Vége van a főszezonnak. Ez annyit jelent, hogy lassan minden országban elkezdődik a suli, a hotelből pedig teljesen kihalnak a fiatalok. Azért a héten sem lehetett unatkozni, szóval lesz mivel megtöltenem a bejegyzésemet.
A hétvégét egy bulizással kezdtük. Elmentünk a staffal Ipsosba. Nekik az első szórakozóhely a kedvencük, aminek a környékén minden ki van halva és leginkább görög zenék mentek. Most nem volt telt ház, sőt egyedül a mi csapatunk táncolt a 90%-ban görög zenére. A svájci étterem supervisort búcsúztattuk, aki vasárnap ment haza. Aznap még dolgozott, úgyhogy kb. munkából ment a reptérre, de legalább jó élményekkel ment haza. Ő volt a gyakornokok közül az első, aki hazament, de ez csak egy folyamat kezdete. A következő hétvégén a magyarok közül is hazamegy az egyik felszolgáló lány, egy hét múlva pedig egy cukrász és egy konyhás fogja elhagyni a hotelt. A többiek pedig szeptember végéig maradnak, ami azt jelenti, hogy az utolsó hónapra 14 dolgozóval kevesebb lesz a placcon. Beszélgettem erről az étterem egyik koordinátorával, hogy mégis hogyan fognak így dolgozni, mikor már így is gyakran feje tetején áll az étterem. Kiderült, hogy a 30 év körüli nő, úgy csöppent bele ebbe a pozícióba, hogy az Lti egyik menedzsere „jó ismerőse” (azaz szerintem dugócimborája) Németországból, így megkérdezték, hogy mit szólna egy éttermes álláshoz, amit majd betanítanak neki. Amúgy szerintem egy talpra esett nő szóval, amivel megbízták, azt a lehetőségekhez mérten el tudja végezni. Az októberi munkaerőhiánytól nem fél, mert úgy gondolja, hogy az emberek eloszlanak és nem egy időben fognak enni (szerintem ez meglepő lenne, mivel kb. minden vendéglátóegységben van legforgalmasabb időszak, egy hotelben miért maradna el). A gyakornokokkal kapcsolatban szóba került a pénz is. Az egyik indok az iskola, amiért haza kell menniük, a másik pedig az, hogy a szállodában a legtöbben az étterem és bár részlegen dolgoznak. Mivel a vezetőség ott spórol, ahol tud, így a vendégek számának csökkenésével küldi haza az embereket is. A smucigoskodás egyébként megjelenik az ételek és italok minőségében is. Így fordulhat elő, hogy az itteni wiskey csak 30 %-os. Összességében szerintem zárásig még lesz jó sok balhé, meg temérdek panasz a szállodával kapcsolatban, de aztán lehet, hogy tévedek és minden szuper lesz. Hozzátenném, hogy az étteremben pohárból, evőeszközből hiány van, és csúcsidőben eléggé betudnak úszni, amit nem hiszek, hogy a tapasztalatlan munkaerő okozna, szóval mókás lesz az utolsó hónap.
Persze nem csak az étteremből küldik el az embereket. Szombat délben azzal fogadott a teamleaderem, hogy hétfőn utaznom kell a Main Islandra és átkerülök egy olyan hotelbe, ahol leginkább görög vendégek vannak és még jobban el van zárva a külvilágtól, ráadásul a borravaló fogalmát sem ismerik. Kiderült, hogy ez az egész móka csak szeptember végéig tartana és utána nem tudni, hogy mi a helyzet, mert bezár a hotel. A mi hotelünk amúgy november 1-ig van nyitva, amivel pont legálisan el tudom végezni a szakmai gyakorlatomat és 550 euróval keresek többet az 1 hónap plusz munkámmal. A teamleaderem már tudott róla, hogy valaki el lesz küldve, de csak a hír hallatára jutott eszébe, hogy ő nem tud megbízni teljesen a másik animátor srácba és inkább engem tartana itt. Mivel én sem bízom a cégben, így nem akartam bevállalni az utazgatást esetleg költségtérítés nélkül, meg hazaküldéssel együtt, ezért inkább telefonáltam. Felhívtam a cég menedzserét, mivel az asszisztens egy román srác, aki kapásból lerázott volna azzal, hogy ez van, ezt kell szeretni. Kiderült, hogy a menedzserünk nem is tudott róla, hogy született döntés az ügyben, így kapásból áthárította a teamleaderemre a dolgot, aki végül a szálloda menedzserével közösen mellettem döntött. A másik animátornak hétfőre beígértek egy repjegyet Athénba, ami természetesen a kedd reggeli indulásnál sem érkezett meg. Itt kezdődik az, hogy nem bízom a cégben. Végül információ nélkül indult el komppal, hogy eljusson a másik hotelbe.
Azon kívül, hogy van egy nagy szobám és visszakaptam a sportanimátori állásomat, semmi pozitív nincs ebben a változásban. A vendégek korosztályának, nemzetiségének változása miatt, kb. az egész esti műsor tervünket le kell cserélni. Mivel az előző Beach Party már elég szar volt, így azt is levettük a műsorról, ami helyett qvízt tettünk be. Már ezzel is gondjaink voltak, mivel normál esetben az eredmény hirdetés előtt két animátor táncol klubtáncokat a színpadon a vendégekkel, akik javarészt gyerekek. A gond az, hogy a gyerek fogyóban vannak, a felnőttek pedig nem túl aktívak. Mivel a másik két animátor lapot gyűjt és pontot számol, így valakinek egyedül kell táncolnia, ami nem annyira szórakoztató, szóval már ezzel az egyszerű dologgal is gondjaink voltak. Végül sikerült kiviteleznünk a műsort, sőt még egy plusz darabot is betettünk, aminek hatalmas sikere volt. Másnap lejátszottuk a Crazy Tánc Shownkat, ami a leggyengébb műsorunk volt a főszezonba, viszont most imádták az emberek (persze nem azért, mert jobbak voltunk, hanem azért mert idősebbek a vendégek és sok a német, szóval jobban szeretik a táncos műsorokat, főleg ha sok német zenével van megfűszerezve). A jövő heti műsorunk viszont még mindig csak elméletben van meg, de a gyakorlat még mindig várat magára.
Visszakaptam a sport animátori állásomat. A szezon közepén azon kaptam magam, hogy egyre kevesebb nevet jegyzek meg és azt hittem, hogy azért mert ellustultam. Most, hogy újból 2 sport program helyett 5-ben van benne a kezem, sokkal több embert tudok a nevén szólítani. Kicsit nehézkes a sok unalmas 0-24-ben alvós család és öreg közül kiszűrni azokat, akik játszanak velem, de az első 5 napban egyik programom sem maradt el. A ping-pong az egyetlen olyan játék, ahol 1 emberem van állandóra, aki egy meccs alatt elfárad. Ez azért van, mert reggel 10-kor kb. 10 embert tudok arról megkérdezni, hogy szeretne-e játszani, mivel a többiek még alszanak. A vízilabda és a röpi is elég necces teenagerek nélkül, de valahogy a vízilabdára összegyűlt egy pár izomagyú emberem, szóval jelenleg a leghangosabb program a szállodában. Röpire pedig még az előző animátor talált egy német családot 3 emberrel, szóval hozzájuk próbálok még plusz 2-őt összegyűjteni, ami elég izzasztó feladat.
Az esti programom pedig a fiatalokkal való kártyázás helyett, megváltozott az idősek sztorijának hallgatására. Találkoztam egy 70 körüli házaspárral, akik egész évben nyaralgatnak körbe a világban. Papa Jaguárokat tesztelt dolgozóként, mama pedig egy csomagfutár cégtől ment nyugdíjba. Persze beszélgettem másokkal is, de ők voltak azok, akik mindig meghívtak inni, szóval náluk töltöttem a legtöbb időt. Ebben a korosztályban az a jó, hogy nem kell gondolkodni arról, hogy miről beszélgessünk, mivel ha nem ilyen befordult öregek, akkor folyamatosan dumálnak és szóhoz sem lehet mellettük jutni. Van két új félmagyar családunk is. Mind a két részről a nő a magyar. Az egyik egy idős házaspár, akik másodszorra jöttek vissza a hotelbe, januárba foglaltak tengerre néző panorámával szobát, 1 hónappal a határidő előtt be is fizették, de mégsem kapták meg. A másik család Németországból jött egy babával és egy 13 éves kislánnyal. Anyuka kiment szerencsét próbálni, felszedte a fiatalabb tanuló apukát, lebabázott és ott ragadt a nyakán(tiszta love sztori).
Összefoglalva a dolgokat a kövi 2 hónap valószínűleg elég viharosan fog telni. Az időseknek amúgy is minden bajuk van, szóval a nyaralásukkal kapcsolatban is mindenért siránkoznak, szóval valószínű megint kezdődnek majd a baszogatások a csapattal kapcsolatban. 3 animátor van, ami azt jelenti, hogy egy-egy show kicsit nagyobb energiát igényel és félek tőle, hogy itt is minden apró dolgot, ami esetleg szexuálisabb töltetű vagy valakinek az erkölcseit sérti, azt majd törülnünk kell. (erről jut eszembe, egy angol házaspár említette, hogy a Mini Disco egyik zenéjének, egyik részében, a gyerekek arra a zenére táncolnak, ami akkor készült, mikor az angolok egy légitámadás során leverték a németeket a 2. világháborúban. Ami az egészet alátámasztja, hogy a zenében pont repülőt imitálunk a gyerekekkel.)
Összegezve a dolgot, hajnalig tartó ivós partyról már nem is nagyon álmodhatok, a korombeli lányokról már ne is beszéljünk. Az egyetlen esti móka a pókerparty. Végre eljutottunk addig, hogy egy jelképes 1 eurót befizetünk a játékra, amivel már a nyertes akár 5 euróval is gazdagodhat. Szerencsém még mindig nincs ehhez a játékhoz, de a játékosokat nem túl bonyolult kiismerni, így már sikerült nekem is első helyen végeznem, két második hely után.
A jövőben valószínű többet fogok mesélni a vendégekről és lehet, hogy kicsit ritkábban jelentkezek majd, bár az egy hetet eddig sem nagyon sikerült betartanom! Kezdődik az ősz, indul a suli, úgyhogy mindenkinek jó tanulást!
