izgi mikor a gyerek nem érti meg, hogy ne akarjon fürdeni a méteres hullámok között, na meg átélhettem, hogy milyen amikor egy gyerek az anyjához akar vissza menni, de közben 6 másikra a tengerparton kell vigyáznom és nem tudok 2 felé szakadni. A legújabb kihívás egy fogyatékos gyerek. Vele általában ilyen gyerek teniszt játszom, de a koordinációs problémák miatt minden 10. ütésre felüti a labdát miniclub tetejére. Így legalább megvan az opció, hogy amig leszedem a labdát kitalál magának más elfoglaltságot.
Az előző két szabadnapomon amúgy sikerült belefutnom 1-1 görögestébe. Az elsőre egy kedves család vitt el a vendégek közül. Együtt vacsoráztunk, boroztunk, táncoltunk, szóval egész jó volt. Aztán utolsó estén kitalálta apuka, hogy szeretne velem sakkozni és csúnyán elvertem, szóval lehet, hogy nem kapom meg a dicséretet a trip advisoron. A második szabadnapon kijutottam Paleokaszticára, ahol a Matúra túra volt megszervezve. Ez egy külön sztori, szóval ezt megtartanám a következő bejegyzésembe.
Az estéimet nem igazán tudnám részletezni. Általában, ha külső show volt találtam egy asztalt, ahol meghívtak wiskey kólára, aztán munka után még koktéloztam a staffal is. Amikor nem a staffal voltam, akkor egy angol lánnyal ismerkedtem a vendégek közül (amúgy az ő asztalukon már akkor is ott várt a piám, amikor más vendégekkel beszéltem). A család amúgy nagymamából, apukából, anyukából, 3 év körüli kisfiúból és 22 éves unokatesóból állt, aki a családdal lakik. Ő mesélte, hogy néha együtt tépnek 3-asban. Erről már hallottam, hogy angoloknál ez normális, de így már jobban elhiszem.
Összegezve az előző két hetemet, sikerült kiszabadulnom a luxus börtönből 3-szor is, megismerkedtem kedves emberekkel, na meg persze hülyékkel is, elkönyveltünk egy-két sikeres show-t és még be is csajoztam pár napra. Jövő héten remélem nem leszek ilyen lusta és időben írok!
